tag:blogger.com,1999:blog-57900150040069248482024-03-18T19:57:49.546-07:00The Last SummerBella Sunshinehttp://www.blogger.com/profile/17252819108092025306noreply@blogger.comBlogger21125tag:blogger.com,1999:blog-5790015004006924848.post-22891788947251817792016-07-10T11:04:00.001-07:002016-07-10T11:05:43.494-07:00Verseny, avagy kérlek titeket<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiSPUz8BI_-8jRYHMnDO3OX2ELi0hgWL3p8QKJw434P5HjYjCFoD23qOw_1TRPiHpRwIKkEe9YuYZ7SLxD3zrjQ0hIE01Xc2Vo49d7_80pSPtlt4eH0jJaka5IH0JogZD6bYPQyDPYCeg4/s1600/ezgif.com-gif-maker+%25282%2529.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiSPUz8BI_-8jRYHMnDO3OX2ELi0hgWL3p8QKJw434P5HjYjCFoD23qOw_1TRPiHpRwIKkEe9YuYZ7SLxD3zrjQ0hIE01Xc2Vo49d7_80pSPtlt4eH0jJaka5IH0JogZD6bYPQyDPYCeg4/s1600/ezgif.com-gif-maker+%25282%2529.gif" /></a></div>
<br />
<span style="color: #741b47;">Drágáim! =^.^=</span><br />
<span style="color: #741b47;"><br /></span>
<span style="color: #741b47;">Igen, tudom, hogy már megint gonosz vagyok, mert nem hoztam új részt <span style="font-size: x-small;">(mentségemre szóljon, hogy elkezdtem,</span> csak nincsen ötletem, így kérlek írjatok, hogy mit szeretnétek látni), de egy fontos kéréssel írok most nektek!</span><br />
<span style="color: #741b47;">Elindult a <a href="http://passz-00.blogspot.hu/" target="_blank">Passz </a>blog által indított versenyen a közönségszavazás, és a blog két kategóriában is nevezve van: a <i>legjobb design</i> és a <i>legjobb saját történet</i> "csoportban". Kérlek titeket, hogy szavazzatok, ugyanis ez sokat jelentene nekem! </span><br />
<span style="color: #741b47;">A szavazatotokat <a href="http://passz-00.blogspot.hu/2016/07/nyari-blogverseny-kozonsegszavazas.html" target="_blank"><b>ezen az oldalon lévő linken</b></a> tudjátok leadni. Szavazni <b>július 22-ig</b> lehetséges.</span><br />
<span style="color: #741b47;">Mint már feljebb is említettem, jelenleg ihlethiányban szenvedek, így kérlek titeket, ha <i>bármi ötletetek van a történet folytatásával kapcsolatban</i>, ne habozzatok megírni nekem!</span><br />
<span style="color: #741b47;"><br /></span>
<span style="color: #741b47;">További szép napot/estét!</span><br />
<span style="color: #741b47;"><br /></span>
<span style="color: #741b47;">xoxo, Bella</span>Bella Sunshinehttp://www.blogger.com/profile/17252819108092025306noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5790015004006924848.post-20371641137630948702016-06-23T03:05:00.001-07:002016-06-23T03:11:34.499-07:00Új design, új lendület<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://media.giphy.com/media/UfZFgC3IBMJSE/giphy.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://media.giphy.com/media/UfZFgC3IBMJSE/giphy.gif" /></a></div>
<span style="color: #741b47;"><b><br /></b></span>
<span style="color: #741b47;"><b>Drága Olvasóim!</b></span><br />
<span style="color: #741b47;"><b><br /></b></span>
<span style="color: #741b47;">Amint láthatjátok, a blognak <i><b>új design</b></i>ja lett, ami a drága <a href="http://szimyblog.blogspot.hu/" target="_blank"><span style="color: #741b47;"><b>Szimy</b></span></a> műve. :) Nagyon-nagyon régóta vágytam egy ilyen designra, és hatalmas boldogsággal tölt el, hogy végre megvalósult az álmom! </span><br />
<span style="color: #741b47;">Tudom jól, hogy elég régóta nem volt bejegyzés, ezt pedig ráfogom a gimire, ugyanis vizsgáim voltak. DE! Nyár van, nekem ma hivatalosan is befejeződik a suli <strike style="font-size: small;">(tanévzáró),</strike> és újult erővel tudok gép elé ülni, hogy folytathassam a történetet. Nem ígérem azt, hogy minden héten hozok új fejezetet, de igyekszem elég gyakran feltölteni egy-egy részt. Ugyan gondolhatjátok, hogy miért nem tudok minden héten <span style="font-size: xx-small;">(sőt, szinte minden nap)</span> újat hozni, hisz nyár van és nekem meg semmi dolgom. Nos, erre a válaszom elég egyszerű. Van ezen kívül még NÉGY történetem, amik közül <u>legalább</u> kettőt be akarok fejezni, vagy legalábbis sok fejezetet meg akarok írni. Ráadásul ezen kívül még közmunkáznom is kell <strike>(-.- no comment)</strike> és ki akarom használni ezt a rövidke két és fél hónapot, hogy szórakozzak meg minden. Szóval, értitek. :D </span><br />
<span style="color: #741b47;">Holnap <i>megpróbálom</i> elkezdeni az új fejezet írását, hogy minél előbb tudjátok olvasni.</span><br />
<span style="color: #741b47;"><br /></span>Bella Sunshinehttp://www.blogger.com/profile/17252819108092025306noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-5790015004006924848.post-55834731558554910962016-05-13T10:21:00.000-07:002016-05-15T06:02:28.866-07:0012. fejezet<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjY7gbBQ1mN2szL9AaEf3IYDG1WZ8UEG8oXy-7zfYnyAlG1Sbnj6Z_5E-vcrO4BJ6l1Wrevp9gJjoeBBwFhR4gTh2qW8eBFhxSigsBJ7nxNZkNkdKRN1WPPpNIyQ4a0H2F-CMbIA1NexN0/s1600/wpid-http3a2f2f24-media_-tumblr-com2f29d59017749cf231a81ad0daec1814df2ftumblr_n5laewarjw1tqjdeao4_500.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjY7gbBQ1mN2szL9AaEf3IYDG1WZ8UEG8oXy-7zfYnyAlG1Sbnj6Z_5E-vcrO4BJ6l1Wrevp9gJjoeBBwFhR4gTh2qW8eBFhxSigsBJ7nxNZkNkdKRN1WPPpNIyQ4a0H2F-CMbIA1NexN0/s400/wpid-http3a2f2f24-media_-tumblr-com2f29d59017749cf231a81ad0daec1814df2ftumblr_n5laewarjw1tqjdeao4_500.gif" width="400" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Szia, Andrew! - köszöntem neki, lehajtott fejjel.</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Ezerszer megszidtam magamat azért, amiért idejöttem, ráadásul ilyen későn. </span><span style="color: #741b47;"><i><span style="color: #741b47;">Szerencse, hogy nem hallja a gondolataimat... Lehet, hogy éppen vendége van, mondjuk valamelyik haverja. Vagy éppenséggel álmából riasztottam fel. </span></i></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Jó pár percig álltunk ott szótlanul. Én dideregve fixíroztam a földet, míg ő a tekintetemet kereste. Végül Andrew törte meg a kialakult csendet.</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Bella, mit keresel itt ilyenkor? Nem mintha nem örülnék neked... csak... kicsit késő van már a látogatáshoz! - dadogta. </span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Ekkor felnéztem rá és láttam, hogy idegesen a tarkóját vakargatja. <i>Tuti, hogy zavarom.</i></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"><i> </i>- Ne haragudj, nem akartam udvariatlan lenni! Csak egyszerűen... - nem tudtam, hogyan folytassam a mondatomat. - Mindegy, hagyjuk. Jobb lesz, ha megyek! Még egyszer elnézést, hogy ilyen későn rád rontottam.</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Mikor meg akartam fordulni, elkapta a könyökömet és visszarántott.</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Hé, látom, hogy valami bajod van! A vörös szemeid mindent elárulnak - mutatott rám mosolyogva. </span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Nem szeretnélek a problémáimmal untatni, mint a múltkor.</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Ugyan, te sosem untatsz! Gyere be, mert mindjárt jégszobor leszel.</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Félreállt az útból, én pedig óvatosan beljebb merészkedtem. Rögtön velem szemben volt egy kis folyosó, annak a végén pedig jobbra egy ajtó. Balra, ha minden igaz, a nappali helyezkedett el. Az ajtóval szemben volt a lépcső, ami felvezetett a többi szobához. <i>Barátságos kis ház, az egyszer biztos.</i></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Andrew becsukta a bejárati ajtót, majd felém fordult.</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Nem vagy éhes vagy esetleg szomjas? - tudakolta.</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Abban a pillanatban egy hatalmasat kordult a gyomrom, mire mindketten elnevettük magunkat.</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Nem vagyok túl ügyes a konyhában, de megpróbálok összeütni valamit! - kacsintott, majd gyorsan besietett a folyosó végi ajtón.</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Ott álltam az előszobában, egyedül, azon gondolkozva, hogy vajon most vele kéne-e mennem, vagy sem. A sarkamon hintázva dudorásztam, mikor kikiáltott Andrew, hogy nyugodtan menjek utána. Lassan elindultam arra, amerre pár pillanattal ezelőtt ő ment.</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> </span><span style="color: #741b47;">Ahogy lassan, de annál magabiztosabban beléptem a konyhába
Andrew a konyhapultnál állt és éppen kenyeret szelt. Vagy is hát inkább, csak
próbált kenyeret szelni.</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Ülj csak le! - bökött a késsel az egyik szék felé. - Amíg én itt ügyködök, addig te elmesélhetnéd látogatásod okát.</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Mi van akkor, ha csak szimplán látni akartalak? - kérdeztem mosolyogva.</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Ugyan már, azt nappal is meg tudnád tenni! - legyintett. - Tudom jól, hogy nem emiatt vagy itt.</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Hogy lehet az, hogy szinte nem is ismerjük egymást, mégis olyan érzésem van, mintha mindent tudnánk egymásról? </span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Hát, fogalmam sincsen. Talán ez azért van, mert rokonlelkek vagyunk - egy pillanatra abbahagyta a vagdosást és rám pillantott, de olyan vadítóan, hogy azt hittem, menten összeesek. Szerencsémre ültem, így gyorsan lehajtottam a fejemet, hogy eltakarjam vörösödő képemet, és pislogtam párat, hogy visszatérjek a valóságba. Andrew kuncogott egyet rajtam, majd folytatta előbbi tevékenységeit.</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> <i>Istenem, az a pillantás! Ezidáig soha senki nem nézett még így rám, ráadásul amit mondott... Nyugi Bella, nem kell rögtön beleesned, csak mert kedves próbál lenni veled!</i></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"><i> </i>- Valóban van oka a látogatásomnak! - feleltem a legelső kérdésre, mikor végre össze tudtam szedni magamat. - Eléggé... bonyolult egy sztori. Meg természetesen hosszú.</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Időnk, mint a tenger, szóval hadd halljam azt a történetet.</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Egy mély sóhaj után belekezdtem a mesélésbe. Legelőször is azt a bizonyos vacsorát regéltem el neki, hiszen mindennek az az alapja. Miközben mondtam, Andrew elém tett két pirítóst, amikre ráolvasztotta a sajtot, mellé pedig ketchupot nyomott, majd leült velem szembe és bátorítóan rám mosolygott. </span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Evés közben szövegeltem a titokzatos virágküldőmről, de mikor ezt szóba hoztam, a fiú hirtelen kicsit elpirult és egy pillanatra le is hajtotta a fejét. Nem tudtam mire vélni a reakcióját, ezért nem is nagyon törődtem vele. A két kenyér elfogyasztása után elmondtam, hogy hogyan bánt velem Sam, hogy mennyire megbántott és, hogy miért nem otthon sírom el a bánatomat. A mesélés végére egy-két könnycsepp kigördült a szememből, amiket Andrew, áthajolva az asztal felett, hüvelykujjával gyorsan letörölt, majd megfogta az államat.</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Ilyenek miatt felesleges sírnod! Az a srác egy bunkó paraszt, aki nem érdemli meg a barátnőjét, téged pedig pláne nem. A helyedben én gyorsan elfelejteném ami történt és soha többet nem is foglalkoznék vele! - mosolygott mélyen a szemembe nézve.</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Ez a pár mondat rengeteget jelentett számomra, és be kellett látnom, hogy igaza van. Nem kéne azon rágódnom, hogy mi történt, helyette avval kéne foglalkoznom, hogy mi lesz. </span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Mikor belenéztem a fürkésző tekintetébe, elgyengültem. Olyan lágyan pillantott rám, olyan kedvesen. Tekintetemet fogva tartotta, nem engedte, hogy megszakítsam a szemkontaktust. Szinte érezhető volt a feszültség kettőnk között. Én arra vártam, hogy lépjen valamit, ő pedig képtelen volt eldönteni, hogy mit tegyen. <i>Gyerünk, mire vársz? Itt vagyok előtted, sebezhetően és teljesen elvesztem benned. Miért nem csókolsz meg? </i>- gondoltam, de hangosan már képtelen voltam kimondani. Egy részem nagyon durván akarta, hogy ebben a pillanatban olyan hevesen tapadjon az ajkaimra, amennyire csak tud, viszont egy kisebbik részem azt súgta, hogy ha most ezt megteszi, akkor minden megváltozna, hiszen akkor bebizonyosodna számomra, hogy csak azért volt kedves velem, mert szimplán csak ágyba akar vinni. </span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Lélegzetvisszafojtva vártam, mit lép, de ő csak mered rám, rezzenéstelenül. Egy mély sóhaj kíséretében elengedte az államat és visszaült a székébe. Arcát a tenyerébe temette és megrázta a fejét. </span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Sajnálom, Bella, én nem akartam... Egyszerűen csak... - próbált magyarázkodni.</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Hagyd, Andrew, semmi baj. Azt hiszem, jobb lesz, ha most elmegyek! - álltam fel, de ekkor felkapta a fejét.</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Ne, kérlek maradj! Nem akartam rád ijeszteni. Esküszöm, többé nem fordul elő! - nézett rám könyörgően.</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Hol vannak a szüleid? - kérdeztem hirtelen.</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Elutaztak, jövő hét keddig nem is jönnek haza. Amikor jöttél, éppen azon gondolkodtam, hogy vajon mi a fenét fogok én csinálni ebben a pár napban. Halálra fogom unni magamat! - nevetett fel. - Szóval, légyszíves, maradj! Nem akarok egyedül lenni, mert félek a sötétben! - kiskutya szemekkel nézett rám, hangja pedig átváltott egy könyörgő nyolcévesére. </span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Olyan hangosan kacagtam fel az elém táruló jelent miatt, hogy az egész ház belerezdült. Nem kellett sok barátomnak sem, velem együtt kezdett el röhögni. A hasamat fogva ültem vissza a székembe és mosolyogva beadtam a derekamat, miszerint maradok. </span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Nos, akkor mit csináljunk? - kérdeztem, miután befejeztem a nevetést.</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Van néhány ötletem - nézett rám perverzül, majd a pillanat törtrésze alatt felcsendült ismételten kacagása. Sejtettem, hogy mire gondol, ezért elkezdtem mosolyogni. <i>Vajon mit szólna hozzá, ha beleegyeznék? </i></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Nos, benne vagyok! </span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Azonnal kikerekedett szemekkel nézett rám, szegény köpni-nyelni nem tudott.</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - M-most k-komolyan mondod? - kérdezte dadogva.</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Ugyan már, csak vicceltem! - röhögtem fel.</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Ez nem volt szép, drága Bella. Ilyenekkel nem szabad játszadozni!</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Óvatosan felállt, majd nagyon lassan elkezdett felém sétálni. Tudtam, hogy most vagy menekülök, vagy pedig megtudom, miért is közelít így felém. Felpattanva elkezdtem futni kifelé, de sajnos elég gyorsan reagált, így utánam kapva visszarántott, majd megölelt. A hirtelen jött gesztustól ledermedtem, majd én is viszonoztam azt. Fantasztikus volt a karjai közt lenni. Ha megölel olyan, mintha nem kellene tartanom semmitől. Mellkasának feszülve éreztem edzett testének vonalait, ami mi tagadás, eléggé beindított. <i>Hogy nézhet ki póló nélkül? Mennyire lehet kockás a hasa? Jesszus, miért képzelgek én ilyenekről! De... mit tenne akkor, ha váratlanul levenném róla a zavaró darabot? Na jó, Bella, elég legyen!</i></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Nézhetnénk egy filmet, ha gondolod! - vetette fel az ötletet, én pedig csak bólogattam, ugyanis képtelen voltam megszólalni. </span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Megragadta a csuklómat és behúzott a nappaliba, ahol leültem a kanapéra, míg ő a DVD-k között kezdett el kutatni.</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Szereted a horrorokat? </span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Nem annyira rajongok értük! - húztam el a számat.</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Akkor ez kilőve! - tette vissza az egyik dobozt, majd tovább keresett. - Akció?</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Felőlem jöhet! </span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Betette a CD-t a lejátszóba, majd helyet foglalt közvetlenül mellettem és elindította a videót. A film elejét nagyon nem értettem, de nem szándékoztam a kérdéseimmel traktálni a srácot, így hát inkább csendben néztem tovább. Nem szerettem annyira az akciófilmeket, de nem akartam neki mondani, hogy inkább nézzünk valami romantikusat, mivel tudom, hogy úgysem tetszene neki, ráadásul elég félreérthető lett volna. </span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> A film felénél - akaratom ellenére - bealudtam. Hosszú volt a mai napom, a tévé nem kötött le és olyan kényelmes volt a kanapé, hogy egy idő után már nem bírtam nyitva tartani a szemeimet. Fejemet ráhajtottam Andrew vállára, aki elmosolyodott. Végül aztán minden elhalkult körülöttem, engem pedig rabul ejtett az édes gondtalanság.</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="color: #4c1130; font-family: inherit;"><b> Éreztem Bellán, hogy nem nagyon köti le a film és láttam
rajta, hogy egyre laposabbakat pislog, míg végül fejét a vállamra hajtva
elaludt. Olyan aranyos volt, miközben ott szuszogott, teljes gondtalanságban.</b></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<b style="color: #4c1130;"> A tévét gyorsan lehalkítottam, majd - ügyelve, hogy ne keltsem fel - kicsusszantam mellőle és felmentem egy takaróért. Mikor megláttam pár órával ezelőtt az ajtóban, a szívem egy hatalmasat dobbant. Kisírt szemei mindent elárultak nekem. Abban a pillanatban olyan törékeny volt, olyan ártatlan. <i>Szegény, nincsen szerencséje a magánéletben. Na, nem mintha nekem lenne! Félek közeledni felé, attól tartok, hogy kinevet, vagy elküld és akkor soha többé nem látom. Inkább leszek a barátja, mintsem egy ismeretlen számára. Nemrég Jamie törte össze a szívét, most meg Sam. </i></b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="color: #4c1130;"><b> A pokróccal a kezemben visszaballagtam hozzá, majd gondosan betakartam. <i>Istenem, annyira gyönyörű! </i>Felvettem a telefonomat készítettem róla egy képet, hogy legalább ez az egy emlékem legyen róla. </b></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="color: #4c1130;"><b> Egyszer csak csörögni kezdett a kezembe tartott kütyü. Csak egy telefonszám volt kiírva, semmi más. Tudtam jól, ki keres és miért. Kimentem a nappaliból, majd vonakodva ugyan, de felvettem.</b></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="color: purple;"><b><br /></b></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Fogalmam sincsen, mennyit aludhattam, de mikor felébredtem, az egész kanapét elfoglalva feküdtem egy takaróba bugyolálva. <i>Andrew... Milyen figyelmes! </i>Ásítás közben nyújtózkodtam egy hatalmasat, majd kibújva a meleg helyemről elindultam, hogy megkeressem barátomat. A falon lógó órára pillantva csodálkozva észleltem, hogy hajnali kettő is elmúlt már. <i>Biztosan fent van a szobájában és alszik. </i></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Testsúlyom alatt megreccsentek a lépcsőfokok, mire Andrew kinyitotta az egyik ajtót és kikukkantott rajta.</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Felébredtél? - kérdezte vidáman.</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Miért nem szóltál, hogy elmúlt már éjfél is? - fontam össze kezeimet magam előtt, és egy vidám mosolyt küldtem felé.</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Ő kijött abból a helyiségből, ahol eddig tartózkodott, majd megállt a lépcső tetején. Egyik kezével a korlátot fogva, másikkal pedig a falat támasztva nézett le rám vadítóan.</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Olyan békésen szunyókáltál, nem volt szívem felkelteni téged.</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Pedig ez részemről elég nagy udvariatlanság volt! Eljöttem ide hozzád az éjszaka közepén, te kaját csináltál nekem, végighallgattál, majd betettél egy filmet, erre én viszonzásul elaludtam a kanapétokon! - nevettem.</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Ugyan már, semmi baj! Fáradt voltál, hosszú napod volt, megértem. De figyelj, egy dolgot tudnod kell!</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Lejjebb lépett pár lépcsőfokkal, megállt tökéletesen előttem és megfogta a kezeimet. Mindeközben természetesen végig a szemembe nézett. <i>Anyám, már megint az a pillantás! Menten össze fogok esni! </i></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"><i> </i>- És mi lenne az? - nevettem fel kínosan.</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Ha bármi történik is veled, tudd, hogy rám mindig is számíthatsz! Én itt leszek, ha el akarod sírni valakinek a bánatodat, ha csak szimplán csinálni akarsz valamit, vagy bármikor, amikor csak egyedül vagy. Sosem foglak cserben hagyni! Tudom, hogy alig ismerjük egymást, de hé, az egész nyár itt áll előttünk! Bármikor, ha rossz kedved van, én ott leszek melletted és jobb kedvre foglak deríteni, ígérem.</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Olyan komoly tekintettel adta mindezt elő, hogy képtelenség lett volna félreérteni. <i>Ilyet ezelőtt még sosem mondott nekem senki, de még Jamie sem, pedig ő elméletben az egyik legjobb barátom! Andrew pedig... Alig ismer és mégis! Ez a fiú teljesen levesz a lábamról! </i></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"><i> </i>- Andrew, ez annyira aranyos tőled! - csak ennyit tudtam mondani neki, majd </span><span style="color: #741b47;">szorosan </span><span style="color: #741b47;">megöleltem . </span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Jó volt tudni, hogy van valaki, aki itt van nekem és támogat.</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Sajnos ez az érzelgős pillanat nem tartott sokáig, ugyanis telefonom pittyegése megzavart minket.</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - A legjobbkor! - forgattam meg a szemeimet, majd eleresztve a fiút előhalásztam a zsebemből a készüléket. - Ez fura, Tamara küldött egy üzenetet. De mégis mi fenét akar ez ilyenkor?</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Minden olyan hirtelen történt. Az egyik percben még a képet nézem, amit barátnőm küldött, a másikban pedig távolról hallom Andrew kiáltását, majd égető fájdalom nyilal belém. </span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"><br /></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> </span><span style="color: #4c1130;"><b>Minden annyira romantikus volt, pláne az az ölelés. Nem akartam, hogy vége legyen, örökre így akartam maradni. Távol minden bajtól, Bella közelében. </b></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="color: #4c1130;"><b> Tamarától kapott üzenet sajnos mindent elrontott. Vonakodva ugyan, de eleresztettem a lányt, magamban pedig átkoztam barátnőjét, hogy miért pont ekkor kellett neki üzenni. </b></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="color: #4c1130;"><b> Kíváncsian hajoltam oda Bellhez, hogy lássam, mégis milyen képet nézeget annyira. A látvány nem csak engem sokkolt. A fotón Tamara éppen Jamie-vel kefélt. <i>Hogy mekkora egy paraszt ez a gyerek! Csak kerüljön a szemem elé és akkor azt is meg fogja bánni, hogy megszületett! Egyszer nincsen otthon Bella, és máris ágyba viszi a barátnőjét? Micsoda ember az ilyen? Ráadásul még egy fényképet is küldenek neki! </i></b></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="color: #4c1130;"><b><i> </i>Aggódva felpillantottam, hogy lássam, hogyan reagált minderre a lány. Teljesen lesápadt, a kezei elkezdtek remegni. Hirtelen elvesztette az egyensúlyát és legurult a lépcsőn. Sajnos túl későn kaptam utána, ezért már nem tudtam megállítani. Földet érve szinte eszméletlenül terült el.</b></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="color: #4c1130;"><b> - Úristen, Bella, minden rendben? Hallasz engem? Kérlek, mondj valamit! </b></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="color: #4c1130;"><b> Lefutottam hozzá, majd fejét a kezembe véve kezdtem el szólítgatni. A lány ugyanolyan sápadt volt, mint a lépcsőn állva. Gyorsan befutottam a konyhába és egy pohárba töltöttem hideg vizet, majd visszarohantam az előtérbe. Soha nem ájult el senki az ismerőseim közül, ezért nem tudtam, mit kellene tennem. A vizet egy gyors mozdulattal az arcára öntöttem és imádkoztam, hogy ne essen semmi baja. Pár pillanattal később köhögött párat, majd kinyitotta szemeit.</b></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="color: #4c1130;"><b> - Hála Istennek! - nevettem el magamat.</b></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="color: purple;"><b><br /></b></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<b style="color: purple;"> </b><span style="color: #741b47;">A hideg víz és az arcom találkozása után teljesen magamhoz tértem. Andrew majd kicsattant a boldogságtól, hogy nem esett semmi komolyabb bajom. Ugyan a karom kicsit fájt, és biztos voltam abban, hogy holnapra mindennek nyoma is lesz. Sajnos nem tudtam barátommal együtt örülni, ugyanis gondolataim csak a kép körül kavarogtak. </span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> <i>Hogy tehette ezt Tamara? Én bíztam benne, erre ő meg elárult! Tudja jól, hogy szeretem Jamie-t, erre tessék: lefekszik vele, mikor nem vagyok otthon. Micsoda mázli, hogy akkor nem mentem be, hanem idejöttem Andrewhoz! Nagyot csalódtam most benne. Egyszerűen nem tudom felfogni... Az egyszer biztos, hogy ezt nem tudom megbocsátani neki! </i></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"><i> </i>- Nem fáj semmid? - simította meg a fejemet Andrew.</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Egy kicsit a karom, de semmi vészes! - legyintettem. - Hol a telefonom?</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Barátom felsietett a lépcsőn elejtett tulajdonomért, majd a kezembe nyomta. Egy pillanatra megállt a kezem a billentyűk felett, majd átgondolva leírtam Tamarának azt, amit jelen pillanatban véltem. <i>Ribanc...</i></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"><i> </i>- Mit írsz neki? - kíváncsiskodott.</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Hogy te mindig ilyen érdeklődő vagy! - nevettem fel.</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Csak foglalkoztat minden, ami veled történik!</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Andrew, kérhetek tőled valamit?</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Akármit, akármikor! Mondjad, hercegnő.</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> A hercegnő szót nem gúnyosan mondta ki, hanem épp ellenkezőleg: tele volt szeretettel. Legutoljára a szüleim hívtak így, mikor még gyerek voltam. Hatalmasat dobbant a szívem, mikor kiejtette. <i>Annyira aranyos!</i></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"><i> </i>- Ledőlhetnék aludni a szobádban? - tettem fel félve kérdést.</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Hát persze! Gyere, megmutatom - felállt, majd kinyújtotta a kezét, hogy felsegítsen.</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Kézen fogva vezetett fel az emeletre, aztán benyitott az egyik helyiségbe. Bent sötét volt, csak a folyosóról bevilágító fények segítettek eltájékozódni az ágyig. Mikor megtaláltam a bútordarabot, fáradtan ültem le a szélére.</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Ha bármire szükséged van, lent leszek a nappaliban. Aludj jól!</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Kicsit hezitált, majd megpuszilta az arcomat és kiment. Amint becsukta az ajtót, a kezemet arra a pontra helyeztem, ahol ajkai hozzáértek bőrömhöz. <i>Milyen puha ajkai vannak!</i></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"><i> </i>Álmosan levettem a cipőmet és a dzsekimet, majd eldőlve az ágyon mély álomba merültem. </span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"><br /></span></div>
Bella Sunshinehttp://www.blogger.com/profile/17252819108092025306noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-5790015004006924848.post-23308509042785530252016-05-09T08:59:00.000-07:002016-05-15T06:03:19.864-07:0011. fejezet<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhcwGQspL3Ii6MA1Zn5gya12zHSIzUzUnL8A6RGdgugbC8NygUCj-WQHjnlIdDbGu46JuRBor-u3adpaXQKAZZPHJ4yRHtesC0kmre9lDm7lLBlc6Z3rX1halAAtZ4J1DN3dKdOy3Ax3Qs/s1600/tumblr_n8nv5bpeoC1qdm4v9o3_500.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="160" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhcwGQspL3Ii6MA1Zn5gya12zHSIzUzUnL8A6RGdgugbC8NygUCj-WQHjnlIdDbGu46JuRBor-u3adpaXQKAZZPHJ4yRHtesC0kmre9lDm7lLBlc6Z3rX1halAAtZ4J1DN3dKdOy3Ax3Qs/s400/tumblr_n8nv5bpeoC1qdm4v9o3_500.gif" width="400" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Miután Bella elment, leültem a kanapéra gondolkodni. Milyen szerencsés, hogy alig egy hete van még csak itt, és máris randira ment. Én meg... Minden évben eljövök ide és semmi! Ugyan engem is hívtak már el, de mindegyiket visszautasítottam. Akire várok, az képtelen észrevenni, hogy csakis ő kell nekem! Akárhányszor megkérdezik a fiúk tőlem, hogy eltöltenék-e velük egy estét, mindig bevillan Dylan képe, amikor rám mosolyog. Ahogyan néz. És emiatt ülök mindig itthon, egyedül, azon gondolkodva, hogy miért nem veszi már észre, hogy csakis őrá várok! A szívem ezer meg ezer darabokra törik mindig, amikor meghallom, hogy kikkel randizott. Próbálom elfojtani az érzéseimet, próbálom elfelejteni, de egyszerűen képtelen vagyok! Visszavonhatatlanul is belehabarodtam! </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Tamara, minden rendben? - ült le mellém Jamie.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Rápillantottam és egy kamu mosollyal bólogattam. Sajnos nem volt túl jó az álcám, és rögtön rájött, hogy valami bajom van.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Az zavar, hogy Bella elment randizni? - furcsállta.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Dehogyis! Örülök, hogy végre boldog. Te is láttad mennyire izgatott volt! Nem, az én bajomnak köze sincsen Bellához - hajtottam le a fejemet szomorúan.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Szerelmi gondok, igaz? - dőlt hátra. - Ismerős. Nem mered bevallani neki az érzéseidet, mivel félsz, hogy mindent elrontanál vele. Ráadásul rettegsz attól, hogy esetleg nem szeret viszont.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Pontosan! Régóta ismerem, mindent tudok már róla, ahogy ő is rólam, mégis... Nem tudom megtenni. Egy ideje érzem, hogy több is lehet köztünk, mint barátság, de valahogy nem akar összejönni a dolog. Én félek, ő pedig... azt hiszem, próbálja elnyomni az érzéseit. Sajnos arra viszont nem gondol, hogy evvel csak engem bánt meg még jobban! Fáj, ha más lánnyal látom, ha pedig arról álmodozik, hogy milyen jó volt az estéje, olyan érzésem lesz, mintha tőrt döfnének a szívembe. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Dylan igazából elég egyszerű és kiszámítható ember. Ha közeledsz felé, és nem erőltetsz semmit, akkor te magad is rá fogsz jönni, hogy viszontszeret-e. Viszont ha itt gubbasztasz és sopánkodsz, nos, akkor ugyanott maradsz, ahol eddig voltál: a kételyeid között. Menj és tölts egy kis időt vele! Én nem foglak zavarni titeket - kacsintott rám, én pedig belebokszoltam a vállába, mivel sejtettem, hogy mire gondolt. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Fent van a szobájában - súgta a fülembe, majd bement a konyhába.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> <i>Egyszerűen csak felmegyek és megkérdezem, hogy megnézünk-e egy filmet. Hiszen a barátok is szoktak együtt dolgokat csinálni! Semmi különös nincsen abban, ha vele szeretnék lenni. Vajon Jamie honnan tudta ennyire, hogy mi a bajom? Az biztos, hogy neki is szerelmi gondjai vannak... De kibe szerelmes? Mikor utoljára kérdeztem, azt mondta, hogy nem jön be neki senki és, hogy hagyjam békén az ilyesfajta kérdéseimmel. Azt hiszem, megtaláltam a holnapi programomat: kikérdeznem barátomat!</i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"><i> </i>Mikor bejeztem eszmefuttatásomat, arra lettem figyelmes, hogy Dylan szobája előtt állok. Halkan kinyitottam az ajtót és kicsivel beljebb léptem. Dyl háttal ült nekem és éppen telefonált.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Persze, holnap este teljesen szabad vagyok! - mondta lelkesen. - Akkor eléd megyek, ha az neked is megfelel!... Mi? Ugyan már, számomra nem jelent semmi! Csakis te vagy a fontos!.... Igen, én is szeretlek! Akkor holnap, és ne felejts el valami dögös ruhát felvenni!</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Azonnal tudtam, hogy miről beszél. Dylan éppen egy lánynak adta be, hogy mennyire, de szereti és holnap este elviszi valahová, majd jól megdugja és otthagyja. Mint általában! <i>Én hülye, miért pont egy ilyen emberbe kellett beleszeretnem?!</i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"><i> </i>Amilyen halkan érkeztem, olyan halkan is távoztam. Nem akartam, hogy megtudja, hogy hallottam az iméntieket és arról faggasson, hogy mi a bajom, mert akkor hazudnom kellene neki. Könnyeimmel küszködve besiettem a szobámba és ledobtam magam az ágyamra. A plafont bámulva csak az járt a fejemben, hogy hol rontottam el. Annyi kedves fiú próbált már udvarolni nekem, és én mindegyiket elküldtem egy ilyen faragatlan tuskó miatt, akinek csak az jár a fejében, hogy hogyan tudná megfektetni a lányokat. <i>Én nem ilyen kapcsolatra vágyom!</i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Mikor megismertem, egyáltalán nem ilyen volt. Anno még egy kedves, szerény srác volt, akinek alig voltak barátai. Rengeteg időt töltöttünk együtt és kezdett kialakulni köztünk valami. Majd hirtelen minden tönkrement, amikor Dylannek új barátai lettek, akik belevitték minden rosszba. Jamie szó szerint az árok partjáról húzta ki őt, és azóta mellette van és segíti. Ugyan Dyl már megjavult, de az a régi énje sajnos örökre elveszett. Már nem foglalkozik egyáltalán mások problémájával, nem hallgat végig és nem ad tanácsokat. Csak a csajok és a bulizás körül forog az élete. Szerencsétlenségemre még mindig keresem benne a jót, de legbelül tudom, hogy az a fiú, akibe akkor beleszerettem, már nincs többé. De én mégis szüntelenül harcolok érte, akármennyi csalódás is ért már, nem tanulok a hibáimból és csak rohanok utána. Bármit megadnék, csak egyszer hadd csókolhassam meg! <i>Megcsókolnám és akkor ő is ráébredne, hogy a lány, akit mindig is keresett, én vagyok, majd boldogan élnénk, míg meg nem halnánk. Csak, hogy a valóság rohadtul de nem egy tündérmese! A vele való kapcsolatomból semmi jó nem származik, ugyanis míg én szeretetet adok neki, ő fájdalommal viszonozza mindazt. Tudom, hogy nincs tisztában azzal, hogy akaratán kívül is megbánt. De akkor is... </i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Lehetett egy óra is, míg az ágyamon fekve gondolkodtam. Eközben felsoroltam magamban, hogy miért is szeretem Dylant. Minden egyes érv egy könnycsepp. Már rég beláttam, hogy felesleges rohannom utána, mert neki nem az ilyesfajta lányok jönnek be, mint én, hanem azok, akiket könnyen meg lehet szerezni és néhány szép szó után széttárják előtte a lábaikat. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Hirtelen felpattantam és elhatároztam, hogy a mai napon nem sírok többet egyetlen személy miatt sem! <i>Ez nem én vagyok! </i>Lebaktattam a lépcsőn és kivettem a hűtőből egy üveg vörösbort, majd két pohár kíséretében leültem Jamie mellé. Az egyik poharat átnyújtottam neki, majd mindkettőt teletöltöttem alkohollal.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Igyunk az elbaszott életünkre! - emeltem fel a kezembe tartott tárgyalt, majd miután koccintottunk, mindketten egy hatalmasat kortyoltunk belőle.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Miért nem Dlyannel vagy? - kérdezte unottan.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Azért, mert a kis barátunk éppen a holnapi dugását tervezgeti, nekem pedig semmi kedvem ahhoz, hogy végighallgassam. Na, és neked hol kavarognak a gondolataid? Csak nem Bella körül?</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Féltem. Ha tehettem volna, nem engedtem volna el arra a randira! Hisz ki tudja, ki hívta el! Lehet, hogy valami bandita volt és most is éppen egy eldugott raktárban kínozza!</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Ugyan már! Szerintem, ha bármi történt volna, már rég itthon lenne. Nem kell ám ennyire féltened! - nevettem fel keserűen, majd újratöltöttem immár üres poharamat.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Csak aggódom érte, mert...</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Mert szereted! - fejeztem be.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Rám emelte gesztenyebarna szemeit, amik csillogtak az alkoholtól. A tekintete bódult volt, és éreztem, hogy már én sem vagyok teljesen józan. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Igen, szeretem, de nem akarom megbántani, ezért szabad teret adok neki. Ha velem akar lenni, akkor együtt lehetünk, ha viszont mással lenne szívesebben, én azt is megérteném, maximum csak nem nézném jó szemmel a kapcsolatukat. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Ugyan már Jamie, a vak is látja, hogy oda meg vissza van érted! Csak arra vár, hogy te lépjél valamit. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Talán igazad van. Holnap elhívom valahova! </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Remek, ez a beszéd! Akkor igyunk most a szerelemre! </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Mire észbe kaptunk, már a második üveg pia is elfogyott, mi pedig teljesen kiütöttük magunkat. Jamie össze-vissza beszélt, nekem pedig furábbnál furább gondolatok kavarogtam a fejemben.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Olyan régen szexeltem már - röhögtem el magamat.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Nekem mondod? </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Egymásra néztünk, és biztosak voltunk benne, hogy egyre gondolunk.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Benne lennél? - kérdezte ködös tekintettel.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Az attól függ, miben! - válaszoltam egy kaján vigyorral a képemen.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Egy éjszaka és utána elfelejtjük, hogy megtörtént! Mert akár hiszed, akár nem, iszonyatosan kívánlak most ebben a pillanatban! - morogta rekedten.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Én nyeltem egy nagyot, majd amennyire tudtam, végiggondoltam az ajánlatát. <i>Végül is,ez mindkettőnk vágya jelen pillanatban. Kielégítjük egymást, majd elfelejtjük. Se Dylan, se Bella nem tudná meg.</i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"><i> </i>- Benne vagyok!</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Amint kimondtam, Jamie rátapadt az ajkaimra. Nyelveink vad táncot jártak egymással mi pedig a konyhában kezdtük el vetkőztetni a másikat.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Nem lenne jobb, ha felmennénk? - kérdeztem lihegve.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Válaszra sem méltatva felkapott és felrohant velem az emeletre, egyenesen a szobámba, ahol ledobott az ágyra majd fölém mászott. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Jamie elképesztően heves volt, tépte és harapta az ajkaim, miközben én a haját markoltam, a másik kezemmel pedig az ingének gombjaival szórakoztam. Igyekeztem minél gyorsabban levarázsolni róla a zavaró darabot, mivel engem már a konyhában félmeztelenre vetkőztetett. Szerencsére észrevette a bajlódásom, így egyszerűen letépte magáról a fehér inget, ami így két darabban hullt a szoba parkettájára. Jamie emiatt belemosolygott az amúgy igen erőszakos csókba, ettől pedig még jobban beindultam. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Lerúgtam magamról a cipőimet, a fiú pedig lerántotta rólam a nadrágomat, de egyúttal magáról is. Mikor már azt hittem, tovább már nem is húzhatnánk a dolgot, Jamie hirtelen elhúzódott és otthagyott egyedül az ágyon. Azonnal felültem és kérdő tekintettel néztem utána. Az ajtóhoz ment, és kulcsra zárta, majd hirtelen eltűnt a gardróbjában. Úgy éreztem magam, mint egy kisgyerek, akitől elvették a cukorkáját. Szerencsére hamar visszatért, de nem tepert le, csak megállt a falnál és a gyér lámpafénynél jól láthatóan elmosolyodott.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Gyönyörű vagy - szólt, mire azonnal elpirultam, és a hajamhoz kapva az egyik tincsemet kezdtem csavargatni.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Köszönöm. De most már gyere vissza, mert kihűl az ágy! </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Kezemmel végigsimítottam a fehér lepedőn és igyekeztem annyira kacéran nézni rá, amennyire csak lehetett, ami be is vált, mivel egy huncut vigyorral az arcán ismét közelebb jött, és úgy kezdtünk ismét szenvedélyesen csókolózni, miközben én törökülésben ültem.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Jamie egyre lejjebb haladt, apró csókokat nyomott a vállamra, a nyakamra, amíg pedig azt szívta, kikapcsolta a melltartómat, és a bal kezével masszírozni kezdte őket, mire mély sóhajok hagyták el a számat.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Talán az italnak volt köszönhető, talán annak, hogy mindketten régen csináltuk, de nagyon hevesen mozogtunk. Az utolsó ruhadarabok pillanatok alatt a földre kerültek, Jamie pedig a huszadik '<i>Biztosan akarod?</i>' kérdés után hanyatt döntött, és lassan belém hatolt. Hangos nyögés bukott ki belőlem, majd a vállát megragadva együtt kezdtünk el mozogni. Leírhatatlanul jó volt vele csinálni, ilyen szabadon és mindenféle ígérettől függetlenül.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Miután mindketten elmentünk, lihegve dőlt le mellém, majd megpuszilta az arcomat. Az apró gesztustól ismét elpirultam. Sokáig feküdtünk egymás mellett így, anyaszült meztelenül és szótlanul.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Azt hiszem, mennem kéne - mondtam kis idő múlva. - Kölcsönveszem a köntösöd, nincs kedvem felöltözni.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Ahogy gondolod - hangzott a felelet.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Belebújtam a heverőre dobott köpenybe, majd összeszedtem a ruháimat is. Jamie felállt és kinyitotta nekem az ajtót, de mielőtt kiléphettem volna, a könyökömnél fogva visszarántott, és hosszasan megcsókolt.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Jó éjt, Tam.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Neked is, Jamie.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Kiérve nekidőltem a falnak és lecsúsztam a földre. <i>Hogy tehettem ilyet, főleg a legjobb barátommal? Milyen ember vagyok én? Tudom jól, hogy Bella szerelmes Jamie-be, és neki is bejön a barátnőm, ráadásul nekem Dylan tetszik és... Istenem, olyan bonyolult ez az egész! </i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Gyorsan besiettem a szobámból, nehogy Dylan meglásson odakint, mert akkor kénytelen lettem volna szembenézni vele mindezek után. Talán az alkohol vagy talán csak a fáradság tette, de amint bedőltem az ágyamba, rögtön elnyomott az álom.</span></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Másnap délelőtt tizenegykor ébredtem fel. A Nap teljesen besütött az ablakon, egyenes az arcomba. A fejem hasogatott, így gyorsan felöltöztem és kerestem a fiókomból egy fájdalomcsillapítót. A fürdőbe jó pár korty után lenyeltem azt, majd visszabattyogtam és leültem. </span></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Hirtelen észrevettem, hogy pittyeg a telefonom: üzenetem jött. Feloldottam, és megláttam, hogy hajnali fél háromkor érkezett Bellától. <i>Mi a fenét csinált ez ilyenkor?</i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"><i> </i>Megnyitva majdnem sokkot kaptam, mikor megláttam, hogy mit küldtem én neki. Ugyanis este, ittasan csináltam egy képet, amint Jamie és én éppen szexelünk, és természetesen ezt a fotót elküldtem a lánynak. <i>Mikor történt mindez? Jézusom, de be voltam állva, ha még erre sem emlékszem! Most mit gondolhat rólam Bella?</i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"><i> </i>A válaszát félve ugyan, de elolvastam. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> </span><span style="color: purple;"><i>Nem hiszem el, hogy hogyan tehetted ezt, Tamara! Azt hittem, hogy te más vagy! Tudtad jól, hogy bejön nekem Jamie, erre te az első adandó alkalommal lefekszel vele, mikor nem vagyok ott. Gyűlöllek és soha többé nem akarlak látni! Számomra ezennel vége a barátságunknak! </i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"><i style="color: purple;"> </i><span style="color: #741b47;">Ebből aztán nem fogom kimagyarázni magamat... </span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"><span style="color: #741b47;"> Egyszer csak hangos kiabálásra lettem figyelmes, ami a földszintről jött. Kilépve a folyosóra rögtön tudtam, kik veszekednek: Jamie és Bella. </span></span></div>
Bella Sunshinehttp://www.blogger.com/profile/17252819108092025306noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5790015004006924848.post-40811050069927491492016-04-30T13:27:00.000-07:002016-05-15T06:04:15.485-07:0010. fejezet<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhOdz79DJ7qdKSt89Qp8KjopxcjRsSI33wj2n3fhVsMVYPEhAzCmquGO5KmtmZy6kK1h_GfB6reywqFypo_DYdawyhl1rpRrdJ9sO8YPstDh4LliWWcOswA7pIOp_MefjSvIIdi5NSrZKY/s1600/tumblr_mczt0pPrzK1rs2zzu.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhOdz79DJ7qdKSt89Qp8KjopxcjRsSI33wj2n3fhVsMVYPEhAzCmquGO5KmtmZy6kK1h_GfB6reywqFypo_DYdawyhl1rpRrdJ9sO8YPstDh4LliWWcOswA7pIOp_MefjSvIIdi5NSrZKY/s400/tumblr_mczt0pPrzK1rs2zzu.gif" width="400" /></a></div>
<span style="color: #274e13;"><br /></span>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #274e13;"><i style="color: #741b47;"> Felocsúdtam a döbbenetemből, nyeltem egy nagyot, majd nagy nehezen a szemébe néztem.</i></span></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"><i> - Sam? </i></span></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47; font-style: italic;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - De... Te mégis mit keresel itt? - nevetem el magam.</span></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Kérdezhetném én is ezt tőled. Igazából pár napra jöttem csak, itt lakik az unokahúgom és minden nyáron egyszer meglátogatom. A minap megláttalak a városban sétálni egy sráccal, ekkor gondoltam, hogy felkereslek. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Oh, értem. Akkor te küldted nekem a rózsákat? </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Rózsákat? Nem, én csak egy rózsát küldtem neked, amivel randira hívtalak. - mondta, szeméből pedig sütött a zavarodottság.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Ez az egész annyira furcsa volt számomra. Meg voltam róla győződve, hogy aki randira hívott, az küldte a virágokat is. De Sam tagadta az egészet. <i>Remek, most megint törhetem a fejem, hogy vajon ki a titkos hódolóm.</i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"><i> </i>- Ha szabad megkérdeznem, miért hívtál el randizni? - kérdeztem, mikor belekaroltam és elindultunk. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Igazából mikor megláttalak, eszembe jutott az a nap, amikor nálatok vacsoráztunk. Csodás este volt, csak sajnos nem tudtuk befejezni - egy szomorkás mosolyt vetett felém, majd folytatta. - Avval a sráccal olyan felszabadult voltál és olyan gyönyörű. Így hát megtudakoltam, hogy hol laksz és azt hiszem, a többit már tudod. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Csendben sétálgattunk a parton, ugyanis Sam elárulta, hogy nem egy igazi randira fog vinni, csak le a tengerhez beszélgetni. Leültünk a homokba és elmeséltem neki, hogy miért is vagyok itt. Figyelmesen hallgatott, majd elmondta a véleményét erről. Miután jól kibeszéltük az én életemet, ő következett. A történetei elég viccesek voltak, így az egész part a mi nevetésünktől zengett. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Bella, nézd, sajnálom, hogy azután a közös vacsora után nem kerestelek, de rengeteg dolgom volt. De félre ne értsd! Gondoltam rád, mindennap, el is terveztem, hogy elmegyek meglátogatni, csak aztán...</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Csak aztán mi, Sam? - néztem rá összeráncolt homlokkal. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Nem tudtam, hogy mivel indokoljam meg a látogatásomat. Meg aztán nem tudhattam, hogy otthon vagy-e.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Sam, ez már a múlt! Kész, ennyi. Nem tetted meg akkor, de nem fontos, mert most itt vagy velem! - fordultam felé, hogy szembenézhessek vele.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Igazad van, drága Bella.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Olyan gyorsan történt minden, hogy hirtelen fel sem tudtam fogni. Egyik pillanatban még a szemembe nézve mondta ki a nevemet, aztán meg már az ajkaimat csókolgatta. Először el akartam lökni, de mégsem tettem. Hogy miért? Azért, mert ez volt az a csók, amit aznap este kellett volna megkapnom. Rengeteget vártam Samre, álmodoztam arról, hogy egyszer csak bemászik az ablakomon, felébreszt álmomból, karjaiba ránt és megcsókol. De nem. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Most viszont itt van, itt előttem, csak velem... és megtette, amit álmomban képzeltem csak azután a vacsora után.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Az elején még ugyan nem viszonoztam, de amint felocsúdtam, rögtön az ajkaimat mohón az övére tapasztottam. Égett bennem a vágy, hogy még többet kapjak a fiúból. Akartam őt. Itt és most! </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Nem tudom, mennyi ideig állhattunk így összeölelkezve, de csak arra eszméltem fel, hogy Sam elhúzódik tőlem, és ködös tekintetét rám emeli.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Valami baj van? - kérdeztem rekedt hangon.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Oh, Bella, ha tudnád mióta várok én erre...</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Ugyanannyi ideje, mint én! </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - De, akármennyire is jól esett és akárhogyan is folytatni szeretném, nem tehetem! - hajtotta le szomorúan a fejét. - Bell, ezt nem folytathatjuk! Legyünk csak barátok.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Tessék? Ezt miért csak akkor mondod, miután itt smároltál velem? - háborodtam fel.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Először azt mondja, hogy mennyire kíván, majd hirtelen teljesen más gondolatoktól vezérelve azt kéri, hogy maradjunk csak barátok! <i>Itt valami nem stimmel! </i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"><i> </i>- Legalább elárulnád, miért!</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Azért, mert... Mert... - sóhajtott egy nagyot, majd kinyögte. - Mert nekem barátnőm van.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Sokkolt a hír. <i>Hogy barátnője van? Ez teljesen megőrült? </i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Barátnőd van, akit minden bizonnyal szeretsz, közben meg velem enyelegsz? Milyen ember vagy te?</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Borzalmas, aki egyszerre két gyönyörű lány érzéseivel játszadozik. Tudom, és nagyon sajnálom! De mentségemre szóljon, itt állsz előttem, egy gyönyörű ruhában, ami teljesen kiemeli a csodás alakodat, és teljesen megőrjítesz! </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Egyszerűen épp ésszel nem bírtam felfogni az iméntieket. Hogy lehet valaki ennyire... szívtelen? Nem törődik mások érzéseivel, azt cselekszi, ami éppen az eszébe jut. Barátnője van, közben pedig a háta mögött randira hív engem, csókolózik velem és játszik az érzéseimmel. Nagyon régóta vártam már arra, hogy Sam ajkai az enyémre tapadjanak, és most, hogy oly hosszú idő után végre megtörtént, minden darabokra tört bennem. Nem voltam többé biztos az érzéseimben, abban sem, hogy mit akarok. Nagyon fájt minden egyes szava, amit bocsánatkérés gyanánt mondott nekem.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Akaratom ellenére elkezdtek folyni a könnyeim, amiket néhány gyors mozdulattal letöröltem.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Áruld el nekem, hogy lehetsz ennyire szívtelen és arcátlan? Van képed randira hívni, megcsókolni és közölni velem, hogy te kapcsolatban élsz? - kiabáltam vele. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Nem érdekeltek a tengerparton sétálók, egyedül csak az, hogy kitomboljam magam.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Bella... - kezdte, de én közbeszóltam.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Ne mondj semmit! Tűnj el innen!</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Mérges, könnyáztatta arccal néztem őt, de csak nem akart menni.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Nem hallottad? Azt mondtam takarodj innen! Soha többé nem akarlak látni, felfogtad? Samuel Lackwood, számomra halott vagy! - ordítottam a képébe.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Földbegyökerezett lábbal állt előttem és tágra nyílt szemekkel meredt rám. Tudtam, hogy nem ilyesfajta reakcióra számított. Őszintén szólva magam sem értem, miért akadtam ki ennyire. Talán csak a gondolat, miszerint velem csalt meg valakit, készített ki ennyire. De nem érdekelt. Becsapott, és ezt sosem tudom megbocsátani neki! </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Mivel tudtam jól, hogy ő nem fog elmenni, ezért fogtam magam és faképnél hagytam. Dühösen és összetört szívvel rohantam végig a parton. Gondolatok ezrei cikáztak a fejemben és én csak rohantam. Sejtettem, hogy nem fog utánam jönni, de biztosra akartam menni. Szedtem a lábaimat, ahogy csak bírtam és nem néztem hátra. A nyaraló közelében sem jártam, emiatt nem is mehettem volna haza. De nem is akartam. Nem akartam hazamenni és szembenézni Tamaráékkal, és azt sem akartam, hogy faggassanak. <i>Ezt meg kell emésztenem még, mielőtt bárkinek beszélnék róla. </i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"><i> </i>Jó öt perc futás után végül kimerülten ültem le egy padra a parkban. Mivel már jócskán besötétedett, a város meg már nagyban aludt, így egyedül csak én tartózkodtam a környéken. Nem bántam, mivel így legalább csendben el tudok merülni a gondolataimban, anélkül, hogy bárki megzavarna. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Térdemet felhúzva lehajtottam a fejemet és szabadjára eresztettem könnyeimet. Képtelen voltam megérteni, hogy hogy lehet valaki ilyen! Samről sosem gondoltam volna, hogy ilyet mer tenni. Jó családból származik, rendes neveltetést kapott, és azon a vacsorán is olyan úriemberhez méltón viselkedett. De most meg mindennek a teljes ellentéte volt. Pofátlan, áruló, olyan, aki magasról letolja mások érzéseit.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Egy idő után azonban rájöttem, hogy felesleges sírnom emiatt. Hisz ez az ő problémája, ő csókolt meg engem, nem pedig én őt! Valószínűleg soha többé nem fogom látni, és ez idáig sem tartottuk a kapcsolatot. Amik rám törtek érzések a csók közben azok is csak a pillanat művei voltak. A számomra régóta várt történések bekövetkezte váltotta ki belőlem azokat. Eddig is csak barátként tekintettem rá, maximum egy futókalandként. Most viszont már semmi érzés nem köt hozzá. Mint mondtam neki is, ő az én szememben megszűnt létezni.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Amint felálltam a padról, éreztem, hogy a levegő eléggé lehűlt. Eddig evvel nem foglalkoztam, most viszont eléggé zavart, hisz az a barna dzseki, amit még Tami nyomott a kezembe, nem sokat melegített. Vacogva indultam útnak, közben azon gondolkodva, hogyan menjek haza. Annyit még tudtam, hogy ha a parton végigmegyek, valahogy csak elérek a nyaralóig. De, hogy mennyit kell mennem, arról fogalmam sem volt. Miközben futottam, ilyen dolgokkal nem foglalkoztam, abban a pillanatban mindez jelentéktelen volt, mint az is, hogy éppen merrefelé megyek. Csak egyszerűen menekülni akartam. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> A parton - sietve haza - azon filozofáltam, hogy mégis mit mondjak a többieknek. Nem árulhatom el a teljes történetet, mert tudom, hogy kiakadnának. Viszont hazudni sem akartam! Azonban elég jól ismerem magam, és tudom, hogy egy idő után valakinek úgyis elmondanám a történteket. De kinek? Jamie biztos kiakadnak, Tamarát nem ismerem még annyira, Dylan teljesen kilőve... Nem maradt senki! </span></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Száz meg ezer gondolattal a fejemben, szétfagyva ugyan, de megérkeztem a nyaraló kapujába, ahol megtorpantam. </span><i style="color: #741b47;">Hogy tudnék úgy a szemükbe nézni, hogy elhitessem velük, hogy minden rendben van?</i></div>
<span style="color: #741b47;"><div style="text-align: justify;">
<i>Úgy, hogy tudom, nem árulhatom el az este történteket. Még nem legalábbis... Istenem, mit tegyek? </i></div>
</span><br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"><i> </i>Ekkor jutott eszembe valami. Vagyis pontosabban valaki, aki nem ismer még annyira, hogy el tudjon ítélni és a korábbi hibáimat a képembe mondja, akit ugyan alig ismerek, mégis legbelül érzem, hogy megbízhatok benne. Akiből kinézem, hogy éjszaka is beengedne egy olyat, mint én, csak azért, hogy meghallgassa.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Ránéztem a nyaralóra, majd továbbindultam. Pár utcával később meg is érkeztem. Nem tudom, milyen eszement ötlet vezérelt, hogy pont hozzá rohanjak segítségért. De már nem fordulhatok vissza! Ki kell adnom magamból mindent, és tudom, hogy ő a legmegfelelőbb személy a végighallgatáshoz.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Lábaim szinte automatikusan a kapu felé vették az irányt és mielőtt meggondolhattam volna magam, becsöngettem. <i>Istenem, csak ne a szülei nyissanak ajtót! Iszonyat késő van, én meg sírástól vörös szemekkel állok az ajtóban. Ezt nem gondoltam át elég alaposan! Mi van, ha már alszanak? Totál sötét van bent... És ha van egy kistestvére? Lehet, hogy azt hiszik, valami útonálló vagyok és rég kihívták a rendőröket! El kell tűnnöm innen!</i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"><i> </i>Gyorsan megfordultam és sietős léptekkel indultam visszafelé, amikor meghallottam, hogy mögöttem kinyitják az ajtót. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Ki az? - szólalt meg egy ismerős hang. - Látlak, szóval gyere vissza, ha már ilyenkor eljöttél!</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Egy mély levegőt véve megfordultam és visszasétáltam oda, ahol ő állt. Elkerekedett szemekkel nézett rám, mikor felismerte, hogy ki is vagyok. Tudtam, hogy mindenkire számított, csak rám nem. Pláne ekkor! Mélyen a szemébe nézve halványan elmosolyodtam.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Szia, Andrew!</span></div>
<span style="color: #741b47;"> </span>Bella Sunshinehttp://www.blogger.com/profile/17252819108092025306noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-5790015004006924848.post-77863931581173199672016-04-11T08:50:00.001-07:002016-05-01T10:37:47.879-07:00Szavazás zárása, avagy maradok<span style="color: #444444;">Drágáim! <span style="font-size: xx-small;">(igen, kicsattanok az örömtől :D)</span></span><br />
<span style="color: #444444;"><br /></span>
<span style="color: #444444;">Lezárult az eredményhirdetés, és <b>9:0 arányban győzött</b> az, hogy <b>folytassam a blog írását.</b></span><br />
<span style="color: #444444;">Szóval, mivel TI ezek szerint még hisztek bennem, így össze fogom kapni magamat és megpróbálok hamar új fejezetet hozni! </span><br />
<span style="color: #444444;">Manapság megjött a kedvem másfajta történeteket is írni, amiket <span style="font-size: xx-small;">(ha sikerül teljesítenem)</span> majd más blogokon fogok megjeleníteni, de ez még csak a távoli jövő története lesz. Ugyan én nagyon reménykedem benne, hogy sikerül megvalósítanom ezeket az álmokat és megoszthatom veletek agyam újabb kis szüleményeit! :D Szóval, ha bárkit is érdekelne másmilyen történet tőlem, az írjon ide, vagy a chatbe. </span><br />
<span style="color: #444444;">Ezekkel a másfajta sztorikkal egy időben ezt a blogot is próbálom folytatni! Nem olyan rég végignéztem az oldalt, és elolvastam a szereplők alá írt idézeteket és abban a pillanatban átfutott az agyamon az egész történet! Hisz ami eddig posztolva van, az még nagyon az eleje :D de ne aggódjatok, hamarosan ti is meg fogjátok tudni, hogyan is folytatódik Bella élete.</span><br />
<span style="color: #444444;">Nos, akkor ami a lényeg:</span><span style="color: #666666;"> </span><span style="color: red; font-size: large;">A BLOG NEM ZÁR BE, ÉS HIVATALOSAN IS FOLYTATOM A BLOGOLÁST!</span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhJIdEAZeL6H_-z21vC6FX_YL3_F9JV5Lj2F4pCL9-W8knflrjxu-P82lG3IE-msfUEbA5Fsjt-KOxZ9yQgCBuzP8XJv8Nx7hkBMxGpuWPfEmth9U_X14i78xMkmgUeqf_ZUmWFhe_WKes/s1600/Emma-Stone+%25282%2529.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="212" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhJIdEAZeL6H_-z21vC6FX_YL3_F9JV5Lj2F4pCL9-W8knflrjxu-P82lG3IE-msfUEbA5Fsjt-KOxZ9yQgCBuzP8XJv8Nx7hkBMxGpuWPfEmth9U_X14i78xMkmgUeqf_ZUmWFhe_WKes/s400/Emma-Stone+%25282%2529.gif" width="400" /></a></div>
Bella Sunshinehttp://www.blogger.com/profile/17252819108092025306noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5790015004006924848.post-32517240479502381072016-03-29T09:15:00.001-07:002016-04-17T07:32:22.313-07:00Maradni vagy menekülni?<span style="color: #444444;">Drága Olvasóim! <span style="font-size: xx-small;">(avagy azok, akik olvassák ezt a bejegyzést)</span></span><br />
<span style="color: #444444;"><br /></span>
<span style="color: #444444;">Túl régóta nem volt új rész. Tudom és higgyétek el nekem, hogy nagyon sajnálom!</span><br />
<span style="color: #444444;">Most foghatom mindezt a tanulásra <span style="font-size: xx-small;">(ami igaz)</span>, de legfőképp az a baj, hogy nincs ihletem. Megvan maga a történet a fejembe, csak leírni oly nehéz.</span><br />
<span style="color: #444444;">A másik indok: <span style="color: orange; font-size: large;">nem kapok visszajelzéseket!</span> És ez nem jó, ugyanis olyan, mintha magamnak írnám a történetet, csak annyi különbséggel, hogy nem csak én látom.</span><br />
<span style="color: #444444;">Szóval</span><br />
<span style="color: #444444;">Nem akarom csak úgy feladni ezt az egészet.</span><br />
<span style="color: #444444;">Ezért arra a döntésre jutottam, hogy <span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif; font-size: large;">szavazásra</span> bocsájtom a dolgot!</span><br />
<span style="color: #444444;"><u>Írjatok kommenteket, szavazzatok oldalt </u><span style="background-color: white; font-family: "century schoolbook" , "palatino" , "georgia" , serif; font-size: 32px; line-height: 32px; text-align: center;">→</span><u>, és döntsétek el, hogy van e értelme folytatnom!</u></span><br />
<span style="color: #444444;"><br /></span>
<span style="color: #444444;">A szavazás végeztével ismét jelentkezem!</span><br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhZqwxMZieGeg_etVzj27AkA4pBC-fC6qFX91BWPgKyAqmD_TlzFcp0GPxN8atLBszIXFp4UK1Rn4h5syp0ViV_0cxRHdMRqP5mMgAC_50JycLxlHXnXZKW1jYx2Yy9BnYIglQRZ1aAEig/s1600/Behind-The-Scenes-Revlon-Nearly-Naked-Makeup-GIFs-emma-stone-33694755-245-180.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="293" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhZqwxMZieGeg_etVzj27AkA4pBC-fC6qFX91BWPgKyAqmD_TlzFcp0GPxN8atLBszIXFp4UK1Rn4h5syp0ViV_0cxRHdMRqP5mMgAC_50JycLxlHXnXZKW1jYx2Yy9BnYIglQRZ1aAEig/s400/Behind-The-Scenes-Revlon-Nearly-Naked-Makeup-GIFs-emma-stone-33694755-245-180.gif" width="400" /></a></div>
<br />Bella Sunshinehttp://www.blogger.com/profile/17252819108092025306noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5790015004006924848.post-40529695319399509332015-08-23T05:13:00.001-07:002016-05-15T06:04:34.370-07:009. fejezet<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjxl9UokAyWMX5fTOIt9cXIiJh0cbZ3hEG9qTc8ACEfBmiISlbW7jANxCd119cOAPBFKlhI-rKSVWQg12j156hPP1GsIiajrFtamVcu8tLW6hLqiNmfaIW7geRPWZnBa40oZ-r-Jz4zJuU/s1600/Emma-Stone-.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="174" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjxl9UokAyWMX5fTOIt9cXIiJh0cbZ3hEG9qTc8ACEfBmiISlbW7jANxCd119cOAPBFKlhI-rKSVWQg12j156hPP1GsIiajrFtamVcu8tLW6hLqiNmfaIW7geRPWZnBa40oZ-r-Jz4zJuU/s400/Emma-Stone-.gif" width="400" /></a></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"><i>- Hát megjöttetek! Már nagyon vártunk ám titeket! Fáradjatok beljebb! - hallottam lentről anyám mézes-mázas hangját.</i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"><i> Utáltam, mikor ezt csinálták. Benyalták magukat egy-egy ügyfélnél, hogy több pénzt kaphassanak, amin még több ajándékot vettek nekem törődés helyett. Már megszoktam.</i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"><i> Megálltam a tükör előtt és csak néztem magam. Csak egy este. Ennyit kellett kibírnom. Végül is semmi rossz nem történhet. Eljátszom, hogy ennek a remek családnak a csodálatos gyereke vagyok, nevetek a csöppet sem vicces, céges poénokon és tettetem, hogy jól érzem magam. Sokszor csináltam már ezeket, így most sem okozott túl nagy gondot.</i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"><i> - Bella, szívem, gyere le! - kiáltott fel apa.</i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"><i> Hát, akkor hajrá! - gondoltam, és lebaktattam a lépcsőn. </i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"><i> A konyhából nevetés zaja hallatszott ki, így arrafelé vettem az utamat. </i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"><i> - Jó estét! - köszöntem - egy kamu mosollyal az arcomon - a vendégeinknek.</i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"><i> - Á, biztosan te vagy Bella! A szüleid rengeteget meséltek már rólad! Milyen szép fiatal hölgy vagy! - ölelt meg a számomra ismeretlen asszony.</i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"><i> - Remélem, csupa jót hallottak. - nevettem.</i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"><i> - Még szép! Dimitry vagyok, ő itt a feleségem, Amanda és a fiam, Samuel. - mutatta be a családját a férfi. </i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"><i> - Örülök, hogy megismerhetem Önöket! </i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"><i> - Nyugodtan tegezz csak, nem vagyunk azért annyira idősek! - mosolygott Amanda.</i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"><i> - Gyertek, foglaljatok helyett, és lássunk hozzá a vacsorának, mert a végén még kihűl. - szólalt meg anya.</i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"><i> Én elfoglaltam a szokásos helyemet - apa jobb oldalán -, mellém pedig Samet ültették, mondván, hogy a fiatalok úgysem akarják majd hallgatni az öregek társalgását. Csak hogy őszinte legyek, se Sammel, se Amandáékkal és főleg a szüleimmel nem volt kedvem cseverészni. </i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"><i> Az asztal másik oldalán Dimitry-ék helyezkedtek el.</i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"><i> - Bella, kicsim, segítenél kihozni a levest? - kérdezte édesanyám.</i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"><i> Nem volt túl sok kedvem hozzá, de azért egy fanyar mosollyal az arcomon odabaktattam hozzá. </i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"><i> - Ajánlom, hogy jó képet vágj ma este, mert ezt az ügyfélt nem akarom elszalasztani a te moderálatlan viselkedésed miatt! Érte vagyok? - sziszegte a fülembe.</i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"><i> - Ha ennyire azt akarjátok, hogy viselkedjek, nem lett volna egyszerűbb, ha le se jövök? - kérdeztem vissza flegmán.</i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"><i> - Na megállj csak! Ezért még számolunk! Most pedig szépen visszamegyünk oda és boldogan eltöltjük ezt a néhány órát! </i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"><i> Megfogtam egy alátétet és mire észbe kaptam, már az asztal mellett álltam. Letettem a kis tárgyat, majd visszaültem a helyemre. </i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<i style="color: #741b47;"> Nem értem, miért viselkedik mindig így... Akárhányszor jönnek hozzánk lehetséges ügyfelek, anya mindig kihív a konyhába, hogy elmondja ugyanezt a szöveget, miközben jól tudja ő maga is, hogy semmit sem tennék, hisz általában csendben szoktam hallgatni őket. </i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i style="color: #741b47;"> - Sam, ennyi elég lesz? Vagy merjek még egy kicsit? - kérdezte a fiútól.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i style="color: #741b47;"> - Nem, nem, köszönöm szépen, de talán még ez is sok lesz! - vette el a tányérját.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i style="color: #741b47;"> Oldalra fordítottam a fejem, hogy jobban szemügyre vegyem a mellettem ülő srácot. Körülbelül velem egy idős lehet, vagy talán egy-két évvel idősebb. Kék inget viselt, amit beletűrt a fekete, élére vasalt nadrágjába. A szexi hatást még fokozta az össze-vissza álló, éjfekete haja, amiből egy-két tincs belelógott a szemébe és a gyönyörű, tengerkék szeme. Így együtt maga volt a tökély. </i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i style="color: #741b47;"> Jó estének nézünk ma elébe! - gondoltam magamban.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i style="color: #741b47;"> Sajnos Sam észrevette, hogy nézem és rám emelte a tekintetét, majd miután végigmért - mondhatom elég látványosan -, elmosolyodott. </i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i style="color: #741b47;"> - Nos, akkor jó étvágyat! - törte meg ezt az idilli pillanatot apukám.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i style="color: #741b47;"> Mindenki elmormolta ezt a szöveget, majd hozzálátott az előételnek. Anya nem esett túl nagy túlzásokba. Egy egyszerű húsleves mindig megállja a helyét és szinte elronthatatlan! - mondaná ő.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i style="color: #741b47;"> Evés közben csak egy-két szót váltottunk egymással, vagyis igazából csak a felnőttek beszéltek, mi Sammel csak csöndben szürcsölgettük az előételt. </i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i style="color: #741b47;"> - És Sam, te melyik iskolába is jársz? - fordult felé háziasszonyunk.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i style="color: #741b47;"> A fiú gyorsan lenyelte a szájában lévő utolsó falatot, majd válaszolt: </i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><span style="color: #741b47;"> - A Silvertown Art-ba. </span></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><span style="color: #741b47;"> - Bella mindig is oda szeretett volna járni a művészeti képzésük miatt, de sikerült lebeszélnünk róla, mivel az a város másik felén van és emiatt reggelente sokat kellett volna utaznia.</span></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><span style="color: #741b47;"> Na ja. Meg azért is, mert nem akartátok, hogy a lányotok bármilyen művészeti képzettséget is szerezzen! - tettem hozzá magamban.</span></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><span style="color: #741b47;"> - Tényleg? Sajnálom, hogy nem odajársz, mert akkor nagy valószínűséggel osztálytársak is lehetnénk! - mosolygott rám édesen Sam, mire én teljesen elpirultam. </span></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><span style="color: #741b47;"> - Igen... öm... nos, a mostani gimim is elég jó... csak sajnos itt nincs az a lehetőség, mint ott. - nyögtem ki nagy nehezen.</span></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><span style="color: #741b47;"> - Mindig is érdekelt a ti iskolátok, mivel én meg pont oda szerettem volna járni! - nevetett fel.</span></i><i><span style="color: #741b47;"> </span></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><span style="color: #741b47;"> - Komolyan? - mosolyogtam. - Hát, nem olyan nagy szám, nehogy azt hidd! Vannak ugyanúgy jó és rossz tanárok is, mint bárhol máshol. A diákok nagy része kedves és szorgalmas. Szeretem az osztályomat, mert mi egy fiú osztály vagyunk és mindig úgy kikészítenek néhány tanárt, hogy azok tanítás helyett inkább "megnevelnek" minket! - macskakörmöztem, csak hogy érthető legyen a célzás. - A kedvencem a tánc tanár. Az táncot aztán abszolúte nem tanít, egész órán csak azt fújja, hogy a mai fiatalok semmit sem akarnak csinálni és, hogy semmire sem fogják vinni, meg ehhez hasonlók. </span></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><span style="color: #741b47;"> - WOW, akkor nálatok van élet! </span></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><span style="color: #741b47;"> - Az biztos, hogy nem szoktam nagyon unatkozni! </span></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><span style="color: #741b47;"> Mire befejeztem a mondandómat, megérkezett az a bizonyos lép pörkölt. A vendégeink nem győzték dicsérni az illatát, hát még az ízét! Be kell valljam, nem volt annyira rossz, de inkább maradtam volna a jól megszokott pizzámnál. </span></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><span style="color: #741b47;"> A desszert elfogyasztása után szüleim kitalálták, hogy míg ők kiülnek és megbeszélik a munkával kapcsolatos dolgaikat, addig én és Sam menjünk fel a szobámba társalogni. Nos, mivel nem akartam hisztit csapni - tudniillik eddig Jamie-n kívül még egyetlen srác sem tette be a lábát a szobámba - , ezért belementem a dologba.</span></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><span style="color: #741b47;"> Sammel a nyomomba felsétáltam az emeletre, egészen az ajtómig.</span></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><span style="color: #741b47;"> - Üdvözöllek a birodalmamban! Érezd magad megtisztelve, ugyanis te vagy a második hímnemű, aki beléphet a szobámba! - tessékeltem be a kicsinek semmiképpen sem nevezhető helyiségbe. </span></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><span style="color: #741b47;"> - Szóval akkor eddig csak apukád járt itt? - kérdezte, míg körbenézett.</span></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><span style="color: #741b47;"> - Na jó, vele együtt akkor három, de ő természetes, hogy bejöhet a szobámba! - mosolyogtam. - Rajtad kívül csak a legjobb barátom volt itt.</span></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><span style="color: #741b47;"> - Ki az? Lehet, hogy ismerem!</span></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><span style="color: #741b47;"> - Jamie Broodey. A szüleink munkatársak, szóval sokat vagyunk együtt. </span></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><span style="color: #741b47;"> - Jamie Broodey... - ismételte meg halkan. - Nem rémlik, hogy ismerném. Na és, közel álltok egymáshoz?</span></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><span style="color: #741b47;"> Hogy kérdezhet ilyet, miközben nem is ismerjük nagyon egymást! Meg egyáltalán mi a fenéért érdekli ez őt? Ha közel állok, ha nem, az az én dolgom.</span></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><span style="color: #741b47;"> - Miért kérded? </span></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><span style="color: #741b47;"> - Csak szimpla kíváncsiságból. - lehuppant az ágyamra és mélyen belenézett a szemembe, amitől én zavarba jöttem. </span></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><span style="color: #741b47;"> - Hát, öm.... igen, elég jó a kapcsolatom vele... hisz, már említettem, hogy a legjobb barátom. És tudtommal a legjobb barátok közel állnak egymáshoz, nem?</span></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><span style="color: #741b47;"> - De, pontosan! Mesélj még magadról valamit!</span></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><span style="color: #741b47;"> - Mégis mit szeretnél tudni? - csüccsentem le mellé.</span></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><span style="color: #741b47;"> - Bármit, ami veled kapcsolatos! Tuti, hogy érdekelni fog! - kacsintott.</span></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><span style="color: #741b47;"> Ez most flörtöl velem? - gondoltam.</span></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><span style="color: #741b47;"> Elmeséltem neki, hogy milyen volt a legutóbbi nyaralás Jamie-vel, meséltem neki még egy kicsit az osztályról és elmondtam, hogy szabadidőmben mivel szeretek foglalkozni. </span></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><span style="color: #741b47;"> - Tudsz gitározni? Hát ez szuper! Megmutathatnád, hogy mit tudsz!</span></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><span style="color: #741b47;"> - Á, azt mondtam, csak tanulok, nem azt, hogy tudok is! Szóval, ha nem akarsz iszonyatosan hamis és béna előadást látni, akkor nem erőlteted a dolgokat!</span></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><span style="color: #741b47;"> - Én viszont biztos vagyok benne, hogy tehetséges vagy, hisz egy ilyen gyönyörű lány csak is az lehet! </span></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><span style="color: #741b47;"> A bóktól a fejem paprikavörössé vált, és el kellett fordítanom, mert egyszerűen annyira zavarban voltam a közelségétől, hogy legszívesebben kirohantam volna. </span></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><span style="color: #741b47;"> Kérésére - no meg azért is, hogy kicsit távolabb legyek tőle - elővettem a gitáromat, majd egy frissen megtanult dalt kezdtem el játszani. A produkciómat maximum 3 csillagosra lehetett volna értékelni, de Samnek annyira tetszett, hogy nem győzte dicsérgetni. </span></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><span style="color: #741b47;"> - Na jó, ennyi elég is volt belőlem, most te jössz! Neked kell mesélned! - visszaültem a helyemre és szinte ittam minden egyes szavát.</span></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><span style="color: #741b47;"> Az én életem Saméhez képest szart sem ért! A gyereknek őrült izgalmas hétköznapjai vannak, nyaranta hol a barátaival nyaral, hol a szüleivel, rengeteg dologhoz ért és természetesen a csajok is megbolondulnak érte. Elmondta, hogy összesen idáig öt barátnője volt, de egyik sem tartott 1 hónapnál tovább, ugyanis valahogy sosem érezte azt, hogy az a bizonyos lány lenne az igazi. </span></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><span style="color: #741b47;"> - Neked volt már barátod? - tette fel az egymilliárd dollárt érő kérdést.</span></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><span style="color: #741b47;"> - Nekem? Hát, öm...</span></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><span style="color: #741b47;"> - Nem kell szégyenlősködni, biztos a lábaid előtt hevernek a srácok! - mosolygott.</span></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><span style="color: #741b47;"> - Őszintén szólva eddig egyetlen egy pasim sem volt! Sosem jártam senkivel, nem csókolóztam, nem feküdtem le akárkivel... Meg ehhez hasonlók. </span></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><span style="color: #741b47;"> A szavak csak úgy jöttek ki a számon és mire észbe kaptam, már be is fejeztem a mondandómat és Sam csodálkozást tükröző arcát kezdtem bámulni.</span></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><span style="color: #741b47;"> - Te biztos hazudsz! - nevetett fel. - El sem tudom hinni, hogy nem volt még barátod!</span></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><span style="color: #741b47;"> - Pedig ez az igazság! - nevettem vele együtt. - A romantika terén kész katasztrófa vagyok!</span></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><span style="color: #741b47;"> Még kacarásztunk egy sort mindenféle hülyeségen, mikor Sam megszólalt.</span></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><span style="color: #741b47;"> - Megcsókolhatlak?</span></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><span style="color: #741b47;"> Arca határozottságot tükrözött, amitől én ledermedtem. Nem viccel, komolyan kérdezi. Ha most igent mondok, az lesz életem legelső csókja egy olyan sráctól, akit csak néhány órája ismerek, de egyszerűen képtelen vagyok ellenállni neki! Olyan nyitott, de közben annyira rejtélyes, ami nagyon dögössé teszi, ráadásul iszonyú jó humora van. És azok a szemek... Egész nap el tudnám nézni őket! Megbabonáznak és fogva tartanak. Lenyűgöző!</span></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><span style="color: #741b47;"> Nem tudtam megszólalni a döbbenettől, ezért csak bólogattam alig láthatóan. De szerencsére Sam észrevette és elkezdett közelebb hajolni.</span></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><span style="color: #741b47;"> A szoba levegője megdermedt, a szája már csak pár centire volt az enyémtől, az orrunk össze is ért és éreztem a tusfürdőjének édes illatát, ami teljesen elvette az eszemet! </span></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><span style="color: #741b47;"> - Sam, gyere, indulunk haza! - kiáltott fel Dimitry, evvel elrontva a tökéletes pillanatot. </span></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><span style="color: #741b47;"> Mindketten nagyot sóhajtottunk és elhúzódtunk a másiktól. A fiú szemei szomorúságot tükröztek, ami engem is elszomorított. Olyan közel voltunk már... </span></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><span style="color: #741b47;"> - Azt hiszem, itt az ideje, hogy menjek! - állt fel és jó lassan elindult az ajtó felé.</span></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><span style="color: #741b47;"> Egymás után sétáltunk le a lépcsőn, mindketten a gondolatainkba merülve. Vajon mi történt volna, ha megcsókol? Lehet, hogy ő lett volna az első pasim? Vagy talán ez egy égi jel volt, hogy mi nem jöhetünk össze és nem tőle kapom az elsőt? </span></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><span style="color: #741b47;"> Ilyen, meg ezekhez hasonló kérdések kavarogtak a fejemben, és mire észbe kaptam, már el is tűntek a vendégeink. Csigalassúsággal felmentem és bedőltem az ágyamba.</span></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><span style="color: #741b47;"> Talán szerelmes vagyok? Pár perccel ezelőtt még lélegzetvisszafojtva vártam, hogy puha ajkai az enyémekhez érjenek, most meg minden olyan... üres. Most először éreztem a pillangókat a hasamban és be kell valljam, nagyon jó érzés volt. </span></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><span style="color: #741b47;"> Az egész srác elvette az agyamat. A kinézete, az illata, a modora... És azok a szemek! Egyszerűen képtelen vagyok nem belenézni. </span></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><span style="color: #741b47;"> Nagy gondolkodásom közepette hirtelen felültem és azonnal kikerestem Willow számát. Szerencsémre három csengés után már fel is vette. Ugyan épp az ágyából ugrasztottam ki, de jó barát módjára nem csapott akkora hiszit belőle. Figyelmesen végighallgatta a mesémet, majd velem együtt örült és sikoltozott. De jókedvünk hamar elszállt, mikor rádöbbentem, hogy talán most láttam utoljára Samet. Hisz a város másik végén lakik, más iskolába jár és lehet, hogy neki más tetszik. Willow vagy fél órán keresztül próbált megnyugtatni, míg végül arra jutottunk, hogy felhívom Jamie-t, hogy segítsen.</span></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><span style="color: #741b47;"> Barátom természetesen megértette a helyzetet és át is jött, hogy jól kibeszéljük a dolgot. Hirtelen kicsit pizsipartis érzésem támadt, de inkább nem említettem Jamy-nek az ötletemet. Elmondta, hogy ha Sam is komolyan gondolja ezt az egészet, akkor biztosan keresni fog és, hogy ő a történetemből azt szűrte le, hogy én sem vagyok neki közömbös. </span></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><span style="color: #741b47;"> Éjfél körül végül teljesen elcsöndesedett a ház, Jamie is hazament, én pedig lefekvés előtt még gondolkodtam egy kicsit ezen az egészen, majd hagytam, hogy az édes álom magával rántson... </span></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><span style="color: #741b47;"><br /></span></i>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Csak néztem, ahogy az illető mosolyogva közelít felém. Hirtelen fel sem tudtam fogni, hogy ki is áll előttem.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Minden rendben van? - aggódott.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Felocsúdtam a döbbenetemből, nyeltem egy nagyot, majd nagy nehezen a szemébe néztem.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Sam?</span></div>
<span style="color: #741b47;"><i><br /></i></span>Bella Sunshinehttp://www.blogger.com/profile/17252819108092025306noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-5790015004006924848.post-37621210101016196032015-08-10T04:51:00.001-07:002015-08-10T04:51:42.419-07:00Díj<span style="color: #741b47;">Drága olvasóim!</span><br />
<span style="color: #741b47;"><br /></span>
<span style="color: #741b47;">Nem, most <span style="font-size: xx-small;"><strike>sajnos</strike></span> nem egy új résszel jövök... (bár hamarosan az is lesz)</span><br />
<span style="color: #741b47;">A <span style="color: #741b47;"><a href="http://helpinthedesign.blogspot.hu/" target="_blank">Dreams come true</a> blog által indított verseny közönségszavazásán (Legkedveltebb női karakter) <u><b>1. HELYET</b></u> ÉRT EL A BLOG KARAKTERE!!! Juhéééé ^^ </span></span><br />
<span style="color: #741b47;"><span style="color: #741b47;">Eszméletlenül boldog vagyok, hogy megnyertem és nagyon-nagyon köszönöm szépen azoknak, akik szavaztak! Nagyon sokat jelent ez nekem <3</span></span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi64Hq8GPxbqsJbuPsRnA0aaMj4C9WuI-toaSVbPxhiQZ9sIK5J_itu2QWfSUZWeKnRLNIvjfvj1sb-oG5vfPl_ZYnpl4lLh27FewC8HL113lSVlNJH5Z1p5QU42FTsNUX6xzacDs5FXuY/s1600/1hely.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi64Hq8GPxbqsJbuPsRnA0aaMj4C9WuI-toaSVbPxhiQZ9sIK5J_itu2QWfSUZWeKnRLNIvjfvj1sb-oG5vfPl_ZYnpl4lLh27FewC8HL113lSVlNJH5Z1p5QU42FTsNUX6xzacDs5FXuY/s320/1hely.png" /></a></div>
<span style="color: #741b47;"><span style="color: #741b47;"><br /></span></span>
<span style="color: #741b47;">Sok millió puszi, hamarosan ismét jelentkezek -<span style="font-size: x-small;"> remélhetőleg</span> - a következő résszel! :3</span><br />
<span style="color: #741b47;"><span style="color: #741b47;"><br /></span></span>
Bella Sunshinehttp://www.blogger.com/profile/17252819108092025306noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5790015004006924848.post-33846939642329102402015-07-19T12:09:00.002-07:002016-05-15T06:04:51.134-07:008. fejezet<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg8CnyQpZ-CCOqIkSDTf5AqvaH6AToVGNKKjhJK-BLAVXbM48YPP66kzycz2A0qz-Zt1_qnC4ErGdakSP9L_5a6KtFeMW57UCY7xhT-sVhme7Z3Q9ylf3yx6lz1H1fsfm-SuZ-GbErl614/s1600/tumblr_mhfh7uiRIS1r89388o2_500.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="160" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg8CnyQpZ-CCOqIkSDTf5AqvaH6AToVGNKKjhJK-BLAVXbM48YPP66kzycz2A0qz-Zt1_qnC4ErGdakSP9L_5a6KtFeMW57UCY7xhT-sVhme7Z3Q9ylf3yx6lz1H1fsfm-SuZ-GbErl614/s400/tumblr_mhfh7uiRIS1r89388o2_500.gif" width="400" /></a></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i><span style="color: #741b47;">- Azt hiszem, beszélnünk kell…<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Igen, nézd, Bella, egész nap azon
gondolkodtam, hogy hogy hozhatnám jóvá…- kezdett bele Jamie.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Ne, Jamie, nem kell szabadkoznod! - vágtam
közbe.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - De igenis kell! Bella, te vagy a legjobb
barátom és egyáltalán nem akarlak elveszíteni. Ugyan tudom, hogy ott van nekem
Dylan meg Tamara, de ővelük mégsem olyan, mint veled. Mindegyikőtökben van
valami egyedi és emiatt nem akarlak titeket elveszíteni. Te egy rendes lány
vagy, aki nemcsak okos, de még szép is és rengeteget lehet veled hülyülni, de
tudok veled komolyabb dolgokról is beszélni. Nem tehetem jóvá a tegnap
történteket, de ígérem, ha most megbocsájtasz, sokkal, de sokkal jobb barátod
leszek, mint eddig voltam. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;">
Egy darabig még ecsetelgette ezt a „nem veszíthetlek el” dolgot, majd
mikor monológja végére ért, rám emelte gyönyörű, barna szemeit. Első gondolatom
az volt, hogy vajon mennyit agyalhatott ezen. Talán egész nap itt ült a
szobájában? <i>Te idióta, Tamara mondta,
hogy ki sem mozdult innen. Nézz már rá! Annyira látni a szemében a könyörgést
és a megbánást! </i>És tényleg így volt: Jamie két szép íriszébe nem láttam
semmi vidámságot. És ebben a pillanatban döbbentem rá, hogy barátomnak milyen
gyönyörű szemei vannak. Elbűvöltem és döbbenten bámultam őket, míg nem belső
énem megint meg nem szólalt. <i>Hahó,
válaszolj már, te! Percek óta a válaszodat várja és kezd egy kicsit őrültnek
hinni, hogy csak így nézed őt tátott szájjal! Szerencséd, hogy a nyálad nem
folyt még ki! Egész nap ezen agyaltál, hogy mit mondj neki és már órák óta
tudod a választ! Gyerünk, szólalj meg és tegyél pontot ennek az egésznek a
végére! <o:p></o:p></i></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Felocsúdtam döbbenetemből, megráztam egy
kicsit a fejem, hogy kitisztuljon.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Khm, Jamie, őszinte leszek hozzád. - kezdtem
bele mondandómba. - Egész álló nap a várost jártam avval a gondolattal, hogy
majd a friss levegő jót tesz és segít a gondolkodásban. Nos, ez félig-meddig
igaz is. A döntésemben egy kicsit egy srác is segített, Andrew. Itt lakik nem
messze, nem tudom, hogy ismered-e. De mindegy is, hisz nem ez a fontos. Igazat
adott nekem abban, hogy meg kell bocsátanom neked! - Jamie szemei felragyogtak
és az arcára kiült „ez-tényleg-igaz?” mosoly. - Igen, igen, igaz. Figyelj,
Jamy, ugyan ez nem egy kis dolog, de én sokkal rosszabbakat is tettem a múltban
ellened és te nem haragudtál meg rám. Így nekem sem áll szándékomban, hisz
nélküled szürkébbek lennének a hétköznapjaim, mint amilyenek eddig és egyébként
is: egy nagyon fontos személy vagy az életemben és nem akarlak elveszíteni
egyhamar. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Mikor a végére értem, kifújtam a levegőmet és
elégedetten ránéztem az arcára. Az életvidám, sosem szomorú tekintet
visszatért, aminek iszonyatosan örültem. Hirtelen felpattant, nevetve felkapott
és megpörgetett a levegőben.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Istenem, Bell, te vagy az egyik legjobb
ember, akit ismerek! Annyira imádlak!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Letett, magához húzott és belecsókolt a
hajamba. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Én is szeretlek! - kuncogtam.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Ez nem az a tipikus romantikus szerelmi
vallomás volt, hanem két jó barát kibékülésének megpecsételése. Végülis minden
jóra fordult és nem lett belőle hatalmas botrány.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Tamarától hallottam, hogy ki sem dugtad a
fejedet ebből a szobából a nap folyamán. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Igen, tudod, azt hittem, hogy itthon
maradtál és nem akartam a szemedbe nézni mindezek után. - hajtotta le a fejét.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Hé, semmi baj! De ezek szerint ma még nem is
ettél semmit! - mosolyogtam rá.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Volt itt még egy zacskó chips, azt befaltam ebédkor.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Az nem rendes étel és egyáltalán nem is
egészséges! - korholtam. - Gyere, csinálok neked valami normálisat vacsorára. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Válaszra nem várva megfogtam a csuklóját és
kihúztam a szobából.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Várj, várj, nem kell rángatnod! - nevetett.
- Mindjárt megyek, csak átöltözöm, hisz nem akarok egy szál alsóban lemenni. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Ekkor vettem észre, hogy barátom félmeztelen.
Látványosan végigmértem és kicsit elidőzött a tekintetem izmos felsőtestén, de
nagy nehezen elvettem róla a pillantásomat és zavaromban inkább a világossárga
falat tüntettem ki figyelmemmel. Jamie-t láthatóan szórakoztatta a helyzet,
hisz halkan kuncogott - <i>gondolom</i> -
rajtam. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Ömm… rendben, akkor… akkor lent várlak. -
motyogtam. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Mosolyogva visszament, én pedig leszaladtam a
lépcsőn.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Hova ez a nagy sietség? - jött ki a mosdóból
Tamara.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Csak a konyhába megyek vacsorát készíteni
Jamie-nek. - mosolyogtam őszintén.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Akkor ezek szerint szent a béke közöttetek?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Igen, megbeszéltük a dolgokat és most már
minden a régi. Remélem, nem kell egyhamar ilyeneken rágódnom…</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Kétlem, hogy mindezek után bármi őrültséget
is tenne ellened!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Szavadon foglak, ha nem így lesz! - ráztam
meg előtte komolyan a mutatóujjamat, de pár másodperc után már mindegyikünk
nevetésbe tört ki.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Becsörtettem a konyhába és megálltam a hűtő
előtt. Valami finomat szeretnék készíteni, de nem akarok sokáig vesződni vele.
Végül, pár perc gondolkodás után, a tésztasalátára esett a választásom. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> A tésztát beletettem egy lábasba és feltettem
főni, addig pedig elővettem a többi hozzávalót és kerestem egy nagy tálat,
amibe el tudom készíteni. Miután összekevertem, amit kellett, az ablak elé
álltam és kinéztem rajta. Már sötét volt, de a hold és a csillagok olyan
fényesen ragyogtak az égen, hogy a vízben tükröződtek vissza. Ekkor
megrohamoztak az emlékek…</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> <i>- Anya,
segíthetek valamit? - léptem be a konyhába, ugyanis odakint már beesteledett és
nem akartam már tovább maradni.<o:p></o:p></i></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i><span style="color: #741b47;"> - Nem tudom, kicsim, hogy
tudsz-e bármiben is… - nem nézett fel a szakácskönyvéből, mikor válaszolt.<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i><span style="color: #741b47;"> - Akkor esetleg… olvashatnám,
amit kell! - ajánlottam fel.<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i><span style="color: #741b47;"> Anya rám nézett egy kedves
pillantással, majd sóhajtott.<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i><span style="color: #741b47;"> - Legyen. Tudom, hogy úgysem
hagytad volna annyiban az egészet. Apádtól örökölted a kitartásodat! -
nevetett.<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i><span style="color: #741b47;"> Odaálltam mellé és megnéztem,
hogy mit főz. Lép pörkölt. Hm, életemben nem hallottam róla. <o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i><span style="color: #741b47;"> Gondosan olvastam a teendőket és
adogattam a hozzávalókat, amikor csak kellett. Ezen kívül néha-néha, mikor anya
épp telefonált, folytattam a főzést helyette. <o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i><span style="color: #741b47;"> Mikor elkészült, büszkén tettem
le az asztalra.<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i><span style="color: #741b47;"> - Jaj, kicsim, annyira örülök,
hogy sikerült elkészítenünk és ráadásul még időben is vagyunk! - ölelt át.<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i><span style="color: #741b47;"> - Ezt hogy érted? Vendégeket
várunk? - néztem rá kérdőn.</span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i><span style="color: #741b47;"> - Igen, egy fontos ügyfél jön át a családjával
és az egyik munkatársam ajánlotta ezt az ételt. Menj fel és vegyél fel egy
elegáns ruhát!</span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i><span style="color: #741b47;"> Felrohantam a szobámba és
kinyitottam a szekrényem ajtaját. Egy egyszerű kék egybe ruhát választottam,
hozzá egy bőrszínű magas sarkú cipőt húztam fel. A nyakamba egy leveles
nyakláncot tettem. Kifésültem a hajamat és hátul gyorsan összekötöttem egy
copfba. Mire mindennel végeztem, csengettek…<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Hahó, Bella, minden rendben? - rázta meg a
vállamat… Dylan?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - I.. igen, de te mit keresel itt? - néztem rá
kicsit furcsán és gyanakvón.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Ez egy konyha, ahova az emberek akkor
mennek, amikor éhesek! - mondta nem kevés gúnnyal a hangjában.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Képzeld, tudom, mi ez a hely! De attól még
nem kellene csak úgy rázogatnod az embert, mikor látod, hogy éppen elmélyedve
gondolkodik valamin.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Hidd el, nem is állt szándékomban, de a tészta
már rég megfőtt és te észre sem vetted se ezt, se azt, hogy szólogattalak, így
hát azt tettem, amit tennem kellett! - rántotta meg a vállát.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Vagy úgy… </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Odaléptem a gázhoz és elvettem onnan az
edényt, majd a mosogatóhoz léptem. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Megtudhatnám, hogy mi vonta el ennyire a
figyelmedet? Csak nem láttad azt a srácot, akivel a napodat töltötted? Te aztán
nem vesztegeted az idődet, ha pasizásról van szó! - nevetett fel gúnyosan.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Egyáltalán nem, Dylan! - kiáltottam el magam
hirtelen, mire arca komorrá változott. - Semmi közöd nem lenne hozzá, de
elmondom, hogy épp egy emléket idéztem fel! És egyáltalán nem értem, hogy mi
bajod van velem, miközben semmit az égvilágon nem ártottam neked! Magyarázd el
kérlek, hogy miért csinálod mindezt! - könyörögtem neki, a hangom pedig
elcsuklott az elfojtott könnyektől.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Én… én…</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Minden rendben van? Kiabálást hallottam, azt
hittem, vitatkoztok! - lépett be Jamie a legrosszabb pillanatban.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Aggódva rám nézett és mikor megláttam könnyes
szemeimet, mérgesen barátjára pillantott, aki még mindig egy helyben állt és
némán tátogott valamit.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Dylan mit műveltél Bellával? - ment közelebb
hozzá.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Hagyd, Jamie, úgysem hajlandó válaszolni! -
felvontam az orromat, majd arrébb mentem, hogy befejezzem a művemet.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Dylan mindeközben kiment a szobából és barátom
helyet foglalt az egyik bárszéken. Elővettem két tányért és letettem az
asztalra a salátával együtt. Mertem mindegyikünknek és nekiláttunk a frissen
elkészített ennivalónak. Alig-alig beszéltünk, mindketten a gondolatainkba
merültünk.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Miután végeztünk, bepakoltam a mosogatóba és
elmentem fürdeni. A víz alatt végiggondoltam a mai napomat és elégedetten
nyugtáztam, hogy csöppet sem akciómentesen telt el. Bár Dylan még mindig
aggasztott és furdalt a kíváncsiság, hogy vajon milyen magyarázattal rukkolt
volna elő akkor, ha Jamy nem lépett volna be és szakította volna félbe. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Másnap reggeli után magamra kaptam egy sportos
öltözéket és kiléptem az ajtón. Szerencsémre, hogy nem indultam el azonnal,
máskülönben letapostam volna a szép rózsacsokrot, ami a lábtörlőn feküdt.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Hát ez? - kérdeztem halkan és lehajoltam,
hogy felvegyem.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> A csokor belsejében egy kis cetli állt, rajta
egy sor írással:</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> <i>„Én nem
tudom, mi ez, de jó nagyon,<o:p></o:p></i></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 7.1pt;">
<i><span style="color: #741b47;">Elrévedezni némely szavadon, <o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 7.1pt;">
<i><span style="color: #741b47;">Mint alkonyég felhőjén, mely ragyog<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 7.1pt;">
<i><span style="color: #741b47;">És rajta túl derengő csillagok. …<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 7.1pt;">
<i><span style="color: #741b47;">Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon,<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 7.1pt;">
<i><span style="color: #741b47;">Fájása édes, hadd fájjon, hagyom.<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 7.1pt;">
<i><span style="color: #741b47;">Ha balgaság, ha tévedés, legyen,<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 7.1pt;">
<i><span style="color: #741b47;">Ha szerelem, bocsásd ezt meg nekem!”<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i><span style="color: #741b47;">Remélem, hogy feldobtam a napodat és várom, hogy újra lássalak, drága
Bella!<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> A vers gyönyörű volt, a virágokkal együtt,
melyek illata bódító volt. Viszont hiányt éreztem valahol belül, hisz nem
tudtam meg, hogy ki küldte. Becsuktam az ajtót és a konyhába siettem, hogy víz
alá tegyem. <i>A nappaliban mintha láttam
volna egy vázát! </i>Bementem a szobába és az egyik polcon meg is láttam a kék
tárgyat. Levettem és visszasiettem, teletöltöttem és belehelyeztem a virágokat.
Gyönyörűen mutattak. Letettem az étkezőasztalra és pár percig még gyönyörködtem
a látványába, majd sietve távoztam a reggeli kocogásomra. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Futás közben végig azon agyaltam, hogy vajon
ki hozhatta a csokrot. Biztos valaki, akit ismerek. <i>Nem, egy vadidegen! Persze, te idióta, ennyire sügér már te sem
lehetsz! </i>Néha kicsit megrémít, hogy a belső énem milyen gonosz… </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Lihegve léptem be a házba, ahol Tamara
fogadott. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Kié az a csokor virág az asztalon? -
érdeklődött.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Hát… ömm… én kaptam. Ott feküdt az ajtó
előtt és akkor vettem észre, mikor épp indultam volna futni.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Egy titkos hódoló? - sikított fel örömében.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Csss, fogalmam sincs! - fogtam be a száját,
nehogy a srácok lejöjjenek, hogy megnézzék, miért sikítozunk. - Egyelőre még én
magam sem tudom, ki küldhette, de remélem, hogy hamarosan ki tudom deríteni.
Kaptam még egy kis kártyát is hozzá.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Amint kihúztam a zsebemből barátnőm azonnal
kikapta a kezemből és csillogó szemekkel olvasni kezdte. Mikor a végére ért
megölelt és csak úgy ragyogott a boldogságtól.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Úristen, Bella, valaki oda meg vissza van
érted! És ez az üzenet… Istenem, meg akarom ismerni a srácot, szóval ajánlom,
hogy minél előbb derítsd ki, ki az!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Rendben, rendben, megpróbálhatom! -
nevettem, majd felmentem, hogy átöltözzek.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> A nap folyamán a fiúk is észrevették a konyhát
díszítő növényt és mindenki érdeklődött, hogy ki és miért kapta. Mindegyiknek
elmeséltem, hogy hogyan találtam meg. Jamie szemében mintha féltékenységet
fedeztem volna fel, bár erre kicsit rásegítettem én is, hisz többször is
elmondtam neki, hogy mennyire figyelmes és romantikus ajándék. Dylan meg
ugyanolyan közömbös maradt, mint a mesélés előtt. Nem is vártam mást tőle…</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> A következő napokban minden egyes reggel egy
csokor virág várt rám az ajtó előtt, egy kis üzenettel a rózsák és/vagy
liliomok között. Mindegyiken egy romantikus kis versecske vagy egy sor állt.
Tamara már nagyon izgatott volt, hisz szerinte, ha valaki ennyire figyelmes és
kitartó, hamarosan fel fogja fedni magát és randira fog hívni. Jóslata be is
igazolódott.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Pénteken a romantikus kis sorocskán kívül egy
mondat is volt: </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i><span style="color: #741b47;"> „Eljössz velem randizni? Ha
igen, este nyolckor várlak a kapuban!”<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"><i> </i>Az üzenetet természetesen
megmutattam barátnőmnek is, aki azonnal elrángatott vásárolni, mivel leszögezte,
hogy muszáj elmennem. Nem akartam letagadni, hogy semmi kedvem sincs menni,
hiszen már nagyon kíváncsi voltam. És egyébként is, semmit sem veszíthetek
vele! <i>Ha valaki ennyire romantikus, az
rossz ember nem lehet! Talán még szerencsém is lesz ma este!<o:p></o:p></i></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"><i> </i>Délután ötkor érkeztünk
vissza a házba. A srácok épp a tévé előtt döglöttek, mert állításuk szerint
semmi mást nem lehet csinálni. <i>Na persze!
Hahó, ott van kint egy hatalmas medence, de sebaj! </i>Észrevették a sok
szatyrot a kezünkben és inkább nem is kérdeztek semmit, ám Tamy nem hagyta
annyiban a dolgot és vidáman elcsacsogta, hogy ma este randim lesz a titkos
hódolómmal. Természetesen Jamie nem tartotta jó ötletnek, mert szerinte
veszélyes lehet, mert nem tudhatom, ki fog rám várni. Ugyan kicsit igazat is adtam
neki, de T nem hagyta, hogy haverom véleménye elvegye a kedvem a randitól.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Egy testre simuló, barna pamut ruhát adott
rám, és kiválasztott egy világosbarna magas sarkút. Az összhatás eléggé jól
nézett ki. Büszkén néztem végig magamon a tükörben, majd leültem a székre és
barinőm el is kezdte a sminkelésem. Miután végzett vele, megfésülte és befonta
a hajamat. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Készen állsz! Bella, gyönyörű vagy! - ölelt
meg elégedetten.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Nagyon szépen köszönöm!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Az ágyról felvett egy barna dzsekit és a
kezembe adta, mondván, hogy nem lesz ám olyan meleg este, mint napközben. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Nyolc előtt pár perccel lebaktattunk a lépcsőn
és a fiúk elé álltunk, hogy megtudjuk, mit gondolnak Tamara munkájáról.
Mondanom sem kell, hogy Jamie azonnal bókolt a megjelenésemnek. Dylan előbb
alaposan végigmért - elidőzött egy darabig a mellemnél - majd egy mosollyal
nyugtázott, hogy nagyon csinos vagyok. <i>Hoppá,
az első bók, amit hallottam Dylan Frendsontól! <o:p></o:p></i></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Az ajtóban elköszöntem T-től, és megígértem
neki, hogy másnap reggel mindent részletesen elmesélek, és ha nem érzem jól
magam a fiú társaságában, azonnal SMS-ezek neki!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Nyolckor izgatottan álltam a kapuban a
kabátomat szorongatva.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Hát eljöttél? - hallottam meg egy vidám,
ámde ismerős hangot magam mellől.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> A hang irányába fordítottam a fejem, és amikor
megpillantottam az illetőt, ledöbbentem… </span></div>
Bella Sunshinehttp://www.blogger.com/profile/17252819108092025306noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5790015004006924848.post-12538703232118151212015-06-26T11:42:00.000-07:002016-05-15T06:05:03.729-07:007. fejezet<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjLe_I0cQkJeLMdjcH1FVhL1eRIZJFbPzGuXZ2CHyaqXl8hB7DqDsQat5B30qWCLC3eKa-Llrrkqp8buqRkA058bcSwBsZ_5N49Yuv5Vw8VC_BiBoaKrF0hF7WuRqTD5UTZ7RZ5o9J0JfI/s1600/tumblr_m91mbbhq5P1rdkz02o1_500.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="195" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjLe_I0cQkJeLMdjcH1FVhL1eRIZJFbPzGuXZ2CHyaqXl8hB7DqDsQat5B30qWCLC3eKa-Llrrkqp8buqRkA058bcSwBsZ_5N49Yuv5Vw8VC_BiBoaKrF0hF7WuRqTD5UTZ7RZ5o9J0JfI/s400/tumblr_m91mbbhq5P1rdkz02o1_500.gif" width="400" /></a></div>
<div>
<br /></div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"><i> Felé nyújtottam a kezem, hogy fölsegítsem, de mikor felnézett rám az illető, ledermedtem.....</i></span></div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"><br /></span></div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> De hiszen ez az a srác, aki a helyemen ült az étteremben! <i>Jesszus, ez is csak velem eshet meg! Leül a helyemre, majd miután eltessékelem onnan elkezdem bámulni. Most meg nekirontok...</i></span></div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"><i> </i>- Semmi baj, az én hibám volt! Nem néztem a lábam elé! - mosolygott, miközben leporolta magát.</span></div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Mi? Dehogyis! Én voltam az, aki úgy közlekedett, mint egy őrült! </span></div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Ne okold magad! Az én hibám volt és kész! - mélyen a szemembe nézve mondta el mindezt és egyszerűen képtelen voltam ezek után ellenkezni.</span></div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Jé, most látom, hogy te vagy az az éttermes lány!</span></div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Olyan bárgyú és gyerekes mosoly terült el a képén, hogy nem tudtam tovább pókerarcot vágni.</span></div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Tudod, rendes nevem is van ám! Bella vagyok. Bella Sprinkle - nyújtottam felé a kezemet.</span></div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Andrew Reid. De nekem akkor is éttermes lány maradsz!</span></div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Hát, Andrew, remélem nem ütötted meg magad nagyon! Ha most nem bánod, továbbállnék. </span></div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Ki akartam kerülni, de mikor már a látótávolságán kívül voltam, hirtelen elkapta a karomat és visszarántott.</span></div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Tudod, ha már ilyen érdekes alakult a sorsunk, szeretnélek megismerni kicsit jobban. </span></div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> <i>Most ez komolyan beszél? Bár az arckifejezése eléggé határozott, azért ez érdekes... Hahó, Bella, épp a válaszodra vár ám! </i></span></div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"><i> </i>- De ha nem akarsz már látni, azt is megértem! - engedte el a kezem szomorúan.</span></div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Mi? Nem, nem, szó sincs róla! Csak kicsit elgondolkodtam és tudod, ilyenkor általában hajlamos vagyok arra, hogy nem válaszolok. De én is szívesen megismernélek! </span></div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Szuper, akkor.... Meghívhatlak egy fagyira?</span></div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Csak abban az esetben megyek el veled, ha én fizetem a sajátomat! - néztem a szemébe, evvel is próbáltam neki mutatni határozottságomat.</span></div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Óráknak tűnő másodpercekig bámult ki a fejéből, majd megszólalt: </span></div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Rendben. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Hogy értetted azt, hogy érdekesen alakult a sorsunk?</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Leülök a helyedre, te eltessékelsz, majd mikor ott ültem bárpultnál, valami miatt állandóan hátra kellett néznem rád... Aztán te is néztél engem. Most meg hirtelen egymásba ütközünk. Úgy érzem ez nem a véletlen.</span></div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Önelégült mosollyal a képemen baktattam mellette vissza a város szívébe. Egy közeli fagyizót választott úti célnak, ami kívülről eléggé átlagosnak tűnt, ám belülről már jóval egyedibb volt! Hatalmas kiszolgáló pult volt az ajtóval szemben, ahol nemcsak fagyit lehetett rendelni, hanem sütiket, tortákat és egyéb finomságokat is. A terem egyik felében bárszékekre lehetett ülni, míg a másikban puha bőrkanapéra. A falakat különböző, színes képek és festmények díszítették, míg a plafonról műanyag fagyis kelyhek lógtak. <i>Hangulatos egy kis hely, az nem kizárt!</i></span></div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Sziasztok, mivel szolgálhatok? - mosolygott ránk egy velünk egyidős fiú. </span></div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Szia, én egy mogyoróscsokis és pisztáciás fagylaltot szeretnék. Na és te Bella?</span></div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Ömm... azt hiszem, hogy én... citromosat és rumos csokoládésat ennék. </span></div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> A srác átnyújtotta a két finomságot, majd Andrew hosszas győzködése után végül mindegyikünk a sajátját fizette. Helyet fogaltunk egy-egy bárszéken, majd beszélgetésbe elegyedtünk. </span><span style="color: #741b47;"> </span></div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Te hova valósi vagy? - kérdeztem, majd bekaptam egy újabb falatot az íncsiklandozó édességből.</span></div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Detroitban születtem, de a szüleim californiaiak. Még egész kicsi voltam, mikor elköltöztünk ide. A családom szeretett volna egy békés kisvárosba élni, egy olyan helyen, ahol közel van a tenger. Így kerültem ide. De most te mesélj! Ide valósi vagy? Mert ha igen, akkor hogy lehet az, hogy még sosem láttalak? - kérdezte, miközben felvette a "gondolkodomdeegybenaztakaromhogytemonddmegaválaszt" arckifejezést.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Nem, nem itt lakom, csak a haverom elhívott a nyaralójukba, ugyanis elköltözünk Buenos Airesbe, de nem szerettem volna csak úgy otthagyni mindent, ezért anyuék megengedték, hogy Jamie-nél, a legjobb barátomnál töltsem a nyarat, de augusztus végén nekem is utánuk kell mennem. - hajtottam le szomorúan a fejem. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Oh, ez nem hangzik valami jól! De nem tudod őket meggyőzni, hogy valahogy maradj?</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Nem, nagyon önfejűek. A munkájukat elém helyezik és így csak azt veszik figyelembe, ami nekik és az üzletüknek jó. Megszoktam már ezt az egész dolgot, de akkor is... Hiányozni fog Silvertown. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Silvertown? Még sosem hallottam róla.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Egy barátságos város, pár óra autókázásra van innen. Ha egyszer lesz időd és kedved, szerintem menj el, hidd el, nem bánod meg! - gyors mosolyt dobtam felé, majd bekaptam az utolsó falatot. - Köszönök mindent! A fagylalt isteni finom volt! </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Nagyon szívesen! Részemről volt a megtiszteltetés, hogy veled fogyaszthattam el.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Éreztem, hogy pír önti el az arcomat, amit nem akartam, hogy észrevegyen, ezért inkább a cipőmön lévő koszfoltot kezdtem el szuggerálni.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Hova fogsz menni ezek után? - törte meg a kialakuló csendet Andrew.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Öm, úgy gondoltam, hogy lemegyek a partra sétálni egyet. Van kedved esetleg velem tartani? - kérdeztem kicsit félénken.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Ha nincs ellenedre, akkor szívesen járom be veled a partot! </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Leugrott a székéről, majd mellettem termett és a kezét nyújtotta, amit én szívesen el is fogadtam. Nem engedte el azután sem, miután leszálltam a székről, így kéz a kézben ballagtunk le a tengerhez. A szellő enyhén fújta a hajamat, a Nap pedig jóízűen perzselte a bőrömet. Olyan békés volt minden, mintha csak megállt volna az idő. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> A vízparthoz érve rengeteg embert láttam, főként gyerekeket, akik boldogan és nevetve élvezték a jó időt vagy éppen azt, hogy semmi dolguk nem akadt. Voltak, akik napoztak, néhányan frizbiztek vagy röplabdáztak a homokban. A vízben vidáman fröcskölték egymást néhányan, ám akadt olyan is, aki kagylókat keresett a víz mélyén. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Merre felé laksz? - kérdezte Andrew, evvel megszakítva a bámészkodásomat.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Tessék? - néztem rá értetlenül. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Merre laksz? Csak mert akkor arrafelé megyünk. - magyarázta.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Ha jól tudom arra van a nyaraló - mutattam balra a távolba.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> A hullámok néha el-elérték a lábamat séta közben és boldogan tapasztaltam, hogy a víz tökéletesen kellemes a fürdésre. Ekkor jutott eszembe, hogy bikinibe jöttem pont azért, hogy majd megmártózzak.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Andrew? - fordultam a fiú felé, aki kérdő pillantással várta, hogy mi fog kisülni a mondandómból. - Nem lenne túl nagy baj, ha most bemennék a vízbe?</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Dehogy lenne! Ilyen időben én is szívesen csobbannék egyet! - kacsintott. - Nyugodtan menjél csak, én majd itt kint megvárlak.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Leült a puha homokba, míg én levetkőztem, majd gyorsan be is futottam. Jó érzés volt lehűteni kicsit magam ez után a hosszú nap után. A víz felszínén lebegtem, a szemem csukva volt. Boldog voltam. Hirtelen minden egyes gondom eltűnt, mintha az apró hullámok kisodorták volna a partra. Körülöttem nem volt sok ember, azok meg, akik igen, vagy továbbúsztak vagy csak ők is élvezték ezt a gyönyörű délutánt. Lecsuktam a szemem és visszaemlékeztem arra a napra, mikor először próbáltam meg úszni a silvertowni házunk medencéjében. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> <i>- Nem veszélyes ez? Túl fiatal még, a lába se ér le! Mi lesz, ha megfullad? - aggódott anyu.</i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"><i> - Ne rágódj ilyen dolgokon, szívem! Nagy lány már ő, és egyébként is, a karúszója fent tartja a vízen. Ha meg bármi problémája lenne, én ott leszek mellette és segítek neki! Semmi rossz nem történhet, ugye, prücsök? - nézett rám mosolyogva apa.</i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"><i> - Én már nagylány vagyok! - mondtam határozottan, majd apu kezéért nyúltam.</i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"><i> Kézen fogva sétáltunk be a medencébe, elől ő, hátul pedig én. A medence széléről anyukám figyelt minket, kezében lévő telefonjával pedig rögzítette az eseményeket.</i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"><i> - Na milyen a víz? - kiáltotta oda nekünk boldogan.</i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"><i> - Tökéletes!</i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"><i> Annyira izgatott voltam, hogy ennél többet nem tudtam kinyögni. A víz hőmérsékletét hamar megszoktam, majd apu parancsára leültem az egyik lépcsőfokra, míg ő kicsit beljebb úszott.</i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"><i> - Na szóval. Első és legfontosabb szabály: a karúszót sosem veheted le! Ez akár meg is mentheti az életedet, ha bármi olyan dolog történne! Második szabály: nem vagánykodunk! Mindig azt kell tenned, amit én mondok. És végül a harmadik szabály: ha bármi van, ha rosszul érzed magad, ha fáradt vagy vagy csak eleged van, azonnal...</i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"><i> - Azonnal szólok, tudom, apuci! - fejeztem be helyette a mondatot. </i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"><i> - Akkor kezdhetjük?</i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"><i> Hevesen bólogattam, majd odaúszott mellém és megfogta a karomat...</i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Régi szép idők! Apa szerint őstehetség vagyok, ugyanis egy-két óra után már szinte tökéletesen tudtam úszni. Még be sem töltöttem a 7. életévemet, de már nem viseltem a karúszót, és olyan mélyre is bementem búvárkodni, ahol már réges-rég nem ért le a lábam. Most meg... hát igen! </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Régen teljesen más volt minden. A szüleim még törődtek velem, nyáron együtt választottuk ki a nyaralásunk helyszínét és rengeteg más programot csináltuk közösen. Most azonban már valahogy ezek a dolgok elmaradoztak. Nem töltöttünk annyi időt egymással, kevesebbszer láttam őket, míg végül teljesen minden megszűnt. Nem mentünk nyaralni, se túrázni, nem lubickoltunk együtt a medencében. Anyáék észrevették, hogy nem igazán van ínyemre ez az egyedüllét, emiatt úgy gondolták, hogy majd egy kutya helyettesíteni fogja őket. Ugyan Prada tényleg elég jó társaságnak bizonyult, de azt az űrt, amit a szüleim hiánya okozott, nem tudta betölteni. A gondolat, hogy a saját szüleim egy állattal próbálják leváltani szülői kötelezettségüket, elszomorított és nem sokkal később mély depresszióba taszított. Azokban a sötét időkben csak az járt a fejemben, hogy anyukám és apukám egy kutyával rázta le magáról azt a terhet, hogy velem kelljen együtt lenniük. Az utolsó, közös nyaralásunkkor sem voltam még teljesen önmagam. Ekkor jelent meg az életemben Jamie, aki kihúzott a szakadék mélyéből és megmutatta, hogy az élet lehet szép és jó, a hibák ellenére is. Rengeteget köszönhetek neki, mert ha ő nincs, talán még mindig ott tartanék, ahol egykoron tartottam. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Nem tudom, mennyi időt tölthettem gondolkodással, de mire kiértem, már csak egy alvó Andrewt találtam a földön. Annyira nyugodt volt az egész arca, olyan... békességet sugalló. Nem volt szívem felébreszteni, de a Nap hamarosan nyugovóra fog térni, nekem meg még van egy elvarratlan szálam otthon. Így hát leültem mellé és elkezdtem simogatni a haját, miközben szólongattam. Sűrűn pislogott, majd ásított egy nagyot és felült. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Bocsánat, hogy így bealudtam, csak gondoltam, napozom egyet és hirtelen elnyomott az álom. - mentegetőzött.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Semmi baj, de most már jobb lenne, ha mennénk, mert van egy elintéznivaló dolgom. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Az út felét elhagyva Andrew kizökkent a gondolkodásából és megszólalt.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Milyen elintéznivaló dolgod van? - kíváncsiskodott.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Hát, tudod... a haverommal kapcsolatos... Volt egy kis... Hogy is mondjam?... Incidensünk... </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Á, értem. Milyen incidens?</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Nem tudtam megállni nevetés nélkül.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Hogy te milyen egy kíváncsi ember vagy!</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Elmeséltem neki a történteket. Ugyan nem olyan rég óta ismerem, de valahogy érzem, hogy megbízhatok benne. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Mesélés közben hol hümmögött, hol pedig hallgatott. A mondandóm végére érve elmondta, hogy szerinte kicsit durva, amit Jamie tett, de azért mégsem kell annyira haragudnom rá, hisz ahogy meséltem neki, én ennél jóval durvább dolgokat is műveltem már. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> A házunk előtt számot cseréltünk és megbeszéltük, hogy amint van valami, felhívom. Kiderült, hogy pár házzal arrébb lakik, így mondta, hogyha bármi problémám van, akkor nyugodtan átmehetek hozzá, ugyanis ő mindig otthon van. Elköszöntem tőle és beléptem a házba.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> A nappaliból hangok szűrődtek ki, így arrafelé vettem az irányt. A kanapén Tamara ült és unottan bámulta a televíziót. Mikor megpillantott, felragyogott a szeme és odafutott hozzám, hogy megöleljen. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Azt hittem, már sosem érsz haza! - mondta. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Nincsen ekkora mázlid! - nevettem, majd visszaöleltem. - Összetalálkoztam <i>- igazából nem nevezném annak - </i>egy fiúval, aki itt lakik nem messze. Vele voltam szinte egész nap. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Oh, így már érthető a dolog! - nézett rám huncutul. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Ne gondolj semmi olyanra, Elson! Csak barátok vagyunk! Na de, nem tudod esetleg, hol van Jamie? - tértem a lényegre.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Fent van a szobájában. Reggel óta kis sem jött! - sóhajtott.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Felmentem, egyenesen barátom szobája felé vettem az irányt. A lépcsőn összetalálkoztam Dylannel, de szerencsémre egy szót sem szólt hozzám. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Halkan bekopogtam az ajtón, mire egy morgás érkezett a másik feléről, így gondoltam, benyitok. Jamie az ágyán feküdt és a plafont bámulta.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Szia! - ültem le mellé, mire ő felkapta a fejét. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Heló! - feltápászkodott és helyet foglalt mellettem. - Hol voltál? </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - A városban bóklásztam meg strandoltam. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Andrewt szándékosan nem említettem meg. Jamie csak bólogatott, így csönd telepedett a szobára. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Azt hiszem, beszélnünk kell...</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"><br /></span></div>
</div>
Bella Sunshinehttp://www.blogger.com/profile/17252819108092025306noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-5790015004006924848.post-71787886868184578882015-06-11T08:13:00.002-07:002016-05-15T06:05:17.707-07:006. fejezet<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjjrc7Q5tC6f7dYkhxGht0CcNKDOCp6AojPTLDmauhUAULHK2hvST3zFiHOWZWa46Y_x51dGeOjBb7Cy5fuglzMkktT892jr9E1iiE2ykMKuTZNZAy0kTSrCHno6_pPb3UVpi_NIiQDwPY/s1600/tumblr_o04zlgCDOo1rdyjrwo8_250.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="189" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjjrc7Q5tC6f7dYkhxGht0CcNKDOCp6AojPTLDmauhUAULHK2hvST3zFiHOWZWa46Y_x51dGeOjBb7Cy5fuglzMkktT892jr9E1iiE2ykMKuTZNZAy0kTSrCHno6_pPb3UVpi_NIiQDwPY/s320/tumblr_o04zlgCDOo1rdyjrwo8_250.gif" width="320" /></a></div>
<br />
<span style="color: #741b47;"><i><br /></i></span>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"><i><i>Oké, nézzük reálisan a dolgokat! Biztos történt valami a ruháinkkal... Vagy véletlenül berepült egy madár és feldúlt mindent! Igen, Bella, biztos csakis az történhetett! Gondolkozzá' már, ne legyél ennyire hülye!</i></i></span></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Remek, most már a tudatalattim is utál! Össze kell szednem magamat is és a ruháimat is! </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Kipattantam az ágyból, elég gyorsan ahhoz, hogy megfájduljon a fejem. <i>Remek!</i> A szerteszét dobált cuccaimat gyorsan felszedegettem és már rohantam is ki a szobából. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Halkan becsuktam az ajtót, majd megfordultam, hogy bemenjek a sajátomba. Majdnem szívrohamot kaptam, mikor megláttam a falnak dőlve Dylan-t egy pohár limonádéval a kezében. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Hát te mit csinálsz? - nézett végig rajtam gyanakvóan.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Ekkor beugrott, hogy félig-meddig pucér vagyok, ezért még inkább magamhoz szorítottam tegnapi öltözékemet. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Én csak... Én csak... - próbáltam magyarázkodni, de semmi ésszerű nem jutott az eszembe.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Hát, valahogy sejtem mi lehetett itt...</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Mi? Nem, nem, dehogyis! Szó sincsen arról, amire gondolsz! Mi csak...</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Ti csak mi? Csak nem beengedted a macit a málnásba? - röhögött fel.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Fúj, de undorító vagy! Fogalmam sincsen, hogy mi történt, de kétlem, hogy csináltuk volna AZT! </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Szánt szándékkal nem akartam kimondani a szót, hisz még a puszta gondolat - hogy részegen feküdtem le a legjobb barátommal - is undort keltett bennem saját magam iránt.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Miért nem mondod ki? Szexeltetek. Csak még te sem mered bevallani.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Egyszerűen annyira elegem lett, hogy fogtam a poharát és az egész italt a képébe öntöttem, majd dühösen távoztam. Semmi kedvem sincs ilyen idiótákra vesztegetni az időmet. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Az ajtó hangosan csapódott be mögöttem, míg én egyenesen a fürdőszobába vettem az irányt. A tükörből egy kócos hajú, karikás szemű, riadt lány nézett vissza rám. <i>Remek! </i>Odaballagtam a kádhoz és megnyitottam a csapot. Míg az telítődött, addig én választottam pár normális, nem piaszagú göncöt, majd visszabukdácsoltam. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Jó pár órámba beletelt, mire végre valami normális külsőt varázsoltam magamnak. Mikor újra belenéztem a tükörbe, végre nem egy másnapos embert láttam, hanem az igazi Bellát, akinek kócos helyett göndör és normális haja volt. Egy egyszerű kék rövidnadrág és egy fekete, csipkés top volt rajtam. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Fürdés közben arra jutottam, hogy ma elmegyek feltérképezni a várost és ha az időm engedi, talán még fürdök is egyet a tengerben. Épp ezért fehérnemű helyett egy halványkék színű, fekete szegélyes bikinit húztam magamra. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Mikor visszamentem a szobába nagy meglepetésemre Jamie ült az ágyamon a két kezére támaszkodva. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Öm.. Szia! - köszöntem neki halkan, ugyanis annyira belemélyedt a gondolataiba, hogy észre sem vett.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Lassan rám emelte tekintetét és mélyen a szemembe nézett.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Bella, azt hiszem, beszélnünk kell! - mondta olyan lassan, hogy minden egyes betűt tisztán lehetett érteni.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> <i>Úristen, ez már nagyon rosszul kezdődik! Az éjszakáról akar beszélni? Vagy lenne itt még valami más? </i>Kicsit idegesen, de lecsücsültem mellé. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Miről szeretnél... beszélni? - próbáltam leplezni az idegességemet, bevallom, nem sok sikerrel.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - A múlt éjszaka... kicsit többet ittál a kelleténél. - a <i>kicsit </i>szót erősen megnyomta. - És úgy gondoltam, jobb lenne, ha lefeküdnél aludni. Így hát felhoztalak ide, majd miután már megbizonyosodtam arról, hogy tényleg alszol-e, visszamentem a medencéhez és megittam a maradék piát. Nem tudom mennyi idő telhetett el, de egyszer csak úgy éreztem, hogy túlteng bennem az energia. Nem tudtam tisztán gondolkodni, és olyat tettem, amire nem vagyok büszke.... </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Ne, kérlek, ne folytasd! - halk volt a hangom az elfojtott sírástól.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Bella, tudnod kell mindent! - mélyen a szemembe nézve folytatta. - Visszajöttem hozzád és felkeltettelek. Azt akartam, hogy velem együtt legyél, a közelemben. Nem tudom miért, de valahogy úgy gondoltam, hogy nem vagy biztonságban itt a szobádban és ezért magam mellett akartalak tudni, bár ekkor még nem tudtam, hogy mellettem sokkal rosszabb. Visszamentünk a kertbe és egy ideig csak nevetgéltünk és ittunk. Aztán kitaláltad, hogy fürödjünk a medencében. Én beugrottam ruhástól, de te nem akartad összevizezni a sajátodat, így szép lassan levetkőztél... meztelenre, majd odaúsztál mellém. Ez a része homályos, csak arra emlékszem, hogy mész előttem fel a lépcsőn, míg én a ruháinkat cipelve követtelek. Aztán... megkértelek, hogy táncolj nekem... és te megtetted! - Jamie egy pillanatra elhallgatott és a fejét rázva a távolba bámult.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Ahogy egyre jobban belemerült a mesélésbe, képek kezdek megjelenni előttem, és be kellett látnom, hogy barátom - sajnos - nem hazudik.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - És aztán mi történt? - kérdeztem, mert láttam rajta, hogy magától nem akarja folytatni.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Bella, én képtelen...</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Ha már elkezdted, legalább mondd végig! Ami történt, megtörtént, nem tudunk rajta változtatni, akárhogy is akarjuk! Tudnom kell, mit csináltam! - az utolsó mondat minden egyes szavát erősen hangsúlyoztam.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Még egy rövid ideig bámult, majd ismét megszólalt:</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Te csak táncoltál és táncoltál, én meg vedeltem magamba az alkoholt. Aztán beleültél az ölembe és ott folytattad a táncolást. Nem fogtam fel a helyzetet, sem azt, hogy te ki is vagy valójában. Csak egyetlen egy dolgot akartam és úgy gondoltam, hogy te meg tudod nekem adni ott és abban a pillanatban. Nem gondolkodtam, csak felkaptalak és az ágyra fektettelek... A többit úgy érzem te is ki tudod találni. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Szomorúan rám emelte tekintetét, szeméből sugárzott a félelem és a megbánás. Én viszont nem tudtam, hogy mi tévő legyek. Lefeküdtem a legjobb barátommal, akibe már egy ideje bele vagyok zúgva. Szinte alig emlékszem valamire az estéből és azok sem túl szép dolgok. Egyszerűen képtelen voltam elhinni, hogy ennyire felelőtlenek és ostobák voltunk. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Hogy emlékezhetsz mindenre? </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Nem tudom. Néha másnaposan emlékszem dolgokra, de sokszor inkább azt kívánom, hogy bár ne tudnék.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Aha... - bólogattam, majd Jamie helyett most én merültem a gondolataimba. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Az egy dolog hogy ittam, az viszont már egy másik, hogy mennyire idióta voltam és hogy elvesztettem a szüzességem. Sosem így képzeltem el, bár nem mintha túl sok dologra emlékeznék, de hát akkor is. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Még mindig emésztettem Jamy szavait és közben jó párszor legszívesebben felpofoztam volna magamat. Egy olcsó, senkiházi kurvának érzem most magam, akit egy csettintésre le lehet venni a lábáról és meg lehet dönteni. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Bella, kérlek mondj valamit! - fogta meg a bal kezemet.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Nem tudom ezt ép ésszel felfogni. Képtelen vagyok rá! Hogy tehettem ilyet?! És egyáltalán TE hogy tehetted ezt? - ekkor már szabad utat engedtem könnyeimnek, amik patakban csorogtak végig az arcomon.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Hidd el, nem szándékosan csináltam! Azt kívánom bár máshogy lett volna minden, de ahogy te is mondtad, nem tudunk rajta változtatni. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Igazából legjobban az bánt, hogy olyan könnyű nőcskének érzem most magam. Olyannak, akit bárki, még az utca csövese is megkaphat, érted?</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Tudom, de fölösleges ezt érezned, mert ez egyáltalán nem igaz! Te egy nagyszerű lány vagy, akihez egy normális, rendes pasi illik. Kérlek, ne haragudj rám!</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Nem hiszem, hogy egyhamar el tudom felejteni... Most kérlek hagyj magamra. - elfordítottam a fejem, hogy még véletlenül se lássam.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Egy pillanatig még habozott, majd felállt és nem mozdult addig, míg rá nem néztem. Ekkor lehajolt és a fülembe suttogott: </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Bocsáss meg! </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Avval kiegyenesedett és kisétált az ajtón. Én csak ültem az ágyon ajkamat rágcsálva és töprengtem. Azon, hogy most mi tévő legyek, azon, hogy megbocsássak-e magamnak és legfőképp Jamie-nek. Vajon el tudom e felejteni mindezt és egyszerűen csak továbblépni?</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> <i>Ki kell szellőztetnem a fejem! Ez egyszerre túl sok! </i>Felpattantam, felhúztam a lábamra gyorsan egy sarut és lerohantam a lépcsőn, egyenesen a bejárati ajtó irányába.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Hé, hé, csajszi, hova ilyen sietősen? - jött mögöttem Tamara.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Elmegyek egyet sétálni, majd jövök... valamikor.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Elkapta a karomat és visszarántott, úgy, hogy szembe tudjak vele fordulni.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Ugye minden rendbe van? Csak mert hallottam egyesmást veled és Jamie-vel kapcsolatban. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Igen, tudom, eléggé bonyolult.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Tudni szeretném, hogy jól vagy-e és, hogy nem fogsz hülyeséget csinálni, ha elengedlek!</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Nyugodj meg, nem akarok semmit, csak sétálni.. és talán úszni egyet.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Hát jó! Vigyázz magadra!</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Elengedte a karom, én meg amilyen gyorsan csak tudtam megöleltem és már rohantam is ki. A telek határáig sprintelve próbáltam meg elmenekülni e ház szörnyű emlékétől. De rá kellett döbbennem, hogy bármennyire is messze megyek, mindig itt lesz velem az emlék. Nem tudom teljesen kitörölni, csak megkönnyíthetem a helyzetet úgy, hogy megbocsájtok magamnak is és barátomnak is. De minden annyira nehéz! Egy teljes napja sem vagyok itt és máris ilyen dolgok történnek! Mi lesz mondjuk 2 hét múlva? Félek. Félek a jövőmtől, a következményektől és attól, hogy elveszítek egy számomra fontos személyt. Én ezt nem akarom! </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Időközben beértem a belvárosba, ahol ugyan kisebb tömeg volt, de még az elfogathatóbb típusú. Beugrottam egy kisebb pékségbe, ahol vettem egy pogácsát reggeli gyanánt. Az utcán pár kirakat előtt megálltam és nézelődtem. Elég jó ruhák voltak egy-egy üzletben, emiatt néhányat nemcsak kívülről, hanem belülről is megnéztem. A nagy shoppingolás elterelte a gondolataimat az otthon történtekről. </span></div>
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEitZTC49qj4Gh6wf2cwgRIOBw9vJPJaX2uRtLxIkoTA0_etubZBLtLLS54V6sbH2TZvTGXT3OHOyjpgaatHCeMhPik7eqQmnoqEdhEXHLoSvy2jgHa6N-vj-X07IDXKUilfeIaCimt0gdk/s1600/let%25C3%25B6lt%25C3%25A9s.png" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em; text-align: justify;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEitZTC49qj4Gh6wf2cwgRIOBw9vJPJaX2uRtLxIkoTA0_etubZBLtLLS54V6sbH2TZvTGXT3OHOyjpgaatHCeMhPik7eqQmnoqEdhEXHLoSvy2jgHa6N-vj-X07IDXKUilfeIaCimt0gdk/s320/let%25C3%25B6lt%25C3%25A9s.png" width="180" /></a><span style="color: #741b47;"></span><br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - 10 dollár lesz! - mondta az eladó, miközben elcsomagolta az újonnan vett pólómat.</span></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Fizetés után leültem a padra és megnéztem, nem hívott e valaki. Pechemre hívás helyett üzenetet kaptam... Tőle. <i>Hm, milyen kedves, hogy így "aggódik" értem! </i>Bár tudom, hogy ez cseppet sem igaz! Jamie csak azt akarja tudni, hogy megbocsájtok e neki. Kicsit töprengtem a válaszon, majd a telómat eltéve továbbindultam. A sarokhoz közel állt egy fagyis bódé, gondoltam, úgyis meleg van, egy gombóc sosem árt. Egy narancsos-rumos csokoládés fagyit vettem. Az árus kedvesen mosolygott és kellemes napot kívánt nekem. <i>Talán még mindig léteznek rendes emberek! Olyanok, akik nem isszák le magukat seggrészegre és nem fektetik le a legjobb barátjukat! </i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Dél körül járhatott az óra, mikor megkordult a gyomrom. Megálltam és a szememmel kerestem egy közeli éttermet. Mikor beléptem, rögtön elámultam a hely barátságos hangulatától. Szolid, családias, visszafogott. Talán ezek a szavak jellemeznék leginkább a helyet. Leültem egy félreeső helyre és az étlapot nézegetve kerestem valami ebédfélét. A pincér nemsokkal az érkezésem után meg is jelent és felvette a rendelésemet.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Előételnek húslevest szeretnék, főétel legyen mondjuk... rántott sajt krumplipürével. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Desszertet esetleg? - kérdezte mosolyogva.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Hát... talán... De azt még eldöntöm. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Írt még pár sort a jegyzetfüzetébe, majd el is tűnt. Kint gyönyörűen sütött a nap, a kisgyerekek vígan mulatoztak a szökőkútnál, míg szüleik a padon ülve figyelték őket. Eszembe jutott a gyerekkorom, mikor még én voltam ugyanekkora és én csináltam ezeket a dolgokat, míg az én anyukám és apukám ültek a padon mosolyogva. <i>Régi szép idők. </i>De ezeknek már réges-rég vége van. Ők már nem foglalkoznak velem, nem mérik fel döntéseik súlyosságát, csak azt veszik figyelembe, hogy nekik és a munkájuknak mi jó. Az idő múlásával ezt megértettem és elfogadtam, de valahogy sosem tudtam úgy igazán azonosulni a gondolattal. Sokszor álmodoztam egy másik családról, egy olyanról, ahol szeretet van, békesség és megértés. Egy olyanról, ahol mindenki beleszólhat a döntésekbe, ahol nem kell szó nélkül tűrnöm a változást, ahol végre nem kell egyedül lennem. De ez a család nem létezik, egyedül csak a fejemben. Ezt be kellett látnom már jó régen. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> A pincér meghozta a levesem, majd ismét távozott egy másik asztalhoz. Szürcsölgetés közben az előttem lévő napilapot olvasgattam. Nem írtak benne túl sokat, sőt, a cikkek háromnegyede unalmas volt. Ebben a városban szinte nem is történik semmi rossz. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Az előétel elfogyasztása után kimentem a mosdóba, hogy egy kicsit rendbe szedjem magamat. <i>Nem is olyan rossz </i>- gondoltam, mikor megpillantottam tükörképemet. Egy kis hajfésülés után már nem is látszott rajtam, hogy rossz a kedvem. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Visszaballagtam az asztalomhoz, ahol nagy meglepetésemre egy velem egykorú srác ült. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Elnézést, de ez az én helyem! - mentem oda hozzá.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> A fiú felnézett rám, mogyoróbarna szemei egyenesen az enyémekbe fúródtak. <i>Ennél igézőbb és szebb szemeket sosem láttam még! Úristen, honnan jött ez a gondolat? </i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Sajnálom, azt hittem, szabad, ugyanis nem volt itt senki. Ne haragudj! - mosolyodott el, majd fogta a cuccát és átült máshova.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Miután leültem, néztem, ahogy felbukdácsol az egyik bárszékre. Nem tudom, mi vagy hogy miért, de valami megfogott ebben a srácban. Míg az okát kerestem, a fiú hátranézett, egyenesen felém. Tekintetünk megint találkozott. Gyorsan el is kaptam, ugyanis rájött, hogy bámulom, és a mosolyától csak még vörösebb lettem.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Egy rántott sajt krumplipürével. Jó étvágyat! - tette le elém a tálat a pincér.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Ebédem elfogyasztása után odamentem a pulthoz, hogy fizetni tudjak. Éreztem a fiú tekintetét rajtam, de megálljt parancsoltam magamnak, és nem néztem rá. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Fizetés után kicsit gyorsabban távoztam a helyről, mint akartam. <i>Előbb Jamie, most meg ez a srác! Egyre csak jobb és jobb lesz a nap! </i>Leültem egy közeli padra és jó darabig csak néztem ki a fejemből. Telefonom csörgése hirtelen visszarántott a normális világba.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Hol vagy csajszi? - szólt bele Tamara.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Öm... Éppen egy étterem előtt ülök a.... Roosevelt Streeten. Miért kérded?</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Csak azt hittem... - halk köhécselés a háttérben. - ..azt hittük, hogy hazajössz ebédre.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Igazából magam sem tudom, hogy mikor megyek haza, de egyébként is, az előbb ettem. Talán még lemegyek a partra és csak aztán haza. Nem tudom.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Rendben. Bella? - mondta kicsit halkabban.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Igen? - itt valami készülőben van.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Jobb lenne, ha minél előbb hazajönnél. Jamie valahogy olyan... más. De nem a jó értelemben mondom. Egész nap olyan volt, mint az életunt emberek. Nem tudom, hogy ez miattad van-e vagy más miatt, de ez nekem nem tetszik.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Értem. Nem hiszem, hogy túl sokat tudnék segíteni a helyzeten. Bár, ha jobban meggondolom... Talán. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;">De nem biztos! Majd még át kell gondolnom ezt az egészet, de most mennem kell, puszi!</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> <i>Életunt? És ezen talán csak én segíthetek avval, ha kimondom, amit hallani akar. De vajon én is azt akarom? Meg akarok neki bocsájtani? Hát persze, hogy meg! Ő a legjobb barátom, nem tehetek mást! És mi lenne, ha fordított lenne a helyzet? Természetesen én is azt akarnám, hogy megbocsássanak nekem! Gyerünk, Bella, nézd el neki ezt az egy dolgot! Te sokkal többször csináltál hülyeséget, mint ő, és láss csodát, mégis jóban vagytok! </i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Újult erővel álltam fel és indultam meg a strand felé. Belső énemnek igaza van. Több hülyeséget csináltam én vele, mint ő énvelem. Lehet, hogy nem fogom egyhamar ezt teljesen megemészteni, de legalább meg kell próbálnom! Nem nyűglődhetek ezen egész nyáron... vagy akár egész életemben!</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Kicsit túl gyorsan vettem be a kanyart a másik utcába. Amint befordultam, teljes erőmből neki mentem valakinek, így ő el is esett, míg én csak egy kicsit meginogtam. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Jaj, elnézést, ne haragudjon, nem láttam, az én hibám! - próbáltam mentegetőzni.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Felé nyújtottam a kezem, hogy fölsegítsem, de mikor felnézett rám az illető, ledermedtem.....</span></div>
Bella Sunshinehttp://www.blogger.com/profile/17252819108092025306noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5790015004006924848.post-30507197330681691662015-03-11T11:17:00.002-07:002016-05-15T06:05:32.129-07:005. fejezet<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiGv5gwK_7k2m5mwpGcLxZuWhlf3FXak_ebNliKcyDMboO8R7lb-lenkMxNOs8Hhmjj8VFhDzTW1s7nyB1MuyvfjoRYnsgBl_RqT-Zr3_8ljmoyV51Z0xMjjyjvJLyFePeDGbTjb7znR_0/s1600/tumblr_o04zlgCDOo1rdyjrwo1_250.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="189" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiGv5gwK_7k2m5mwpGcLxZuWhlf3FXak_ebNliKcyDMboO8R7lb-lenkMxNOs8Hhmjj8VFhDzTW1s7nyB1MuyvfjoRYnsgBl_RqT-Zr3_8ljmoyV51Z0xMjjyjvJLyFePeDGbTjb7znR_0/s320/tumblr_o04zlgCDOo1rdyjrwo1_250.gif" width="320" /></a></div>
<span style="color: #4c1130;"><br /></span>
<span style="color: #4c1130;"><br /></span><br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #4c1130;"><span style="color: #4c1130;"> </span><span style="color: #741b47;">Az úton nem igazán beszéltünk, ugyanis én elmélyedtem a gondolataimba, Jamie pedig tiszteletben tartotta, hogy kis magányra vágyom. A rádióban régi zenéket játszottak, amiket már szinte mindenki kívülről fújt. </span></span></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Valószínűleg elaludhattam, ugyanis az utolsó emlékem az volt, hogy az elsuhanó tájat néztem és azon gondolkodtam, hogy ha most otthon lennék, akkor tuti elmentem volna futni. Otthon... De fura már ez a szó. Mást jelent nekem és a szüleimnek. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Néhány óra után a kocsi leállt, majd Jamie felébresztett, ugyanis megérkeztünk. Amint kiszálltam a kocsiból, tátva maradt a szám. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Hatalmas, többemeletes, bőrszínű ház volt, hatalmas udvarral és erkélyekkel. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Gyere, körbevezetlek az udvaron! - mondta Jamy, és megfogta a kezem.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Hátramentünk, ahol volt egy medence, egy kis ház és egy teniszpálya. Megfordultam és a teraszon megláttam egy még nagyobb medencét, ami fel is volt töltve. Körülötte sok napozóágy várt arra, hogy valaki használatba vegye őket. A teraszon ezen kívül volt még egy kicsi bár italokkal és néhány étellel, grillezők, egy hintaágy és még pár labda. Szinte azonnal megszerettem ezt a telket, pedig még csak kívülről láttam.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Minden nyáron lejövök ide. - magyarázta, miközben bementünk. - Itt ki tudok kapcsolódni és el tudom felejteni azt a sok badarságot, ami Silvertownban történt. Ez a hely valahogy olyan.. különleges számomra. Régebben, mikor még a szüleim nem dolgoztak ennyit, minden szünetben elutazunk ide és egyszerűen csak jól éreztük magunkat. De ez a szokás az idő múlásával valahogy feledésbe merült. Most meg már felnőtt vagyok és egyedül is el tudok jönni. Hé, Bella! - megállt előttem, és a szemembe nézett. - Örülök, hogy te is itt vagy!</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Annyira aranyos volt, hogy kedvem támadt megölelni. Lábujjhegyre álltam, és amilyen szorosan csak tudtam, átöleltem. Éreztetni akartam vele, hogy rám bármilyen helyzetben számíthat, hogy én mindig itt leszek neki. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Nem is lehetnék máshol! - suttogtam a vállába.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> A hosszas ölelésnek hamarosan vége szakadt, és folytattuk az "idegenvezetést". </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Nos ez itt a konyha, és amint láthatod, egybe van nyitva az étkezővel, szóval szerintem ez eléggé praktikus. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Szép tiszta. - jegyeztem meg.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Ilyenkor mindig az! - nevetett fel. - De majd máshogy fogod látni pár nap múlva! </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Maga a konyha elég nagy volt, a bútorzata pedig viszonylag modern. Minden fekete és fehér volt. A plafonról kis lámpák lógtak le, egyedül ezek világították meg a helyiséget. Az étkezőasztal körül fehér bőrrel bevont bárszékek voltak. Ugyan a szoba hangulata nem a legbarátságosabb volt, mégis megtetszett. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - A bútorok eredetileg barna színűek voltak! - nézett rám. - Csak mikor elkezdtem nyáron bulikat rendezni, sokszor bepiszkoltuk őket, meg rengeteget sérültek is, ugyanis fából voltak, így kicseréltettük ezekre. Az a jó bennük, hogy nem nagyon látszik meg rajtuk a kosz vagy a por, és hát mégsem fából készültek! Mehetünk tovább?</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Persze.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> A következő szoba a nappali volt, ami közvetlenül a konyha mellett volt. Ez még nagyobb volt, mint az előző. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Három, hosszan elnyúló, barna kanapé foglalta el a szoba nagy részét. A bal oldali falon egy hatalmas, síkképernyős OLED TV helyezkedett el, nem messze tőle pedig egy hatalmas kályha. Az ablakok mind a kert felé nyíltak, ezáltal rengeteg fény szűrődött be a szobába. A fal (csak úgy, mint maga a ház) bőrszínű volt, néhol virágmintás tapéta fedte be. Az ablak előtt két hintaszék volt, közöttük pedig egy kis dohányasztal. Tájképek és virágok tették még elragadóbbá a teret. Az egyik sarokban egy DJ pult helyezkedett el, a plafonról a pedig diszkógömbök lógtak le.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Általában nem szoktuk elhúzni ezeket a függönyöket, csak ha nagyobb buli van, hisz akkor nem akarjuk, hogy bármennyi fény is beszűrődjön. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Azt hiszem, beleszerettem ebbe a szobába! - nevettem el magam.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Lehuppantam a bőrkanapéba, és örömmel tapasztaltam, hogy még kényelmesebb, mint amilyennek tűnik. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Hé, ne ragadj le itt, hisz még rengeteg szoba van! </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Tudom, de aah, olyan jól néz ki!</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Na, gyere, majd később visszatérsz! - kinyújtotta a kezét, én meg megfogtam és felhúztam magam. - Bár kétlem. - próbálta ezt a mondatot halkan mondani, úgy, hogy én ne halljam meg, de nem igazán sikerült neki.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Bemutatta még a lenti fürdőt, a játék- és a mozitermet (<i>megjegyzem, elég kis otthonos szobácska</i>) és még néhány jelentéktelennek tűnő szobát, majd a márványlépcsőn felmentünk az emeletre. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Hol szeretnéd kezdeni? - nézett rám kérdőn.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Menjünk balról jobbra. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Jó döntés! - mosolygott és elhúzott az előbb említett irányba. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;">Az első szoba egy vendégszoba volt, ami nem volt olyan nagy, de otthonos annál inkább. A hatalmas, pihe-puha ágy az ajtótól nem messze helyezkedett el, felette pedig egy virágot ábrázoló kép lógott. Az ágy és az ablak között volt a többajtós ruhásszekrény, vele szembe pedig egy kis íróasztal. Az ajtótól balra egy újabb ajtó vezetett be a fürdőszobába.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Ez a szoba szokott Dylan-é lenni.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Átmentünk a mellette lévőbe, ami valamivel tágasabb volt, mint Dylan-é. A falak nagyon halvány rózsaszínűre voltak festve, a padlót világosszürke színű szőnyeg fedte. Az ablakok gyönyörű panorámaképet adtak a tengerről. Az erkély össze volt kötve a mellette lévő két szobával. A bútorok elhelyezése hasonlított az előzőéhez annyi különbséggel, hogy több pakolási lehetőséget kínált és sötétebbek voltak.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Kitalálom: ez Tamy szobája! - jelentettem ki elégedetten.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Igen, ez nagyjából az ő stílusa szerint lett újrarendezve. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Nem igazán értettem, hogy evvel mit akart mondani, de nem akartam faggatózni, mert egyre inkább furdalt a kíváncsiság, hogy vajon milyen lesz az én szobám. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Ez itt az enyém! - nyitott be a következő helyiségbe.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> A 3 háló közül Jamie-é volt a legnagyobb. A falak barna színűek voltak, csakúgy, mint az ágy és az asztal. Tájképek lógtak le róla, a plafonon pedig apró lámpák voltak, amik eléggé feldobták a hangulatot. Az ágy mellett kétoldalt egy-egy kis éjjeliszekrény helyezkedett el, melyeken pici olvasólámpák voltak. A kilátás itt is a tengerre nézett, de valahogy ez jobban mutatott, mint Tamara szobájában. A padlót parketta és szőnyeg fedte, a bútorok nagy része a szoba legtávolabbi pontján voltak elhelyezve. Az ágytól nem messze egy gitár állt, várva arra, hogy tulajdonosa megpengesse húrjait. A fürdőszoba barna csempével volt borítva és egy kicsi ablakból szűrődött csak be a fény. A hatalmas kád az ajtóval szemben helyezkedett el, míg a vécé és a mosdókagyló tőle balra. A jobb oldalon nagy meglepetésemre egy kisebb jakuzzi volt, mely fel volt töltve. Ránéztem legjobb barátomra, aki kíváncsian várta a véleményemet. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Hisz ez a szoba fantasztikus! És egy jakuzzi? Tényleg Dylan? - nevettem. - Csak szólok, hogy törzsvendég leszek nálad! </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Hátravetett fejjel nevetett, majd rövid időn belül ki is mentünk a folyosóra. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Na és itt mi van? - mutattam a mellettem lévő zárt ajtóra, ami a folyosó legvégén volt.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Azt majd csak később fogod megtudni! - kacsintott és arcára kiült egy fura vigyor.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Mikor jön az én szobám? - kíváncsiskodtam.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Direkt azt hagyom utoljára! De nyugi, már nincs sok, mert nem fogom megmutatni az összeset! </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Elmentünk az emelet másik végébe, ahol a lentihez hasonló játékterem volt és egy hatalmas buliszoba tele modern kütyükkel, Hifi-tornyokkal, DJ pultokkal stb. Annyira izgatott voltam már, hogy nem is néztem nagyon körül a vége felé, hisz úgyis lesz időm felfedezni a lakást. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Készen állsz? - nézett rám, mikor megálltunk az utolsó ajtó előtt.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Egész életemben erre vártam! - mondtam határozottan, bár hangom kicsit megremegett.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Jamie most az egyszer szó nélkül hagyta előbbi megnyilvánulásomat és benyitott. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Készítek kaját, addig nézz körbe, utána meg felhozom a cuccaidat, hogy ki tudj pakolni! - suttogta a fülembe, majd egy puszi után el is tűnt a látóteremből. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Kábultam álltam az ajtóban, ugyanis a szoba varázslatos volt! Hatalmas, fényes és... csodálatos. A falak fehérre voltak festve, a padlót parketta és egy fehér szőnyeg borította, és minden fal előtt volt néhány gyönyörű szép növény. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Velem szembe óriási ablakok nyíltak ki egy hatalmas teraszra, ahol pár napozóágyat és pálmafát láttam. Az ablakokon fehér selyemfüggöny volt. Középen volt egy hatalmas ágy, aminek a szeglete fekete volt, de maga az ágyneműhuzat fehér. Rajta volt négy fekete díszpárna és egy fehér lepedő. Az ágytól balra a falon egy hatalmas plazma tévé helyezkedett el, alatta pedig egy kis üveges szerkény, amiben könyvek voltak. Közvetlenül jobbra egy éjjeliszekrény állt, amin szintúgy pár könyv volt és egy kis olvasólámpa. Kicsit távolabb voltak a fekete ruhásszekrények és a könyvespolcok. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Kicsit beljebb mentem, hogy jobban fel tudjam mérni a környezetet. A plafonon Dylan-éhez hasonló pici lámpák világították meg az amúgy is fényes helyiséget. Elnéztem balra, ahol egy szűk és rövid folyosóval folytatódott a terem. Elindultam, hogy megnézzem, mi van eme folyosón túl, a lépcsőn végén. Amint az utolsó lépcsőfokra letettem a lábam, mintha az földbegyökerezett, ugyanis egy hatalmas jakuzzi bugyborékolt előttem. Mögötte szintúgy hatalmas ablakok, balra egy kis bárpult, jobbra pedig egy tároló. Nem hittem a szememnek, egyszerűen nem tudtam elképzelni, hogy ebben a szobában fogok lakni 3 hónapon át! </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Miután felocsúdtam a sokkból, megkerestem a fürdőt. Úgy gondoltam, épp elég csodát láttam már ebben a szobában, ám tévedtem. A fal apró, barna csempével borított volt, a padló azonban - meglepetésemre - parkettával. A szoba távolabbi sarkában egy hatalmas, barna kerületű, csempézett kád helyezkedett, ami szinte elnyúlt a másik falig. Jobbra egy óriási zuhanyzó volt, aminek sötétbarna fa borítása volt. Balra helyezkedett el egy vécé, a polc és a mosdókagyló, felette egy nagy tükör lógott, amit apró lámpák világítottak meg. A kád és a polcok között egy nagy, fehér szőnyeg feküdt. Közvetlenül az ajtó mellett egy szárogató várta, hogy valaki ráterítse nedves törölközőjét. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> <i>Meg kell keresnem Jamie-t!</i> - suhant át az agyamon a gondolat.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Végig sem gondoltam, mit akarok neki mondani, csak mentem egyenesen a konyhába. Mikor beléptem, éppen két szendvicset tett egy üvegtányérra. Hátrafordult, ugyanis meghallotta eléggé hangos lépteimet és elmosolyodott.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Na, tetszik? - utalt a lakhelyemre.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Hogy tetszik-e? - bámultam rá kidülledt szemekkel. - Egyszerűen, úgy érzem, beleszerettem ebbe a szobába! Totálisan az én személyiségemet tükrözi, és ez egyszerűen csodálatos! De, mégis hogyan? Hogyan tudtad? </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Egyszerű: túlságosan is ismerlek! Még a tavaszi szünetben lejöttem, és néhány szobát átalakíttattam a nyárra. És ekkor villant át az agyamon, hogy téged is meg kéne hívni, és mivel tudtam, hogy nem fogsz nemet mondani, ezért neked külön megcsináltattam! Bár ekkor még nem tudtam, hogy ez csak egyszeri alkalomra lesz... - szomorúság villant át az arcán, ami engem is azzá tett. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Nem akartam egy ilyen varázslatos napon szomorú lenni, ezért odaléptem elé, két kezem közé fogtam az arcát és mélyen belenéztem a szemébe.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Hé, ne szomorkodj! Nem szabad most erre gondolnunk, hisz most ez a három hónap arra van, hogy jól érezzük magunkat és ne gondoljunk a jövőre! Ezt jól jegyezd meg, és meg ne halljam még egyszer, hogy az elköltözésemet emlegeted! - mosolyodtam el, ami hatására egy kicsit a szája sarka felfelé görbült. - Gyere, segíts kipakolni.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Nagy nehezen bepakoltuk a bőröndjeimet és hozzáláttunk a kicsomagolásnak. Jamie a könyveimet és az apróságaimat tette ki, míg én a ruháimat és a cipőimet. A szekrény hatalmas volt, szóval kényelmesen elfért minden. Pakolás közben kicsit megéheztünk, szóval megettük a Jamie által elkészített sonkás szendvicseket, majd folytattuk a munkánkat.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Nagyjából egy óra múlva végeztünk is szinte mindennel, már csak olyan dolgok maradtak ki, mint a törölköző elhelyezése, de gondoltam, ráér az még később. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Menjünk ki! - ajánlotta fel. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Míg én kiültem a teraszra, a medence szélére, addig ő nyitott egy pezsgőt, amit letett az asztalra két pohárral együtt. Ezeket teletöltötte a finom itallal, majd leült közvetlen mellém és átnyújtotta az egyiket.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Igyunk az előttünk álló felejthetetlen nyárra! - emelte fel sajátját, hogy koccanthassunk. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Miután ez megtörtént, boldogan kortyoltam bele az italba. Túlságosan is mohón ittam, emiatt kicsit elkezdtem köhögni. Barátom azonnal aggódó tekintettel figyelt, de én megnyugtattam, hogy nincs semmi bajom. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Pár perccel később mindkettőnk pohara üres lett, ezért Jamy felállt és a medencéhez hozta az üveget, hogy kényelmesebben tudjunk tölteni. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Egyre több pohárral fogyott az ízletes pezsgőből, és mi egyre inkább felszabadultabbak lettünk. Az ötödik pohár után már nem is számoltam mennyit ittam, csak kortyoltam és töltöttem, hogy minél inkább lazább legyek...</span></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #4c1130;"><br /></span></div>
<span style="color: #741b47;"><div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"><span style="color: #4c1130;"> Reggel óriási fejfájással ébredtem. Nehezen ugyan, de kinyitottam a szemem és felültem. Körülnéztem és meglepődve tapasztaltam, hogy mindent toll fed, és ami a legrosszabb, hogy nem is az én szobámban voltam. Kicsit fázott a hátam. Hirtelen eszméltem csak arra rá, hogy egy szál fehérneműben csücsülök az ismeretlennek tűnő ágyban. <i>Mi a fene történhetett? Ugye nem? Kérlek, mondd, hogy nem az történt, amire gondolok! </i>Lassan lehajoltam, hogy megnézzem a földet, és szinte leestem a döbbenettől, mikor megláttam Jamie-t egy alsóban feküdni a padlón. Visszadőltem a párnákra és normális érveket kerestem az előbb látott jelenségre, de az agyam valahogy csak egy dologra tudott gon</span></span><span style="color: #741b47;">dolni... </span></div>
</span>Bella Sunshinehttp://www.blogger.com/profile/17252819108092025306noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5790015004006924848.post-46860488141989592342015-03-06T10:47:00.000-08:002015-03-06T10:47:25.954-08:00Bejegyzés<span style="color: #741b47;">Drága, hőn szeretett Olvasóim!</span><br />
<span style="color: #741b47;"><br /></span>
<span style="color: #741b47;">Újból egy kéréssel állok most előttetek, és újból egy versenyről van szó! <a href="http://issydesignblogmagazin.blogspot.hu/" target="_blank">Ezen</a> az oldalon ugyan véget ért a legszebb design és a legszebb fejléc kategóriában a verseny, de egy új, vagyis a legjobb író nevezetű verseny elkezdődött! </span><br />
<span style="color: #741b47;">Nagyon kérek mindenkit, hogy aki olvassa ezt a bejegyzést, nyomjon egy kattot az oldalra és szavazzon! Nektek ez csak pár percbe telik és nem is olyan nagy dolog, ám ez nekem nagyon fontos! </span><br />
<span style="color: #741b47;">Szóval könyörgöm <a href="http://issydesignblogmagazin.blogspot.hu/" target="_blank">katt </a><3</span><br />
<span style="color: #741b47;"><br /></span>
<span style="color: #741b47;">ÉS MOST!</span><br />
<span style="color: #741b47;">A hír amire (<span style="font-size: xx-small;"><strike>olyan sokan</strike></span>) vártatok: a következő rész!</span><br />
<span style="color: #741b47;">Nos, vagy most hétvégén, vagy következő héten már tovább is olvashatjátok Bella történetét :3</span><br />
<span style="color: #741b47;"><br /></span>
<span style="color: #741b47;">Ezermillió puszi annak, aki szavaz :*</span>Bella Sunshinehttp://www.blogger.com/profile/17252819108092025306noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5790015004006924848.post-87775478252325093082015-02-01T04:33:00.001-08:002015-02-01T04:37:27.710-08:00Bejelentés<span style="color: #741b47;">Sziasztok Drága <strike><span style="font-size: x-small;">Megmaradt</span></strike> Olvasóim!</span><br />
<span style="color: #741b47;">Ez a rövid kis bejelentés 2 dologról fog szólni! </span><br />
<ol>
<li><span style="color: #741b47;">Szeretnék mindenkit tájékoztatni arról, hogy a blog NEM szűnik meg, csak jelenleg SZÜNETEL! A következő fejezet várhatólag február végén lesz! Eltűnésem oka roppant egyszerű: idáig a felvételire tanultam, most viszont gőzerővel készülök a szóbelire és emiatt nem jut időm az írásra!</span></li>
<li><span style="color: #741b47;">Láthattátok a chat-ben, hogy megkezdődött a szavazás a Legszebb fejléc és a Legszebb blog kategóriában </span><a href="http://issydesignblogmagazin.blogspot.hu/" target="_blank">ezen az oldalon</a><span style="color: #741b47;">. Kérek mindenkit, hogy szavazzon, mert nagyon fontos ez számomra! Rögtön amint betöltötte az oldalt, ott oldalt megtalálhatjátok a két szavazást! Ezer köszönet és csók annak, aki szavaz :*</span></li>
</ol>
<span style="color: #741b47;">Ennyi lett volna a bejelentés. További szép napot, hamarosan jelentkezem ;)</span>Bella Sunshinehttp://www.blogger.com/profile/17252819108092025306noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5790015004006924848.post-89129671037615370672014-10-11T08:37:00.000-07:002016-05-15T06:05:46.824-07:004. fejezet<div style="text-align: justify;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj0rMKaWdGdRhGKUpWKBIpVfDLubOWZ7jkroAwqcLMxJEMkt0t1SKZYK1pRhgXogbP0sdlFe4n9HvQDxyWF7Jj7Wkj8kY0iQ1PkVW5zESFEVG1C3lnRFrnhzEyaO8J60TC5mqLW6Ijzj1A/s1600/tumblr_n3mszgHhHt1tqjdeao1_500.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="158" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj0rMKaWdGdRhGKUpWKBIpVfDLubOWZ7jkroAwqcLMxJEMkt0t1SKZYK1pRhgXogbP0sdlFe4n9HvQDxyWF7Jj7Wkj8kY0iQ1PkVW5zESFEVG1C3lnRFrnhzEyaO8J60TC5mqLW6Ijzj1A/s400/tumblr_n3mszgHhHt1tqjdeao1_500.gif" width="400" /></a></div>
<br />
<span style="color: #741b47;"><i>A fejezet Miharu érdeme <3 Köszi szívem <3 :* </i></span><br />
<span style="color: #741b47;"><br /></span>
<span style="color: #741b47;"> - Kérdeznem kell valamit! - nézett mélyen a szemembe.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Mondd csak! - feleltem, és éreztem, ahogy a gyomrom görcsbe rándul. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Biztatóan rámosolyogtam, mire felsóhajtott.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Mit gondolsz Tamaráról?</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Öm... Aranyos. Olyan.... életvidám. Nem igazán ismerem, de rendes lánynak tűnik. De miért?</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Csak mert ő velünk lesz a nyáron. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Oh, értem!</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Nem igazán erre a kérdésre számítottam. Viszont örültem, hogy Jamie-n kívül ismerek mást is.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Kik lesznek még ott? - kérdeztem.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Tamara és Dylan.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Dylan? - nyögtem fel fájdalmasan.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Nyugi, ha kicsit jobban megismered, akkor rájössz, hogy rosszul ítélted meg! - kacsintott.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Lehet, de van egy kis probléma! Én barátkoznék vele, csak ő nem hagyja!</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Beszélek majd vele!</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Köszi.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Még ringatóztunk kicsit a zenére, majd miután vége lett, Jamie elment italt hozni, míg én odamentem barátnőimhez, akik egész végig minket néztek fülig érő mosollyal.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Na mizu? - kérdezte Willow.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Semmi.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Gratulálok csajszi! - ugrott a nyakamba Ana.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Ja, tök véletlenül Ő lett a bálkirály és te pedig a királynő! - nézett egymásra Willow és Amy.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Mi ez az egész? Mit tetettek? - kérdeztem szúrós szemekkel.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Seeemmiiiiiit! - nevették el magukat.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Amy! - mondtam haragosan.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Na, jó. Rengeteg embert megkértünk és egyben lefizettünk, hogy szavazzanak rátok. Plusz meg is "hekkeltük" a szavazást.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - De miért?</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Mert nektek kellett nyerni! Ti vagytok a legjobbak! Együtt.... egyszerűen.... csodásak vagytok! - nyögte ki nagy nehezen Alieen.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Lehet, de ez akkor is csalásnak számít!</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> A nagy részem haragudott Amyékre, hisz igazságtalanul nyertem. Elszomorodom, mikor belegondolok, hogy hány lány álmát törtem most össze... És köztük az egyik akár a győztes is lehetett volna! Viszont egy kicsi részem örül ennek az egésznek. Hisz nem mindennap válik az ember bálkirálynővé! Ráadásul az egészen az is dob, hogy Jamie Broodey a bálkirály! </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Gondolatmenetemet az emlegetett személy zavarta meg.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - A puncsa, milédi! - hajolt meg előttem, miközben átnyújtotta a poharat.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Ó, köszönöm, uram! - pukedliztem.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Egymásra néztünk és szakadtunk a röhögéstől. Örülök, hogy Jamie a legjobb barátom. Hisz mellette teljesen önmagam lehetek anélkül, hogy elítélnének vagy hivatalosan is fogyatékosnak nyilvánítanának. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Beszélgetés közben csatlakozott hozzánk Tamara és Dylan. Nem tudom, hogy honnan jöttek, ugyanis eredményhirdetés után mintha elnyelte volna őket a föld. Most meg vidáman és elégedett arccal ballagtak hozzánk. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Mi a téma? - kérdezte Dylan. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Most először mosolygott rám.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Öm... Igazából semmi csak össze-vissza röhögcsélünk, mint általában! - vetettem egy pajkos mosolyt legjobb barátomra, majd Tamy felé fordultam.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Hé, T, nem vagy szomjas?</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Hát ne...</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Jó, mert én is az vagyok! - szakítottam félbe. - Gyere!</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Megragadtam a karját és elhúztam a fiúktól. Ugyan hivatalosan még csak pár órája ismerjük egymást, de nekem olyan érzésem van, mintha már évek óta jóban lennénk.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Na jó. Láttam azokat az arckifejezéseket! Mesélj! - tértem rögtön a tárgyra.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Miről? - adta a tudatlant.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Jajj, ne add itt nekem a hülyét! Láttam, hogy milyen elégedetten jöttetek oda hozzánk Dylan-nel! - mosolyogtam.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Lehet, hooogy..... történt.... egy kis..... dolog közöttünk! - nyögte ki nagy nehezen.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Halkan felsikoltottam és szorosan megöleltem.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Jujj, annyira örülök nektek! Csókolóztatok? </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Is - kuncogott fel.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Először nem értettem, hogy mire céloz, de aztán leesett. Már majdnem kimondtam hangosan, mikor befogta a számat, ezáltal nem engedte, hogy beszéljek. Miután sikerült valamennyire lenyugodnom, elvette a kezét és így szólt: </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Kérlek ne szólj semmit Jamie-nek! Még nagyon friss ez az egész, és mi sem vagyunk teljesen tisztában azzal, hogy mi is folyik köztünk. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Szóval arra kérsz, hogy hazudjak a legjobb barátomnak? - egyszerűsítettem le.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Igen. - válaszolta vidáman.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Nem is tudom, Tamy.... És mi van, ha ő maga jön rá? Akkor már elmondhatom?</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Persze. De ne vezesd rá!</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Rendben. Nem szólok rólatok egy szót se! - mosolyogtam. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Köszi! - suttogtam, majd visszasétáltunk a srácokhoz.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Hol a piátok? - vetette oda Dylan, felszökött szemöldökkel bámulva üres kezemre.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Ott helyben megittuk - feleltem. Elvégre nem árt, már most gyakorolni a hazudozást.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Aha - felelte egyszerűen, majd visszafordult beszélni a többiekkel.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Amúgy ki lett a bálkirálynő és bálkirály? - nézett körbe Tamara, a lányok pedig halk kuncogásba kezdtek.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Mi - vigyorogtam kínosan, Jamie-re mutatva, aki látszólag szintúgy meglepődött, mint Tamara és Dylan. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Na, ne szívass már! - röhögött Dylan. - Pont te?</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Kellett hozzá egy ,,kis" segítség... - fordultam a lányok felé.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Ugyan már, hiszen tök jól néztek ki együtt! - biccentett bátorítóan Tamy.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Mi? - kérdeztük egyszerre Jamie-vel, majd összenevettünk.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Na, látod, mondtam én! - vigyorgott.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Az este további része remekül telt. Szinte mindenkivel táncoltam egy kicsit, kivéve persze Dylant. De minduntalan csak Tamy-ékat tudtam figyelni, akik úgy néztek egymásra, mint akik fél szavakból, vagy csak tekintetekkel megértik egymást.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Te! - kiáltott fel hirtelen A<b>n</b>a, miközben éppen vele táncikáltam poénból.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Hm?</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Szerinted mit csinálhatott Tamy és Dylan? - kérdezte, nekem meg ismételten görcsbe rándult a hasam.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Mire gondolsz? - tettettem érdeklődést, de köztudott tény, hogy az mindig meglátszik rajtam, ha nem mondok igazat.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Olyan elégedett arccal léptek elénk, hogy csak na! Tudod, hogy mire gondolok, ugye, Bella? - vigyorgott, nekem pedig össze kellett szednem a gondolataimat. Na, Belluskám, most buksz le, vagy soha...</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Olyan hülye vagy... - nevettem el magam, talán túl erőltetetten, mert Ana szemöldöke egyből az égig szaladt.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Mondott neked valamit?</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Kinek? Nekem? Ugyan már! Nekem? Hah! </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Kezdtem egyre kínosabban érezni magam, valahogy ki kellett menekíteni magam a helyzetből. Elvégre a barátnőm titkáról van szó, amit csak úgy nem fecseghetek ki... De Ana túl könnyen átlátott a szitán, érezhető volt a tekintetén, amivel úgy bámult rám, mint egy idiótára. Bár az akkori viselkedésemet illetően, nehéz is lett volna engem más szóval jellemezni.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Ő... Lassan azt hiszem, mennem kell... Összehívjuk a csapatot, hogy el tudjak búcsúzni? - kérdeztem, megtalálva a legjobb kibúvót, ő pedig bólintott, és már sietett is a srácok után.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Na, gyerekek, én zúzok haza - sóhajtottam óvatos mosolyra húzva szám jobb sarkát, ők pedig egyenként megöleltek engem.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - De ugye még holnap még találkozunk, mielőtt elmennétek? - kérdezte reménykedve Willow.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Nem hinném, hogy lenne hozzá időm - sóhajtottam, megsimítva a vállát. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Hát mindegy, azért még beszélünk! - szorított magához erősen Amy, nekem meg egy könny szakadt ki a szememből, egészen a ruhájáig.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Na, de megyek, mielőtt még teljesen összesírlak! - nevettem fel, és egy utolsót intettem a barátaim felé.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Iszonyúan fognak hiányozni.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Mikor másnap reggel felkeltem, rögtön rabul ejtett az a szörnyű hiányérzet, amit legszívesebben elégetnék az összes rossz emberi érzelemmel együtt. Elkeseredetten kaptam magamra az aznapi ruhámat, (fehér, hosszított póló, ,,Yes" felirattal, rá bézs színű pulóver, cicanadrág és fekete csizma) és kezdtem el pakolni a bőröndbe a cuccaimat, amikor csengettek. Meglepetten nyitottam ajtót, és amikor megláttam a barátaimat, egyből fülig érő mosoly szökött az arcomra.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Hát ti? - kérdeztem vigyorogva.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Jöttünk elköszönni! - kiáltotta egyszerre Willow, Ana, Alieen és Amy, én pedig egyből a nyakukba ugrottam.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Elmondhatatlanul örülök nektek! - lelkendeztem, és beengedtem őket a házba.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Ők otthonosan helyet foglaltak a nappaliban, én pedig miután becsuktam az ajtót, egyből odavágódtam melléjük.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Emlékeztek, amikor találkoztunk? - vetettem fel hirtelen a témát, ők pedig lelkes bólogatásba kezdtek.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Eleinte hogy utáltuk egymást, ugye Willow? - bökte oldalba Alieen a barátnőmet, aki röhögve mesélt ez után.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Igen. Még tök fiatalok voltunk, és azon versenyeztünk, hogy kinek vannak jobb ruhái. Milyen gyerekesek is voltunk... Egy kész hárpiának gondoltalak akkor!</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Nem is tévedtél nagyot - nevetett felé Amy, mire Alieen megdobta egy párnával.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Hú! És emlékeztek arra, amikor a strandon különböző alakzatokban fotózkodtunk? - mosolyodott el halványan Ana, mire heves bólogatásba kezdtünk. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - El is tettem a képeket a bőröndömbe - mondtam, mire mind felsóhajtottunk.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> És akkor ismét csengettek. Amikor kinyitottam az ajtót, egyből lehervadt a számról a mosoly, ugyanis Jamie állt a küszöbön. Normális esetben nagyon örülnék neki, de az akkor más volt. Épp az életemet hagytam volna a hátam mögött.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Mehetünk? - kérdezte, egy fél mosolyt villantva felém.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Bólintottam.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Csak még elköszönök a barátaimtól, és Prada-tól... Prada nincs is itt - néztem körbe csalódottan.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Micsoda? - hökkent meg Jamie.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Anyáék elvitték. Jobb is lesz, ha itt hagyom őket a francba! - kezdtem el zokogni, levágva magam a kanapéra.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Ne sírj, Bella! Úgyis találkozunk még! - nyugtattak a lányok, a vállamat simogatva, én pedig ismét megöleltem őket.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Nagyon nagyon fogtok hiányozni! - sóhajtottam, és ők is sírni kezdtek. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Megfogtam a bőröndömet, kimentem a házból, bezártam az ajtót, és még egyszer, utoljára körbeöleltem a lányokat. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Szeretlek titeket! - intettem nekik a kocsiból, ők pedig egy szívet mutattak felém.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Mehetünk? - szorította meg az ülésre ejtett kezemet Jamie, mire bólintottam.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Szörnyű szívfájdalom volt otthagyni a barátaimat, még ha nem is sejtettem akkor, hogy mi fog rám várni ezen a nyáron...</span></div>
Bella Sunshinehttp://www.blogger.com/profile/17252819108092025306noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-5790015004006924848.post-52754735316328056652014-10-04T02:03:00.000-07:002014-10-04T02:03:52.311-07:00Késéééés :(<span style="color: #741b47;">Drága Olvasóim!</span><br />
<span style="color: #741b47;"><br /></span>
<span style="color: #741b47;">Elmondhatatlanul sajnálom, hogy kb. egy hónapja volt új rész! Eltűnésemnek igen egyszerű az oka: az iskola! Rengeteget kell tanulnom, szinte minden héten írunk valamiből és nem jut időm az írásra! </span><br />
<span style="color: #741b47;">De amint csak tudom, hozom a 4. részt! Már elkezdtem csak nem igazán tudom, hogy mit írjak, de majd gyorsan kigondolok valamit! ;)</span><br />
<span style="color: #741b47;"><br /></span>
<span style="color: #741b47;">Addig is további szép napooot <3</span>Bella Sunshinehttp://www.blogger.com/profile/17252819108092025306noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5790015004006924848.post-14276702075104878632014-09-04T09:20:00.000-07:002016-04-30T12:25:19.693-07:003. fejezet<div style="text-align: justify;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEimepd8BSf1wxoRo3RpPvcUOxZEJsq3R-iN_baG5fBryPfEFQ12HSjapbFRbJjaH2Ac2VtG53FNzikLlv8Y0rLnjpLaPcERkN5pq210NNND8FZGW2k8K2pZhY5RLLS51_JLXoDrRnrIEbU/s1600/tumblr_mp4si9GLWg1s6zqgfo1_500.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEimepd8BSf1wxoRo3RpPvcUOxZEJsq3R-iN_baG5fBryPfEFQ12HSjapbFRbJjaH2Ac2VtG53FNzikLlv8Y0rLnjpLaPcERkN5pq210NNND8FZGW2k8K2pZhY5RLLS51_JLXoDrRnrIEbU/s400/tumblr_mp4si9GLWg1s6zqgfo1_500.gif" width="400" /></a></div>
<span style="color: #741b47;"><br /></span>
<span style="color: #741b47;"><br /></span>
<span style="color: #741b47;"> Három nap telt el Jamie nagy ötlete óta. Anyuék - sok noszogatás és ígérgetés után - megengedték, hogy elmenjek a nyaralóba. De szigorúan kikötötték, hogy a nyár utolsó hetén utánuk kell mennem! </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Az osztályban már mindenki tudja, hogy jövőre nem leszek velük. A legtöbbjük szomorú volt, de akadtak olyanok is, akik örültek. Próbáltam megbeszélni a dolgokat és kibékülni velük, de hajthatatlanok voltak. Mindegy, nem fognak hiányozni.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Az utolsó napokban a diákok izgatottan készültek az év végi bálra. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Kivel mész? - kérdezte az utolsó tanítási napom Willow.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Senkivel.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Mi van Jamie-vel? - jött oda hozzánk Ana.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Ha jól tudom, neki már van párja! - feleltem kicsit szomorúan.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Semmi baj csajszi! - karolt át Amy. - Elmegyünk majd mi ketten és utoljára jól berúgunk!</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Ezen mindannyian jót nevettünk. Amy néha tud felhozni ilyen eszement ötleteket, és mi mind azt hisszük, hogy csak viccel. Pedig nem!</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Hol marad Andy? - mosolygott Willow.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Nem ér rá. Valami hülye családi összejövetelen lesz. Engem is elhívott, de mondtam neki, hogy én aztán a bált ki nem hagyom!</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Rendben. Akkor 7-re legyél nálam! - mondtam barátnőmnek.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Dehogyis! Már jóval előbb ott leszek, hogy segítsek öltözködni!</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Nem vagyok kisbaba, nem kell nekem segítség! - nevettem.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - De! Tudom, hogy nem vinnéd túlzásba, ha nem vagyok ott!</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Az biztos, hogy nem vinném túlzásba! Végül is mi értelme lenne? - néztem rá kérdőn.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Azért, csajszi, mert ha gyönyörű vagy, akkor esélyed lehet megnyerni a bálkirálynői koronát! - okoskodott Ana.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - És ha Jamie ott lesz és meglát, akkor rögtön otthagyja azt a cafkát és hozzád szalad! - nézett romantikusan a semmibe Am.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Na jól van, szálljatok le a magas lóról! - nevettem és elindultam a kijárat felé.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Akkor is segíteni fogok! Háromkor nálatok leszek! - kiabált utánam.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Én csak mosolyogtam és elhagytam az iskola épületét. Még egyszer szomorúan visszanéztem, majd hazaindultam. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Ebéd előtt minden fontosabb termet végigjártam és felidéztem az emlékeket. Persze csak a jókat! </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> <i>Baromira </i></span><i style="color: #741b47;">fog</i><i style="color: #741b47;"> hiányozni ez a hely!</i><span style="color: #741b47;"> -</span><i style="color: #741b47;"> </i><span style="color: #741b47;">gondoltam.</span></div>
<span style="color: #741b47;"></span><br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Otthon ledobtam a táskám a szobámba és átöltöztem. Egy fekete-fehér csíkos felsőt és egy kék szoknyát kaptam magamra. A lábamra a kedvenc, fekete Converse cipőmet húztam. Felkaptam egy táskát és a kedvenc könyvem, majd elindultam a parkba. </span></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Mikor megérkeztem, a szokásos helyemre mentem. Egy fákkal teli, eldugott hely volt. Leültem a roskadozó padra és elkezdtem olvasni a Breaking Dawn-t. Még a 14. születésnapomra kaptam Willow-tól és Amy-től. Az első három részt elolvastam már jóval korábban, de nem igazán kötöttek le. Mikor átadták, azt mondták, hogy ez biztos tetszeni fog, és sokszor fogom elolvasni. Először nem hittem nekik. De aztán elkezdtem és szinte teljesen magával ragadott. Miután végeztem vele, teljesen beleszerettem az egész Twilight Saga-ba. Újra elkezdtem az egész sorozatot. Nos, most olvasom az utolsó részt vagy ötödszörre. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Annyira belemerültem, hogy észre sem vettem, hogy besötétedett. Összepakoltam és hazamentem. A park szélén megálltam fagylaltot venni. Azt útközben el is nyaltam. Otthon Prada-n kívül nem volt senki. Kutyusomnak adtam enni, majd felmentem és lezuhanyoztam. Beálltam a zuhany alá és megeresztettem a vizet. Annyira jól esett lemosni az egész napos port. Olyan érzés volt, mintha a víz az összes gondomat letörölte volna rólam. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Mikor már úgy éreztem, hogy teljesen rendbe jöttem, elzártam a csapot és magam köré tekertem a törölközőm. Kinyitottam az ablakot és kimentem a fürdőből. Meglepetésemre nem voltam egyedül.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Jamie, te meg mit keresel itt? - jöttem zavarba, ugyanis csak egy törölköző takarta a testem és az is csak a combom feléig ért.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Jaj, bocs, nem tudtam, hogy fürödtél! - takarta el a szemeit. - Nem láttam semmit!</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Várj, felöltözök!</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Kinyitottam a szekrényem és az első ruhadarabokat, amik a kezembe akadtak, kivettem és bevittem a fürdőbe. Gyorsan magamra kaptam és már kint is voltam.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Kinyithatod a szemed! - mosolyogtam, ugyanis Jamie még mindig csukott szemmel ült az ágyamon.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Oksa.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Mi járatban vagy itt?</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Meg szerettem volna kérdezni, hogy jössz a bálba? - állt fel.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Megyek.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Na és kivel? - tett egy lépést előre, így a köztünk lévő távolság csökkent.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Amy-vel.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Azt hittem, valami fiúval! - furcsállta.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Hát, nem. És te? Kivel mész? - kíváncsiskodtam.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Az egyik osztálytársam hívott el. Nem tudom, ismered Tamara Elsont?</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Nem.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Na, mindegy.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Mi van, szerelmes beléd? - kérdeztem.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Próbáltam tettetni, hogy nem érdekel az egész, ám nem sikerült túl jól. De ha jól látom, Jamie nem vette észre, hogy féltékeny vagyok.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Nem, nem! Csak tudod.... ez bonyolult!</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Azért próbáld meg elmondani! - leültem az ágyamra és kérlelően ránéztem.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Na jó. Szóval a legjobb barátom Dylan, gondolom ezt tudod! - bólintottam, mire folytatta. - Tamara és ő nagyon jóban vannak. Dylan-nek már régóta tetszik Tamy, de nem meri bevallani neki. És nemrég Tamara is elárulta nekem, hogy bejön neki a legjobb barátom. Próbáltam őket összehozni, de sajnos Dyl eléggé.... félős.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Dylan Frendson fél? Na, ilyet sem hallottam még! - nevettem.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Hát igen. És Tamara valahogy rájött, hogy Dylan-nek bejön, ezért most próbálja féltékennyé tenni, ezért elhívott a bálba és elmondta a "tervét". Igazából nem vele akartam menni!</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Hát kivel?</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> <i>Kérlek, mondd, hogy velem. Kérlek, mondd, hogy velem! </i>- gondoltam.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Arra gondoltam, hogy.... e... egyedül megyek! - láttam rajta, hogy hazudik. Túl jól ismertem.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Tényleg? - néztem rá felhúzott szemöldökkel.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Igen. De ha már így alakult, nem lehet mit tenni! </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Felállt és elindult az ajtó felé. Mikor odaért megtorpant és hátranézett.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Várom már, hogy estélyiben lássalak! </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Én csak mosolyogtam, majd mikor kiment, hátradőltem és elkezdtem gondolkodni. <i>Vajon kit akart elhívni? Csak nem engem? Vagy lehet, hogy valaki olyat, akit jól ismerek? És ha igen, akkor miért nem mondta el? Tán félt, hogy megharagszom rá? Ami jogos lenne, de akkor is! Na jó, elég Bella! Térj észhez és ne foglalkozz vele!</i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Sok ideig fetrengtem még, mikor egyszer csak elálmosodtam. Gyorsan magamra kaptam a pizsim és visszafeküdtem az ágyamba. Pár perccel később az álom már el is nyomott...</span></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<i style="color: #741b47;"> A tó partján ücsörögtem, a lábamat a langyos vízbe lógattam. Az idő kellemes volt, a Nap sütött, a kacsák vidáman úszkáltak. Egyedül voltam. Élveztem, hogy a Nap melegíti a testemet és a szellő gyengéden fújja a hajamat. Becsuktam a szemem és mosolyogtam. Ám hirtelen minden megváltozott. A Nap eltűnt a sűrű és sötét felhők közt. A szél feltámadt, a víz jéghideg lett és már a kacsák sem voltak ott. Gyorsan kihúztam a lábam a tóból és körbenéztem. Az erdő koromsötét és ködös volt. Féltem. Felálltam, hogy elmenekülhessek. De nem találtam a kiutat. Az erdő körbevett. </i></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"><i> Hangokat hallottam. Először halkak voltak, de aztán egyre hangosabbak lettek. </i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"><i> Hirtelen megjelent három ember az erdő szélén. Rájuk néztem, egyenesen a szemükbe, melyekkel éhesen figyeltek engem. Felsikítottam, azt remélve, hogy valaki meghall. De nem jött senki! Az egyik férfi egy másodperc alatt mellettem termett, majd a két társa követte. A szemük piros volt. Az utolsó dolog, amire emlékszem, az éles fájdalom. Majd minden elsötétült.....</i></span></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47; font-style: italic;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Verejtékben úsztam, mikor felkeltem. Az egész testem remegett.</span></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
<i style="color: #741b47;"> - </i><span style="color: #741b47;">Csak álom volt! Nyugi, Bella. - mondogattam.</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Ránéztem az órámra, ami fél 10-et mutatott. Kikászálódtam és bementem a fürdőbe. Bent jó hideg vízzel lemostam az arcom, majd megtöröltem és felöltöztem. Lementem és elkészítettem a szokásos reggelimet: pirítós lekvárral és teával. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Behoztam az újságot és evés közben elolvastam a híreket. Csak a szokásos volt benne. Karambolok, politika, harcok és egyéb (számomra) unalmas témák. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Mosogatás után magamra kaptam a bikinimet és csobbantam egyet a medencében. Talán most fürdök itt utoljára. A házunkat ugyan nem adjuk el, de ki tudja, hogy mikor jövünk vissza újra. A víz kellemes hőfokú volt. Elúsztam a végéig, majd vissza. Ezt több, mint tízszer megtettem. Mikor kellőképp elfáradtam, kiszálltam és leültem napozni. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Nem tudom, mennyi ideje lehettem kint, ugyanis azon kaptam magam, hogy elaludtam. Fogtam a törölközőm és bementem. A falióra negyed kettőt mutatott. <i>Enni kéne!</i> Visszaöltöztem és megfésültem a kócos hajamat. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Lent adtam enni kutyusomnak és elkészítettem az ebédemet. Nem akartam sokat vesződni vele, ezért zacskós leves volt az előétel. Főételnek pedig pörkölt rizzsel. <i>Hmm, nyami! </i>Ebéd közben csak azon járt az eszem, hogy akármikor betoppanhat barátnőm és felráncigálhat az emeletre, hogy felöltöztessen és kisminkeljem. Belegondolni is szörnyű volt!</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Bepakoltam azt a néhány tányért és evőeszközt a mosogatógépbe, majd leültem a kanapéra és vártam. Néhány perc múlva meghallottam Amy jellegzetes kopogását.... vagy inkább dörömbölését. Mosolyogva nyitottam ki az ajtót.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Oké. Rengeteg dolgunk van, szóval sietnünk kell! - csörtetett be.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Neked is szia! - mosolyogtam és bezártam.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Akkor irány az emelet!</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Megfogta a kezem és felhúzott. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Ülj le az ágyra, én pedig keresgélek!</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Úgy tettem, ahogy mondta, hisz amikor így viselkedik, nem ajánlatos visszaszólni neki. Amy szinte teljesen bemászott a szekrényembe, míg én csak békésen ültem és kihasználtam az utolsó nyugalmas perceket. Hamarosan a kezembe nyomott vagy 20 ruhát.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Próbáld fel! - parancsolta, én meg bemasíroztam a fürdőbe.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Ülj le az ágyra! Próbáld fel! Rengeteg a dolgunk! Blablablaa! - parodizáltam.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Hallak ám! - kiáltott, én meg elkezdtem kuncogni.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Szinte az összes estélyi ruhámat felpróbáltam, de mindig visszaküldött avval az indokkal, hogy ez nem a megfelelő, de már közel járunk. Na persze! Az utolsó előttit rángattam magamra.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Ez legyen az igazi! - suttogtam kérlelően.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Kiléptem, elé sétáltam, körbefordultam szépen lassan, majd megálltam és kérdőn ránéztem. Néhány másodpercig hümmögött és bólogatott, én meg már reménykedtem, hogy megtaláltuk a tökéleteset, mikor megszólalt:</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Nem az igazi. Talán az eddigiek közül ez a legjobb, szóval tegyük félre. Következő!</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Mérgesen visszaballagtam és becsaptam az ajtót. Ilyenkor úgy fel tud idegesíteni! Szinte úgy téptem le magamról a ruhát. Eldobtam a sarokba és felkaptam az utolsót.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Kilépve már semmi jóra nem számíthattam. Hiszen ha ez sem lesz elég "tökéletes" számára, akkor mehetünk a plazaba beszerzőkörútra! </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Igen! Ez az! Tökéletes! - ugrándozott boldogan.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Végre! - fújtam ki a levegőt és megöleltem.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Most pedig a smink és a haj következik! </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Hurrá! - mondtam egyhangúan.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Leültem a székembe és megkezdődött a "kínzás". Sosem szerettem sokat foglalkozni a hajammal. Kifésülöm, aztán általában kiengedve hagyom, vagy nagy ritkán felkötöm lófarokba. Szerencsémre Amy megengedte, hogy közbe videócseteljek Willow-val. Kedves barátnőm csak röhögött rajtam. Amy először a hajamat csinálta meg, mivel nem tudja elviselni miközben a szememet festi, ugyanis legtöbbször a szemembe szokott lógni jó néhány hajszál. Nagyjából másfél óra múlva el is készült a mestermű. Mivel Willow is elment készülődni, így unatkoztam. Előre félek, hogy milyen lesz a végeredmény! </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Következett a "kencefice". Nos, ez nagyjából egy-két órát vett igénybe. Amy semmit sem kapkod el! </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"><i> Minek rohannunk? Időnk, mint a tenger! Nem kell elkapkodnunk, legyen tökéletes!</i> - mondogatja. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Készen is vagy! - mosolygott rám.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Annyira belemerültem a gondolataimba, hogy tök hamar eltelt ez a néhány óra. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Annyira szép vagy, Bella!</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Felálltam és odasétáltam a tükör elé, hogy jól szemügyre vegyem magamat. Mikor megálltam, még a lélegzetem is elállt. Egyszerűen nem hittem a szememnek. Ez én volnék? </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Na? - lépett mellém izgatottan Am. - Mit gondolsz?</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Ez... Ez egyszerűen... csodálatos! - öleltem meg.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Jaj, annyira örülök, hogy tetszik! De most engedj, mert még elrontod a hajadat! Átöltözök és szerintem hamarosan indulhatunk is!</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Rendben!</span></div>
<span style="color: #741b47;"></span><br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Pár másodpercig még nézegettem magam, majd előkerestem egy fekete táskát, amibe beletettem a mobilom és a személyim. Meg egy kis pénzt és zsebkendőt.</span></div>
<span style="color: #741b47;"></span><br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Mehetünk? - lépett ki Amy</span></div>
<span style="color: #741b47; text-align: justify;"> - Am, gyönyörű vagy! - ámuldoztam.</span><br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Köszönöm! </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> A ruha felső része fekete volt és flitteres, az alsószoknya piros. A derekánál volt egy fekete masni. Baromi jól nézett ki!</span></div>
<div style="text-align: left;">
</div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"><br /></span></div>
<span style="color: #741b47;"></span><br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Bepattantunk a kocsimba és már indultunk is a bál helyszínére, ami nem máshol volt, mint az iskola tornatermében. Útközben nevetgéltünk, vagyis barátnőm mesélte a hülye sztorijait és állandóan röhögött rajtuk, én meg csak néztem, hogy miről is van szó. </span></div>
<span style="color: #741b47;">
</span>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Pontban nyolc órára megérkeztünk az iskolához. A parkolóban beálltam az egyik üres helyre, majd kiszálltunk és bementünk. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Neveket kérnék! - mondta egyhangúan a "portás" srác, közben végig a lapját pásztázva.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Josh, mi vagyunk azok. Amy és Bella! - nevettem, mire felnézett és elmosolyodott.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Jaj, bocsi csajok, csak már annyira unom ezt az egészet és Peter-t sehol sem találom! </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Hát, minek vállaltad el? - értetlenkedett Am.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Először jó bulinak tűnt. Itt állni és kérdezgetni mindenki nevét, főleg a szingli és szexi csajokét. De most már belátom, hogy ez a világ legrosszabb melója!</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Nos, mi akkor megyünk. Bent találkozunk! - mondtam barátságosan.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Rendben, jó szórakozást.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Beléptünk a terembe. Ha nem ide járnék, akkor nem is jönnék rá, hogy ez a tornaterem! Gyönyörűen fel volt minden díszítve. Szalagok, lámpák, lampionok és konfettik mindenhol! Csodálatos! Miután "visszatértem" a valóéletbe, arra lettem figyelmes, hogy partnerem nincs mellettem. Körbenéztem és megtaláltam az italos asztalnál. Odasétáltam és rátettem a kezem a vállára.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Máris kezded? - utaltam a berúgásra.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Persze! Sosem korai! Izgalmasabbá teszem az estémet! - mosolygott, majd egy pohár puncs társaságában eltűnt. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Két lépést arrébb léptem és megnéztem, mi a kínálat a kajás asztalon. Nem okozott meglepetést, ugyanis minden évben ezek az ételek voltak. Elvettem egy tányért és rátettem 2 sonkás-sajtos melegszendvicset. </span><span style="color: #741b47;">Az egyik székre leültem és elfogyasztottam.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Kedves Diákok! Mostantól szavazhattok a bálkirályra és királynőre! - szólt bele a mikrofonba az igazgatóhelyettes. - A dobozt a bejárati ajtótól jobbra találjátok! 11-kor eredményhirdetés! </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Hurrá! - mondtam halkan és kidobtam a szemetem.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Elnéztem a szavazóláda felé, ahol megpillantottam Alieen-t. Ali az egyik osztálytársam és ő az egyik, aki felügyeli a szavazást.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Szia, Ali! - léptem oda hozzá.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Á, szia Bella! - mosolygott és visszafordult a láda felé.</span><span style="color: #741b47;"> - Hogy bírod?</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Te, néhány perccel ezelőtt kezdődött el és már több, mint száz cetlit bedobtak! </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - És.... </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Ha azt szeretnéd kérdezni, hogy Jamie dobott-e már be, a válaszom igen. - mosolygott.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Aha. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Nézd, ott van! - mutatott a táncparkettre.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Legjobb barátom tényleg ott állt Dylan és egy lány - gondolom Tamara - társaságában. El akartam indulni feléjük, de aztán meggondoltam magam. <i>Mi van, ha éppen zavarod? Vagy ha nem akar veled beszélni? Maradj ott, ahol vagy, Bella! </i>A fejemben lévő kis hangocskának igaza volt. Ám amint ezt végiggondoltam, Jamie meglátott és felém igyekezett. Én úgy tettem, mint aki nem is vette észre és a WC-t kerestem. Egy másodperc alatt meg is volt. <i>Minek menekülsz? Épp hozzád igyekszik! Mi vagy te, egy félős nyuszika?</i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"><i> </i>- Nem vagyok félős nyuszika! - mondtam ki mérgesen.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Nem, nem vagy az! - hallottam meg azt a jellegzetes hangot, amit bármikor és bárhol felismerek.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Á ,szia Jamie! - fordultam felé mosolyogva.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Mi volt ez az egész? - nézett rám furán.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Semmi, csak kicsit megbolondultam! - nevettem.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Jaj, te! - ölelt meg. - Gyönyörű vagy! - suttogta a fülembe.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Most biztosan úgy néz ki a fejem, mint egy érett paradicsomnak. Lábaim elkezdtek remegni és csak nagyon nehezen sikerült megállnom. Vagy tízszer visszajátszottam a pillanatot.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Szavaztál már? - kíváncsiskodott.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Nem. Igazából nem tudom kit válasszak.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Elvett egy papírt és egy tollat, majd a kezembe nyomta őket. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Én már szavaztam a legjobbakra! - kacsintott. - Most rajtad a sor!</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Mosolyogva megráztam a fejem és elkezdtem gondolkodni, miközben az üres cetlit nézegettem. Végül felírtam a két nevet:</span></div>
<div style="text-align: center;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47; font-family: "verdana" , sans-serif;"><i>Bálkirály: Jamie Broodey</i></span></div>
</div>
<div style="text-align: center;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47; font-family: "verdana" , sans-serif;"><i>Bálkirálynő: Willow Stenfield</i></span></div>
</div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"><br /></span></div>
<span style="color: #741b47;"></span><br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Bedobtam a dobozba és visszafordultam hozzá.</span></div>
<span style="color: #741b47;">
</span>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Boldog vagy? - kérdeztem elégedetten.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Igen. Gyere, bemutatom a haverjaim.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Megragadta a kezem és a tömeg felé kezdett húzni. <i>A haverjait? Mármint a tizenegyedikes srácokat? Jesszusom! Ez most csak szívat, ugye? </i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"><i> </i>Mikor megálltunk, az összes félelmem elszállt, ugyanis csak Dylan és Tamara álltak előttem. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Dylan, Tamara, bemutatom nektek a legjobb barátomat! - nézett rám kedvesen. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Örülök, hogy megismertelek! - ölelt meg Tamy.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Én is!</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Jaj, el is felejtettem! - kapott a fejéhez. - Tamara Elson.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Bella Sprinkle. - fogtam kezet vele.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Dylan. - mondta közömbösen a srác.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Bella. - válaszoltam ugyanolyan stílusban. Ha ő így, akkor én is.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Rengeteget beszélgettünk, szinte egész este! Időközben rájöttem, hogy Tamara nagyon aranyos és kedves! Már értem, miért tetszik Dylan-nek! De azt még mindig nem értem, hogy Tamy mit eszik Dylanan! Jó, helyes meg minden, de akkor is szerintem tök bunkó!</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Egy kis figyelmet kérek! - szólt bele a mikibe az igazgató, mire mindenki csendben lett, még a zene is elhallgatott. - Itt az ideje, hogy bejelentsük, hogy ki lett a 2014-es bál királya és királynője!</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Körbenéztem és láttam, hogy a lányok mind izgatottan várták az eredményt. Én egy kicsit sem reménykedtem! Minek? Vannak nálam sokkal szebb és menőbb lányok is a suliban.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - A bálkirály nem más, mint... - megfogta a borítékot és kinyitotta. - Jamie Broodey.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Hatalmas tapsvihar következett. Megöleltem és megpusziltam őt, majd elengedtem, had vegye át a jól megérdemelt koronáját. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Kezet fogott az igazgatóval, majd oldalra állt és várta a további fejleményeket.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - A bálkirálynő pedig.... - a másik borítékot is felbontotta - Elsöprő sikerrel Bella Sprinkle!</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Nem hittem a fülemnek! Tényleg én lettem a királynő? Egy pillanatra földbegyökerezett a lábam, de aztán belenéztem Jamie gyönyörű, barna szemeibe, amik a büszkeségtől csillogtak és felsétáltam a színpadra. Közben mindenki gratulált. Az egész terem a tapsolástól és fütyüléstől volt hangos.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Nagyon szépen köszönöm! - mondtam megilletődően, mikor a fejemre tették a koronát. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Hát, megcsináltuk! - súgta "hercegem".</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Átkarolta a derekam és középre sétáltunk. Büszke voltam. Hisz megnyertem! Legmerészebb álmaimban sem gondoltam volna! Mindenki ujjongott, majd elindult a zene és a teremben a diákok elkezdett lassúzni. Mi is lementünk közéjük.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Szabad egy táncra? - nyújtotta a kezét Jamie.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Szabad! </span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Egy kezét a derekamra tette, a másikkal az enyémet fogta. Szabad karommal átkaroltam a nyakát, fejemet pedig a mellkasára hajtottam és elkezdtünk jobbra-balra dülöngélni. Az egyik kedvenc számom ment épp: </span><i><a href="https://www.youtube.com/watch?v=rtOvBOTyX00" style="color: #4c1130;" target="_blank">Christina Perri: A Thousand Years</a><span style="color: #741b47;"> .</span></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Imádom ezt a számot! - mondtam csukott szemmel. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Én is! - puszilta meg a fejem tetejét.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> A fellegekben jártam. Tökéletes volt ez a pillanat! A szerelmem karjai közt vagyok és épp a kedvenc zenénkre táncolunk, miközben a koronánk ott virít a fejünkön. Jobb már nem is lehetett.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Kérdeznem kell valamit....</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"><br /></span></div>
Bella Sunshinehttp://www.blogger.com/profile/17252819108092025306noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5790015004006924848.post-77128136548941065832014-08-30T12:02:00.003-07:002016-05-03T08:04:41.413-07:00Részlet a 3. fejezetből<span style="color: #741b47;"><i>,,- Mi van Jamie-vel? - jött oda hozzánk Ana.</i></span><br />
<span style="color: #741b47;"><i> - Ha jól tudom, neki már van párja! - feleltem kicsit szomorúan.</i></span><br />
<span style="color: #741b47;"><i> - Semmi baj csajszi! - karolt át Amy. - Elmegyünk majd mi ketten és utoljára jól berúgunk!</i></span><br />
<span style="color: #741b47;"><i> Ezen mindannyian jót nevettünk. Amy néha tud felhozni ilyen eszement ötleteket, és mi mind azt hisszük, hogy csak viccel. Pedig nem!</i></span><br />
<span style="color: #741b47;"><i> - Hol marad Andy? - mosolygott Willow.</i></span><br />
<span style="color: #741b47;"><i> - Nem ér rá. Valami hülye családi összejövetelen lesz. Engem is elhívott, de mondtam neki, hogy én aztán a bált ki nem hagyom!</i></span><br />
<span style="color: #741b47;"><i> - Rendben. Akkor 7-re legyél nálam! - mondtam barátnőmnek.</i></span><br />
<span style="color: #741b47;"><i> - Dehogyis! Már jóval előbb ott leszek, hogy segítsek öltözködni!</i></span><br />
<span style="color: #741b47;"><i> - Nem vagyok kisbaba, nem kell nekem segítség! - nevettem.</i></span><br />
<span style="color: #741b47;"><i> - De! Tudom, hogy nem vinnéd túlzásba, ha nem vagyok ott!</i></span><br />
<span style="color: #741b47;"><i> - Az biztos, hogy nem vinném túlzásba! Végül is mi értelme lenne? - néztem rá kérdőn."</i></span><br />
<span style="color: #741b47;"><br /></span><span style="color: #444444;">
Hoztam nektek egy kis részletet a 3. fejezetből csak, hogy ne higgyétek azt, hogy elnyelt a föld! Nos, hogy mikor lesz készen? Elkezdtem, szóval lehet, hogy ma este(bár ezt kétlem) vagy holnap.</span><br />
<span style="color: #444444; font-size: x-small;"><strike>Ha esetleg nem lennék készen vele, keressetek meg és verjetek meg :P</strike></span><br />
<span style="color: #444444;"><span style="color: #741b47;"><br /></span>
További szép estét!</span>Bella Sunshinehttp://www.blogger.com/profile/17252819108092025306noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5790015004006924848.post-40777070255290333562014-08-17T09:09:00.000-07:002016-05-15T09:41:05.073-07:002. fejezet<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh54GyUn2qCOOEvMXy-nIrbDHiaUW8LUOHSgWYUkKcN3kxepg3JcKJU0i6S9oxHTPAkLW0NSlO_RzJuqgtdTRTTlLHL0vKlkTswPvIOaGedx9-CUCvrxyiwi1ZsL4haPznnPgXCiMvw7hM/s1600/tumblr_m0q4p8hqZI1qfvzyf.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="201" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh54GyUn2qCOOEvMXy-nIrbDHiaUW8LUOHSgWYUkKcN3kxepg3JcKJU0i6S9oxHTPAkLW0NSlO_RzJuqgtdTRTTlLHL0vKlkTswPvIOaGedx9-CUCvrxyiwi1ZsL4haPznnPgXCiMvw7hM/s400/tumblr_m0q4p8hqZI1qfvzyf.gif" width="400" /></a></div>
<span style="color: #741b47;"><br /></span>
<span style="color: #741b47;"><br /></span><br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Meleg, esős éjszaka volt. Az esőcseppek hangosan kopogtak a
párkányonom.</span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Alig
aludtam az éjjel, ugyanis másra sem tudtam gondolni, csak arra, hogy elköltözünk. Új
város, új környék, új iskola, új emberek. Belegondolni is szörnyű volt...</span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhrJSWWNDb7bUeCYoU7oRSLeCarlyq4nE2VitFLolf1oekad5bGgpDDsn7R6D43M9HyArnXJDHysM_vImgqC0zNKWVw6HXoPGWI9SXElZlyIJSYIbhipYME8YULv9gaGOWYt8a1hEtHM_4/s1600/black-leather-sheinside-jacket-navy-riveted-velvet-romwecom-shorts_400.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><span style="color: #741b47;"></span></a><span style="color: #741b47;"></span><br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Másnap nem mentem iskolába, helyette
inkább sétáltam. Valahogy még nem készültem fel arra, hogy elmondjam Amy-nek és
a többieknek, hogy jövőre már nem leszek az osztálytársuk.</span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Egy Black Milk feliratú, fekete,
ujjatlan pólót és egy ugyanolyan színű rövidnadrágot vettem fel. A lábamra
fekete combharisnyát és egy angol zászló mintás, telitalpas cipőt húztam.
Hajamat kontyba kötöttem majd elővettem a bőrdzsekimet. </span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Lent megreggeliztem, adtam enni
Prada-nak, majd elindultam. Silvertown utcái üresek voltak, az eget pedig felhők
borították. Elsétáltam az óvodámhoz és felidéztem a régi emlékeimet, p</span><span style="color: #741b47;">éldául
hogy mennyire féltem az első napomon. A
sarokban kucorogva sírtam és vártam, hogy anyu jöjjön értem.</span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Bementem a kedvenc kávézómba és
leültem egy félreeső helyre.</span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Mi a baj, Bell? – jött oda
Dan, az egyik felszolgálófiú.</span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Jaj, Dan, el fogunk költözni!
– mondtam szomorúan.</span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Hozok neked egy croissant és
kávét, utána mindent megbeszélünk! – mosolygott.</span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Köszönöm!</span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Hamar vissza is tért, majd leült
velem szembe és elkezdtünk csevegni. Elmeséltem neki a tegnapi napot és, hogy
felvidítson, elkezdett sztorizgatni a gyerekkoráról. Dan-ra mindig számíthattam, ha
valami baj volt.</span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Amy-nek már mondtad? -
kérdezte.</span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Nem, csak te tudod. Egyszerűen semmi ötletem nincs, hogy hogyan mondjam el neki és a többieknek!</span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Hát, igen… </span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Na, de én megyek! - álltam fel
és elővettem a pénztárcámat. - Mennyivel tartozom?</span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Semennyivel, a ház ajándéka
volt! - mosolygott.</span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Komolyan? </span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Persze! </span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Köszönöm! - mosolyogtam, majd
elköszöntem a fiútól és továbbmentem.</span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Leültem a közeli parkban és
hallgattam a madarak csicsergését. Olyan boldognak tűntek. Arra repülhetnek,
amerre csak akarnak, és addig maradnak, ameddig a kedvük tartja. Őket nem
irányítja senki! Ellentétben velem… </span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Elmentem a sulihoz és megvártam
a tanórák végét. Mikor kicsöngettek az utolsó óráról, a diákok kiözönlöttek és
elindultak haza vagy valahova máshova. Amy és Willow a tömeg mögött jöttek, s mikor megláttak, ideszaladtak és megöleltek. </span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Hol voltál? - kérdezte Willow.</span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Sétálgattam. Lányok, mondanom
kell valamit! - néztem rájuk szomorúan.</span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Mi az? Csak nem történt valami
baj? - aggodalmaskodott Amy.</span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Gyertek át hozzám olyan három
körül és akkor mindent elmesélek! </span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Rendben.</span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Elmentek, én meg visszaültem
előbbi helyemre és vártam Jamie-re. Tudtam, hogy még ebédel, ami nála több mint
fél óra. Hogy elüssem az időt, elkezdtem játszani a telefonomon. </span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Eltelt az a bizonyos 30 perc és
meg is jelent az ajtó előtt a haverjaival. Mikor megpillantott, elköszönt tőlük
és odafutott hozzám.</span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Bella, hát te? - ölelt meg.</span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Megvártalak! - mosolyogtam.</span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Miért nem voltál suliban?
Vártalak a házatok előtt, de nem jöttél. Kopogtam is, aztán amikor nem
nyitottál ajtót, gondoltam biztos elindultál már. </span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Figyu, valamit el kell
mondanom! - néztem rá komolyan.</span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Mondjad csak, de szerintem
menjünk be valahova, mert mindjárt esik az eső! - nézett fel az égre.</span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Beültünk a kocsijába és
elkezdtem mesélni.</span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Tegnap mikor anyuék megjöttek,
eléggé furán viselkedtek. Meg is kérdeztem, hogy nincs-e valami baj, mire ők
megkértek, hogy menjek be a nappaliba, mert mondani akarnak valamit. </span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Mit akartak? - vágott közbe.</span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Jamie… </span><span style="color: #741b47;">Mi… El fogunk költözni Buenos
Airesbe - mondtam ki végül.</span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Hogy mi? </span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Igen, jól hallottad. Jövő
héten indulunk.</span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Most csak szívatsz, ugye?</span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Bárcsak úgy lenne! </span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Elfordítottam a fejem és
elkezdtem sírni.</span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Hé, cssss, ne sírj! - próbált
nyugtatgatni, miközben megölelt.</span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Csak egyszerűen nem tudom
elhinni, hogy többé nem láthatlak titeket! </span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Majd videócsetelünk, meg
üzizünk! Nyugi, minden rendben lesz!</span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Elmosolyodtam és letöröltem a
könnyeimet.</span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Csak nem mosolyogsz? - nevetett.</span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Jaj, te, olyan hülye vagy! -
nevettem én is.</span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Tudom, de így szeretnek.</span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Az biztos.</span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Gyere, hazamegyünk.</span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Beindította a motort és
elindultunk. Közben néha váltottunk egy-két szót, de egyébként csend volt.</span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Be akarsz jönni! - szögeztem
le, mire ő bólogatott.</span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Ugye tudod, hogy ezt nem
kérdeztem, hanem kijelentettem? - mosolyogtam.</span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Tudom. És te tudtad, hogy csak
azért mondtam, mert gondoltam, hogy úgyis ki fogsz oktatni? </span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Huncutul elmosolyodott és
elkezdett csikizni. </span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Ha… Hagyd a… Hagyd abba! -
nevettem. - Nem… Nem kapok… le… levegőt!</span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Nagy nehezen ugyan, de abbahagyta kínzásomat, aztán kiszálltunk és bementünk.</span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Kérsz valamit inni? </span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Narancslevet.</span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Mindig azt iszol -
állapítottam meg.</span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Tudom, mivel más nincs
nálatok.</span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Hé, ez nem igaz! </span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Nos, ebben az esetben Colát
szeretnék!</span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Hozom is!</span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Kicsit meglepődött, gondolom
arra a válaszra számított, hogy nincs itthon. Bementem a konyhába,
megbontottam, elővettem két poharat és kitöltöttem az italt, majd egy tálcán
felvittem a szobámba.</span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Hamarosan jön Amy és Willow! -
mondtam és leültem az ágyra.</span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Oké, de miért?</span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Nekik még nem mondtam meg.</span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Ó… Akkor majd hazamegyek! </span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Jaj, ne! Kérlek, maradj! -
néztem rá kiskutyaszemekkel.</span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Hát, ilyen szemeknek nem tudok
nemet mondani! - puszilta meg a homlokom.</span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Imádlak!</span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Én is!</span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"><br /></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Mikor hármat ütött az óra,
csengettek. Lementünk és kinyitottuk az ajtót: előttünk barátnőim álltak. </span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Gyertek beljebb! - álltam
arrébb.</span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Beballagtunk a nappaliba és
leültünk. Kutyám felugrott mellém a kanapéra és a fejét az ölembe hajtotta. </span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Mit akartál mondani? -
kíváncsiskodott Amy.</span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Lányok… </span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Segítségkérően ránéztem
Jamie-re, de a fiú csak feltartotta a kezét, mintha azt mondaná: <i> A te
barátnőid!</i> </span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - …. El fogok költözni Buenos
Airesbe.</span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Ne, ez most komoly? -
kérdezték.</span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Igen, ez az utolsó hetem Silvertown-ban.</span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Fenébe, most kivel fogom kibeszélni a
többieket? Főleg CeCe Bonest!- nyavalygott Amy.</span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Igen, én meg kivel fogok
péntek esténként pizsipartikat tartani? Meg jókat főzni és közben nevetni? -
szomorkodott Willow.</span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Csajok, ne nehezítsétek meg!
Majd tartani fogjuk a kapcsolatot úgyis!</span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Na, jó! Elég a szívszorító
pillanatoknak! Most rögtön elmegyünk és szórakozunk egy jót! - pattant fel
Jamie. </span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Oké, átöltözök és jövök! </span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Felmentem és kerestem valami
lazább ruhát. Egy fehér haspólót és egy kék, virágos rövidnadrágot vettem
fel, a lábamra gyorsan felhúztam a
fekete bakancsomat. A fürdőben kisminkeltem magam és befontam a hajamat, majd
leszaladtam egy pulcsival a kezemben. </span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Mehetünk! - mosolyogtam.</span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Beszálltunk Jam kocsijába és
elindultunk bulizni. Lementünk a strandra és béreltünk négy biciklit. Körbebicikliztük
a lakótelepi részt, a közeli parkot majd visszatekertünk a strandra. Elővettük
a bikiniinket és felöltöztünk egy WC-ben. </span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Leterítettük a törölközőket a
homokban és befutottunk a vízbe, ami kellemes hőfokú volt. Rengeteget nevettünk és
annyira jól éreztük magunkat, hogy ki sem akartunk jönni. </span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Sok képet csináltunk, amiket
otthon mind végignéztünk. </span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Előhívatom őket és majd
odaadom, ha meglesz - mondtam.</span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Rendben. De nekünk mennünk
kell! - állt fel Amy és Willow.</span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Kikísértem őket, az ajtóban
váltottunk még egy-két szót, majd visszamentem legjobb barátomhoz.</span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Lenne kedved itt aludni? -
kérdeztem hirtelen. - A szüleim későn jönnek haza, mert továbbképzésen vannak
és láttam, hogy jönnek a sötét felhők szóval lehet, hogy még vihar is lesz és
nem igazán szeretek ilyenkor egyedül lenni - hadartam.</span></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Persze, hogy itt alszok! - mosolygott. -
Gyorsan átugrok a cuccaimért és jövök vissza!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"><br /></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Míg ő távol volt, addig én
letusoltam, felvettem a pizsimet, kibontottam a hajamat és kifésültem.</span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Megjöttem! - kiáltott Jamie.</span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Fent vagyok! - válaszoltam.</span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Feljött és lepakolta a holmiját.</span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Kiülünk a kertbe? - kérdezte.</span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Kiülhetünk, de nem fog esni?</span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Ha megered, akkor majd
bejövünk! - mondta egyszerűen.</span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Oké. Menj ki, én hozom a piát!
- kacsintottam.</span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Bementem a konyhába és elővettem
2 üveg sört. Kibontottam őket és kivittem. </span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Fülledt az idő! - nyújtottam
át az egyik italt.</span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Igen és olyan csend van!</span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Vihar előtti csend! -
állapítottam meg.</span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Fura lesz nélküled az élet! </span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Az enyém is nélküled…</span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> Néhány másodpercnyi csend után
hirtelen felült és rám mosolygott.</span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Mi jutott eszedbe? -
kíváncsiskodtam.</span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Ma megkérdeztem a haverjaimat,
hogy a szünetet megint a nyaralómban töltjük-e és azt mondták, hogy ők benne
vannak.</span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Aha és?</span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - És most arra gondoltam, hogy
lenne-e kedved neked is jönni? Hétfőn mennénk, és augusztus végén jönnénk haza.
Így nem kéne olyan hamar elmenned!</span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Jamie, ez egy fantasztikus
ötlet! - ugrottam a nyakában. - Holnap megkérdezem anyuékat, szerintem meg
fogják engedni! </span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;"> - Biztos!</span></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #741b47;">Visszaültünk a napozóágyakba és
folytattuk a csevegést. Mikor elkezdett csöpögni az eső, bementünk és néztünk
egy filmet. </span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
Bella Sunshinehttp://www.blogger.com/profile/17252819108092025306noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5790015004006924848.post-55009885450182291462014-08-07T07:33:00.000-07:002016-05-15T09:31:47.743-07:001. fejezet<div style="text-align: right;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgUFwNY1pqUWRNDcSQRuypzNyQeAnQl2Jcgaiq00YN7tgeYnoerJvqIdjzW60wU-kbKg-zH4NQGQw7Bowv66A1uert3JYBq4OB0tOzynHAU4sgoLe5ciB9KAf3V9jzJOOCC974XL3fO7PI/s1600/tumblr_inline_mq1ek4R5wN1qz4rgp.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="208" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgUFwNY1pqUWRNDcSQRuypzNyQeAnQl2Jcgaiq00YN7tgeYnoerJvqIdjzW60wU-kbKg-zH4NQGQw7Bowv66A1uert3JYBq4OB0tOzynHAU4sgoLe5ciB9KAf3V9jzJOOCC974XL3fO7PI/s400/tumblr_inline_mq1ek4R5wN1qz4rgp.gif" width="400" /></a></div>
<span style="color: #741b47;"><br /></span>
<span style="color: #741b47;"> Reggel az ébresztőórám pittyegésére ébredtem. Hajnali hat óra van. <i>Remek! </i>Kikászálódtam az ágyamból és hogy feldobjam a kedvem, lementem és megreggeliztem. Anyuék már rég elmentem itthonról. </span><br />
<span style="color: #741b47;"> Vágtam két szelet kenyeret majd betettem őket a kenyérpirítóba és amíg ez készült, csináltam egy pohár kávét. Miután a pirítós kenyerek készen lettek, leültem az egyik székre és elkezdtem falatozni.</span><br />
<span style="color: #741b47;"> - Már csak 1 hét. Bírd ki, Bella! - mondogattam.</span><br />
<span style="color: #741b47;"> Reggeli után bepakoltam a mosogatóba és visszamentem készülődni. Megmostam az arcom, kisminkeltem és felöltöztem. Egy fehér, szívecskés inget és egy bőrszoknyát vettem fel, lábamra egy fehér masnis magassarkút húztam. Bedobáltam a cuccaimat a táskámba és kimentem a ház elé, ahol Jamie már várt rám.</span><br />
<span style="color: #741b47;"> - Azt hittem, már sosem érsz ide! - mosolygott.</span><br />
<span style="color: #741b47;"> - Neked is jó reggelt! </span><br />
<span style="color: #741b47;"> Adott egy puszit, majd beszálltunk a kocsijába és elindultunk.</span><br />
<span style="color: #741b47;"> Jamie a legjobb barátom. Múlt nyáron ismertük meg egymást jobban, mivel együtt voltunk nyaralni. A szüleink ugyanott dolgoznak és nagyon jóban vannak, ezért sok közös programot csinálunk. Egy gimibe járunk Jamie-vel, aminek iszonyúan örülök.</span><br />
<span style="color: #741b47;"> A suli néhány percre van a házamtól, így hamar meg is érkeztünk. Bementünk és lepakoltunk az egyik padra. </span><br />
<span style="color: #741b47;"> - Mi lesz az első órád? - kérdezte.</span><br />
<span style="color: #741b47;"> - Fizika, na és neked? </span><br />
<span style="color: #741b47;"> - Irodalom - mondta unottan. - Órák után találkozunk a bejárat előtt?</span><br />
<span style="color: #741b47;"> - Persze</span><span style="color: #741b47;">, de most már ideje menned, mindjárt kezdődik az óra.</span><br />
<span style="color: #741b47;"> Becsöngettek, ezért elbúcsúztunk</span><span style="color: #741b47;"> egymástól és elindultunk a terembe. Bent leültem a barátnőm mellé és nem sokkal később a tanár is megérkezett. Az óra első öt percében figyeltem, utána elkezdtem rajzolgatni. Mikor kicsöngettek, gyorsan összepakoltam és kirohantam, mivel nem akartam, hogy Mrs. Mainson beszéljen velem. A terem előtti padon megvártam Amy-t, a legjobb barátnőmet. Mikor ő is kiért, együtt mentünk a következő óránkra, azaz matekra.</span><br />
<span style="color: #741b47;"> - Örülök, hogy hamarosan vége van az iskolának! Mit fogsz csinálni a nyáron? - kíváncsiskodott.</span><br />
<span style="color: #741b47;"> - Még nem tudom, valószínűleg otthon fogok ücsörögni. Te?</span><br />
<span style="color: #741b47;"> - Én Andy-vel fogom tölteni a szünetet! Elmegyünk a nyaralójukba és egész végig ott leszünk!</span><br />
<span style="color: #741b47;"> Andy barátnőm pasija volt, aki egy évvel idősebb Amy-nél. A vidámparkban ismerkedtek meg és Amy állítása szerint rögtön egymásba szerettek. </span><br />
<span style="color: #741b47;"> Nem tudtam tovább figyelni rá, mivel elkalandoztak a gondolataim, mikor megláttam Jamie-t. Csak arra tudtam gondolni, hogy milyen jó lenne együtt tölteni a nyarat. Lemennénk a strandra, eljárnánk szórakozni, kirándulnánk stb. Sajnos rá kellett jönnöm, hogy ez nem fog megtörténni, ugyanis ő végzős, én meg csak egy tizenegyedikes vagyok. Ő a haverjaival lesz, én meg a laptopommal... </span><br />
<span style="color: #741b47;"> - Menj oda hozzá! - bökött meg Amy.</span><br />
<span style="color: #741b47;"> - Mi van? - értetlenkedtem.</span><br />
<span style="color: #741b47;"> - Úgy bámulod, mintha ő lenne az egyetlen pasi a világon. Menj oda és beszélj vele!</span><br />
<span style="color: #741b47;"> - Dehogy megyek oda, ez hülyeség! </span><br />
<span style="color: #741b47;"> Nem akartam, hogy tovább szekáljon, ezért bementem a terembe és leültem az utolsó előtt padba. Elővetetem a rajzfüzetem és folytattam a firkálgatást. </span><br />
<span style="color: #741b47;"> - Miért nem mentél oda? - kezdte megint.</span><br />
<span style="color: #741b47;"> - Mert nem és kész! Nem akartam zavarni, hisz épp az osztálytársaival beszélgetett. Egyébkéntis, órák után úgyis találkozunk!</span><br />
<span style="color: #741b47;"> - Te tudod! - forgatta meg a szemeit, majd leült elém.</span><br />
<span style="color: #741b47;"> Belépett a tanár és kezdetét vette a 45 perces kínzás. Mr. Howard az egyetlen olyan tanár, aki még az utolsó héten sem kímél minket. Fogalmam sincs, hogy ez neki miért olyan jó! </span><br />
<span style="color: #741b47;"> Az alatt a bizonyos 45 perc alatt kétszer szólt rám, mert beszélgettem, egyszer, mert nem figyeltem és vagy tízszer felszólított, mikor nem is jelentkeztem. Ráadásul még a táblához is kihívott, én meg azt se tudtam, hogy hol vagyok. </span><br />
<span style="color: #741b47;"> - Na jól van, Ms. Sprinkle! Ha az utolsó kérdésre sem tudja a választ, beírok egy egyest! - mondta mérgesen. - Hogy számítjuk ki...</span><br />
<span style="color: #741b47;"> A mondat közepén megszólalt a csengő.</span><br />
<span style="color: #741b47;"> - Sajnálom, Mr. Howard, erre nem tudom a választ, de őszintén szólva nem is igazán érdekel! - mosolyogtam elégedetten.</span><br />
<span style="color: #741b47;"> Az osztály megtapsolta bátorságomat, míg a tanár dühösen kiviharzott. Bepakoltam a táskámba és kimentem. Meglepetésemre Jamie várt rám az ajtóban, s amint meglátott, átkarolt és jött velem.</span><br />
<span style="color: #741b47;"> - Hali - köszönt vidáman.</span><br />
<span style="color: #741b47;"> - Szevasz - néztem rá kicsit furán. - Mi ez az egész?</span><br />
<span style="color: #741b47;"> - Mégis mi? - értetlenkedett.</span><br />
<span style="color: #741b47;"> - Hát, hogy megvársz, meg hogy átkarolsz... </span><br />
<span style="color: #741b47;"> - Ja, csak szimplán látni akartalak! </span><br />
<span style="color: #741b47;"> Furcsálltam ezt az egészet, ugyanis Jamie nem szokott ilyet csinálni.</span><br />
<span style="color: #741b47;"> - Na jó, mi folyik itt? - fordultam szembe vele.</span><br />
<span style="color: #741b47;"> - Semmi! - emelte fel a két kezét védekezően.</span><br />
<span style="color: #741b47;"> - Ne hazudj! - néztem rá mérgesen.</span><br />
<span style="color: #741b47;"> - Na jó... Fogadtunk a haverokkal, hogy nem merek idejönni hozzád, átkarolni és úgy tenni, mint aki fülig szerelmes! </span><br />
<span style="color: #741b47;"> - Remek, hát akkor gratulálok ahhoz, hogy mégsem vagy egy gyáva nyúl, helyette inkább egy féreg!</span><br />
<span style="color: #741b47;"> Megfordultam és elmentem. <i>Úgy tenni, mint aki fülig szerelmes... Úgy tenni... </i>- visszhangoztak fejemben az előbb kiejtett szavak. Jamie nem jött utánam, bár jobb is volt. </span><br />
<span style="color: #741b47;"><br /></span>
<span style="color: #741b47;"> A nap totálisan eseménytelenül telt ezután. Órák után elmentem ebédelni, majd összeszedelőzködtem és kimentem. Az iskola előtt Jamie várt rám. Teljesen megfeledkeztem arról, hogy itt találkozunk. Megpillantott és boldogan elindult felém.</span><br />
<span style="color: #741b47;"> - Azt hittem már sosem érsz ide! - mosolygott.</span><br />
<span style="color: #741b47;"> - Elfelejtettem, hogy vársz rám! - mondtam.</span><br />
<span style="color: #741b47;"> - Figyu, bocsi amiért szórakoztam veled délelőtt! </span><br />
<span style="color: #741b47;"> - Á, semmi baj! - legyintettem.</span><br />
<span style="color: #741b47;"> De igenis baj volt! Nem az zavart, amit csinált, hanem az, ahogyan csinálta! És az, hogy csak megjátszotta azt, hogy érez valamit irántam.</span><br />
<span style="color: #741b47;"> Beszálltunk a kocsijába és elindultunk hazafelé. </span><br />
<span style="color: #741b47;"> - Holnap reggel megint jöjjek érted? - kérdezte, mikor megérkeztünk.</span><br />
<span style="color: #741b47;"> - Ha neked nem gond!</span><br />
<span style="color: #741b47;"> - Dehogyis gond! Szívesen furikázlak! - kacsintott.</span><br />
<span style="color: #741b47;"> - Ez esetben a szokásos időpont megfelel?</span><br />
<span style="color: #741b47;"> - Tökéletes lesz, ha neked is.</span><br />
<span style="color: #741b47;"> - Rendben, akkor holnap ugyanakkor. Csáó.</span><br />
<span style="color: #741b47;"> Kiszálltam és megvártam míg elmegy, majd előkotortam a kulcsom és bementem a lakásba. Kutyám, mikor meglátott, odaszaladt hozzám és elkezdett nyalogatni.</span><br />
<span style="color: #741b47;"> - Szia, Prada! -simogattam meg vidáman.</span><br />
<span style="color: #741b47;"> Ledobtam a cuccom a kanapéra, leakasztottam a pórázt a helyéről és rácsatoltam Prada nyakörvére.</span><br />
<span style="color: #741b47;"> - Gyere, menjünk sétálni! </span><br />
<br />
<span style="color: #741b47;"> A szokásos körutunkat jártuk végig ma is. Bejártuk a környéket, a parkban játszottunk egy nagyot, végül a tengerparton sétálva hazajöttünk. Mikor elindultunk még sütött a nap, de most már a szürke felhők eltakarták a kék eget. A vízből mindenki kijött, a parton is csak egy-két ember mászkált. </span><br />
<span style="color: #741b47;"> Otthon megmosdattam kicsi kutyusomat majd kiültem a kertbe leckét írni. Nem sokkal később megeredt az eső, ezért bent a kanapén foglaltam helyet. A szüleim még nem érkeztek meg, így hát egyedül voltam ebben a nagy házban. </span><br />
<span style="color: #741b47;"> Leckeírás után lehoztam a laptopom és elkezdtem csetelni Amy-vel. A beszélgetésünknek hamar vége lett, ugyanis megérkezett Andy. </span><br />
<span style="color: #741b47;"> - Nos, holnap találkozunk! Légy jó, kislány - mosolygott a kamerába.</span><br />
<span style="color: #741b47;"> - Megpróbálok - nevettem fel. - Szióka! </span><br />
<span style="color: #741b47;"> Kijelentkeztem Skype-ról és beléptem Facebookra. Jamie fenn volt, így vele kezdtem el írogatni. Hosszas beszélgetés után úgy döntöttem, hogy áthívom. Sajnos nem jöhetett át, mivel a szülei nem engedik el őt ilyen időben. </span><br />
<span style="color: #741b47;"> Fél hét is elmúlt, mikor befejeztük az 'eszmecserét'. Az eső még mindig esett, csakhogy most már dörgött és villámlott is. Felkapcsoltam a villanyokat és előkerestem a kutyakaját. </span><br />
<span style="color: #741b47;"> - Prada! - kiáltottam, majd pár másodperc elteltével már előttem is ült. - Gyere, itt a vacsi! </span><br />
<span style="color: #741b47;"> Teletöltöttem az egyik kutyatálját kajával, míg a másikba öntöttem friss vizet. </span><br />
<span style="color: #741b47;"> </span><span style="color: #741b47;">Elővettem a mobilom és írtam egy üzit Jamie-nek, melyre hamar kaptam választ. Még javában írtam neki, mikor megjöttek a szüleim. </span><br />
<span style="color: #741b47;"> - Szia kincsem! - kiáltott anya.</span><br />
<span style="color: #741b47;"> - Sziasztok!</span><br />
<span style="color: #741b47;"> Kimentem az előtérbe és egy öleléssel üdvözöltem őket. </span><br />
<span style="color: #741b47;"> - Hogy hogy ilyen későn értetek haza?</span><br />
<span style="color: #741b47;"> - Kicsim, mondanunk kell valamit! - nézett rám komolyan apa.</span><br />
<span style="color: #741b47;"> - Na gyerünk, ki vele! - mosolyogtam </span><br />
<span style="color: #741b47;"> - Jobb lesz, ha bent leülsz. Mi is megyünk mindjárt! - bátorítóan rám mosolygott anyu. </span><br />
<span style="color: #741b47;"> - Öm, rendben! </span><br />
<span style="color: #741b47;"> Kicsit furi volt nekem ez az egész, de mivel szófogadó vagyok, ezért visszamentem és leültem. Nem sokkal később ők is megjelentek és velem szemben foglaltak helyet.</span><br />
<span style="color: #741b47;"> - Olyan furák vagytok! - állapítottam meg. - Csak nem történt valami?</span><br />
<span style="color: #741b47;"> - Az igazság az, kincsem, hogy történt valami.</span><br />
<span style="color: #741b47;"> - Amit most fogunk mondani, tudjuk, hogy nagyon nehezen fogod feldolgozni. </span><br />
<span style="color: #741b47;"> - Azt is tudjuk, hogy nagyon szereted ezt a helyet, imádod a barátaidat és...</span><br />
<span style="color: #741b47;"> - Mondjátok már el! - szakítottam félbe.</span><br />
<span style="color: #741b47;"> - Bella, el kell költöznünk! - mondta szomorúan anya.</span><br />
<span style="color: #741b47;"> - Hogy mi van? - pattantam fel.</span><br />
<span style="color: #741b47;"> - Apukádat áthelyezték Buenos Airesbe, ezért mi is vele megyünk.</span><br />
<span style="color: #741b47;"> - És... és mikor indulunk?</span><br />
<span style="color: #741b47;"> - Miután vége az iskolának! </span><br />
<span style="color: #741b47;"> Nem bírtam tovább. Bőgve felrohantam az emeletre és bezárkóztam a szobámba. Beestem az ágyamba és sírtam. <i>Nem hiszem el, hogy itt kell hagynom mindent</i>! Amy-t, a házat, a sulit. És a legrosszabb: Jamie-t! <i>Ez képtelenség! </i></span><br />
<span style="color: #741b47;"> - Ez csak egy rossz álom! Ébredj fel... Ébredj fel! - kiabáltam, de nem történt semmi változás...</span>Bella Sunshinehttp://www.blogger.com/profile/17252819108092025306noreply@blogger.com0