Az úton nem igazán beszéltünk, ugyanis én elmélyedtem a gondolataimba, Jamie pedig tiszteletben tartotta, hogy kis magányra vágyom. A rádióban régi zenéket játszottak, amiket már szinte mindenki kívülről fújt.
Valószínűleg elaludhattam, ugyanis az utolsó emlékem az volt, hogy az elsuhanó tájat néztem és azon gondolkodtam, hogy ha most otthon lennék, akkor tuti elmentem volna futni. Otthon... De fura már ez a szó. Mást jelent nekem és a szüleimnek.
Néhány óra után a kocsi leállt, majd Jamie felébresztett, ugyanis megérkeztünk. Amint kiszálltam a kocsiból, tátva maradt a szám.
Hatalmas, többemeletes, bőrszínű ház volt, hatalmas udvarral és erkélyekkel.
- Gyere, körbevezetlek az udvaron! - mondta Jamy, és megfogta a kezem.
Hátramentünk, ahol volt egy medence, egy kis ház és egy teniszpálya. Megfordultam és a teraszon megláttam egy még nagyobb medencét, ami fel is volt töltve. Körülötte sok napozóágy várt arra, hogy valaki használatba vegye őket. A teraszon ezen kívül volt még egy kicsi bár italokkal és néhány étellel, grillezők, egy hintaágy és még pár labda. Szinte azonnal megszerettem ezt a telket, pedig még csak kívülről láttam.
- Minden nyáron lejövök ide. - magyarázta, miközben bementünk. - Itt ki tudok kapcsolódni és el tudom felejteni azt a sok badarságot, ami Silvertownban történt. Ez a hely valahogy olyan.. különleges számomra. Régebben, mikor még a szüleim nem dolgoztak ennyit, minden szünetben elutazunk ide és egyszerűen csak jól éreztük magunkat. De ez a szokás az idő múlásával valahogy feledésbe merült. Most meg már felnőtt vagyok és egyedül is el tudok jönni. Hé, Bella! - megállt előttem, és a szemembe nézett. - Örülök, hogy te is itt vagy!
Annyira aranyos volt, hogy kedvem támadt megölelni. Lábujjhegyre álltam, és amilyen szorosan csak tudtam, átöleltem. Éreztetni akartam vele, hogy rám bármilyen helyzetben számíthat, hogy én mindig itt leszek neki.
- Nem is lehetnék máshol! - suttogtam a vállába.
A hosszas ölelésnek hamarosan vége szakadt, és folytattuk az "idegenvezetést".
- Nos ez itt a konyha, és amint láthatod, egybe van nyitva az étkezővel, szóval szerintem ez eléggé praktikus.
- Szép tiszta. - jegyeztem meg.
- Ilyenkor mindig az! - nevetett fel. - De majd máshogy fogod látni pár nap múlva!
Maga a konyha elég nagy volt, a bútorzata pedig viszonylag modern. Minden fekete és fehér volt. A plafonról kis lámpák lógtak le, egyedül ezek világították meg a helyiséget. Az étkezőasztal körül fehér bőrrel bevont bárszékek voltak. Ugyan a szoba hangulata nem a legbarátságosabb volt, mégis megtetszett.
- A bútorok eredetileg barna színűek voltak! - nézett rám. - Csak mikor elkezdtem nyáron bulikat rendezni, sokszor bepiszkoltuk őket, meg rengeteget sérültek is, ugyanis fából voltak, így kicseréltettük ezekre. Az a jó bennük, hogy nem nagyon látszik meg rajtuk a kosz vagy a por, és hát mégsem fából készültek! Mehetünk tovább?
- Persze.
A következő szoba a nappali volt, ami közvetlenül a konyha mellett volt. Ez még nagyobb volt, mint az előző.
Három, hosszan elnyúló, barna kanapé foglalta el a szoba nagy részét. A bal oldali falon egy hatalmas, síkképernyős OLED TV helyezkedett el, nem messze tőle pedig egy hatalmas kályha. Az ablakok mind a kert felé nyíltak, ezáltal rengeteg fény szűrődött be a szobába. A fal (csak úgy, mint maga a ház) bőrszínű volt, néhol virágmintás tapéta fedte be. Az ablak előtt két hintaszék volt, közöttük pedig egy kis dohányasztal. Tájképek és virágok tették még elragadóbbá a teret. Az egyik sarokban egy DJ pult helyezkedett el, a plafonról a pedig diszkógömbök lógtak le.
- Általában nem szoktuk elhúzni ezeket a függönyöket, csak ha nagyobb buli van, hisz akkor nem akarjuk, hogy bármennyi fény is beszűrődjön.
- Azt hiszem, beleszerettem ebbe a szobába! - nevettem el magam.
Lehuppantam a bőrkanapéba, és örömmel tapasztaltam, hogy még kényelmesebb, mint amilyennek tűnik.
- Hé, ne ragadj le itt, hisz még rengeteg szoba van!
- Tudom, de aah, olyan jól néz ki!
- Na, gyere, majd később visszatérsz! - kinyújtotta a kezét, én meg megfogtam és felhúztam magam. - Bár kétlem. - próbálta ezt a mondatot halkan mondani, úgy, hogy én ne halljam meg, de nem igazán sikerült neki.
Bemutatta még a lenti fürdőt, a játék- és a mozitermet (megjegyzem, elég kis otthonos szobácska) és még néhány jelentéktelennek tűnő szobát, majd a márványlépcsőn felmentünk az emeletre.
- Hol szeretnéd kezdeni? - nézett rám kérdőn.
- Menjünk balról jobbra.
- Jó döntés! - mosolygott és elhúzott az előbb említett irányba.
Az első szoba egy vendégszoba volt, ami nem volt olyan nagy, de otthonos annál inkább. A hatalmas, pihe-puha ágy az ajtótól nem messze helyezkedett el, felette pedig egy virágot ábrázoló kép lógott. Az ágy és az ablak között volt a többajtós ruhásszekrény, vele szembe pedig egy kis íróasztal. Az ajtótól balra egy újabb ajtó vezetett be a fürdőszobába.
- Ez a szoba szokott Dylan-é lenni.
Átmentünk a mellette lévőbe, ami valamivel tágasabb volt, mint Dylan-é. A falak nagyon halvány rózsaszínűre voltak festve, a padlót világosszürke színű szőnyeg fedte. Az ablakok gyönyörű panorámaképet adtak a tengerről. Az erkély össze volt kötve a mellette lévő két szobával. A bútorok elhelyezése hasonlított az előzőéhez annyi különbséggel, hogy több pakolási lehetőséget kínált és sötétebbek voltak.
- Kitalálom: ez Tamy szobája! - jelentettem ki elégedetten.
- Igen, ez nagyjából az ő stílusa szerint lett újrarendezve.
Nem igazán értettem, hogy evvel mit akart mondani, de nem akartam faggatózni, mert egyre inkább furdalt a kíváncsiság, hogy vajon milyen lesz az én szobám.
- Ez itt az enyém! - nyitott be a következő helyiségbe.
A 3 háló közül Jamie-é volt a legnagyobb. A falak barna színűek voltak, csakúgy, mint az ágy és az asztal. Tájképek lógtak le róla, a plafonon pedig apró lámpák voltak, amik eléggé feldobták a hangulatot. Az ágy mellett kétoldalt egy-egy kis éjjeliszekrény helyezkedett el, melyeken pici olvasólámpák voltak. A kilátás itt is a tengerre nézett, de valahogy ez jobban mutatott, mint Tamara szobájában. A padlót parketta és szőnyeg fedte, a bútorok nagy része a szoba legtávolabbi pontján voltak elhelyezve. Az ágytól nem messze egy gitár állt, várva arra, hogy tulajdonosa megpengesse húrjait. A fürdőszoba barna csempével volt borítva és egy kicsi ablakból szűrődött csak be a fény. A hatalmas kád az ajtóval szemben helyezkedett el, míg a vécé és a mosdókagyló tőle balra. A jobb oldalon nagy meglepetésemre egy kisebb jakuzzi volt, mely fel volt töltve. Ránéztem legjobb barátomra, aki kíváncsian várta a véleményemet.
- Hisz ez a szoba fantasztikus! És egy jakuzzi? Tényleg Dylan? - nevettem. - Csak szólok, hogy törzsvendég leszek nálad!
Hátravetett fejjel nevetett, majd rövid időn belül ki is mentünk a folyosóra.
- Na és itt mi van? - mutattam a mellettem lévő zárt ajtóra, ami a folyosó legvégén volt.
- Azt majd csak később fogod megtudni! - kacsintott és arcára kiült egy fura vigyor.
- Mikor jön az én szobám? - kíváncsiskodtam.
- Direkt azt hagyom utoljára! De nyugi, már nincs sok, mert nem fogom megmutatni az összeset!
Elmentünk az emelet másik végébe, ahol a lentihez hasonló játékterem volt és egy hatalmas buliszoba tele modern kütyükkel, Hifi-tornyokkal, DJ pultokkal stb. Annyira izgatott voltam már, hogy nem is néztem nagyon körül a vége felé, hisz úgyis lesz időm felfedezni a lakást.
- Készen állsz? - nézett rám, mikor megálltunk az utolsó ajtó előtt.
- Egész életemben erre vártam! - mondtam határozottan, bár hangom kicsit megremegett.
Jamie most az egyszer szó nélkül hagyta előbbi megnyilvánulásomat és benyitott.
- Készítek kaját, addig nézz körbe, utána meg felhozom a cuccaidat, hogy ki tudj pakolni! - suttogta a fülembe, majd egy puszi után el is tűnt a látóteremből.
Kábultam álltam az ajtóban, ugyanis a szoba varázslatos volt! Hatalmas, fényes és... csodálatos. A falak fehérre voltak festve, a padlót parketta és egy fehér szőnyeg borította, és minden fal előtt volt néhány gyönyörű szép növény.
Velem szembe óriási ablakok nyíltak ki egy hatalmas teraszra, ahol pár napozóágyat és pálmafát láttam. Az ablakokon fehér selyemfüggöny volt. Középen volt egy hatalmas ágy, aminek a szeglete fekete volt, de maga az ágyneműhuzat fehér. Rajta volt négy fekete díszpárna és egy fehér lepedő. Az ágytól balra a falon egy hatalmas plazma tévé helyezkedett el, alatta pedig egy kis üveges szerkény, amiben könyvek voltak. Közvetlenül jobbra egy éjjeliszekrény állt, amin szintúgy pár könyv volt és egy kis olvasólámpa. Kicsit távolabb voltak a fekete ruhásszekrények és a könyvespolcok.
Kicsit beljebb mentem, hogy jobban fel tudjam mérni a környezetet. A plafonon Dylan-éhez hasonló pici lámpák világították meg az amúgy is fényes helyiséget. Elnéztem balra, ahol egy szűk és rövid folyosóval folytatódott a terem. Elindultam, hogy megnézzem, mi van eme folyosón túl, a lépcsőn végén. Amint az utolsó lépcsőfokra letettem a lábam, mintha az földbegyökerezett, ugyanis egy hatalmas jakuzzi bugyborékolt előttem. Mögötte szintúgy hatalmas ablakok, balra egy kis bárpult, jobbra pedig egy tároló. Nem hittem a szememnek, egyszerűen nem tudtam elképzelni, hogy ebben a szobában fogok lakni 3 hónapon át!
Miután felocsúdtam a sokkból, megkerestem a fürdőt. Úgy gondoltam, épp elég csodát láttam már ebben a szobában, ám tévedtem. A fal apró, barna csempével borított volt, a padló azonban - meglepetésemre - parkettával. A szoba távolabbi sarkában egy hatalmas, barna kerületű, csempézett kád helyezkedett, ami szinte elnyúlt a másik falig. Jobbra egy óriási zuhanyzó volt, aminek sötétbarna fa borítása volt. Balra helyezkedett el egy vécé, a polc és a mosdókagyló, felette egy nagy tükör lógott, amit apró lámpák világítottak meg. A kád és a polcok között egy nagy, fehér szőnyeg feküdt. Közvetlenül az ajtó mellett egy szárogató várta, hogy valaki ráterítse nedves törölközőjét.
Meg kell keresnem Jamie-t! - suhant át az agyamon a gondolat.
Végig sem gondoltam, mit akarok neki mondani, csak mentem egyenesen a konyhába. Mikor beléptem, éppen két szendvicset tett egy üvegtányérra. Hátrafordult, ugyanis meghallotta eléggé hangos lépteimet és elmosolyodott.
- Na, tetszik? - utalt a lakhelyemre.
- Hogy tetszik-e? - bámultam rá kidülledt szemekkel. - Egyszerűen, úgy érzem, beleszerettem ebbe a szobába! Totálisan az én személyiségemet tükrözi, és ez egyszerűen csodálatos! De, mégis hogyan? Hogyan tudtad?
- Egyszerű: túlságosan is ismerlek! Még a tavaszi szünetben lejöttem, és néhány szobát átalakíttattam a nyárra. És ekkor villant át az agyamon, hogy téged is meg kéne hívni, és mivel tudtam, hogy nem fogsz nemet mondani, ezért neked külön megcsináltattam! Bár ekkor még nem tudtam, hogy ez csak egyszeri alkalomra lesz... - szomorúság villant át az arcán, ami engem is azzá tett.
Nem akartam egy ilyen varázslatos napon szomorú lenni, ezért odaléptem elé, két kezem közé fogtam az arcát és mélyen belenéztem a szemébe.
- Hé, ne szomorkodj! Nem szabad most erre gondolnunk, hisz most ez a három hónap arra van, hogy jól érezzük magunkat és ne gondoljunk a jövőre! Ezt jól jegyezd meg, és meg ne halljam még egyszer, hogy az elköltözésemet emlegeted! - mosolyodtam el, ami hatására egy kicsit a szája sarka felfelé görbült. - Gyere, segíts kipakolni.
Nagy nehezen bepakoltuk a bőröndjeimet és hozzáláttunk a kicsomagolásnak. Jamie a könyveimet és az apróságaimat tette ki, míg én a ruháimat és a cipőimet. A szekrény hatalmas volt, szóval kényelmesen elfért minden. Pakolás közben kicsit megéheztünk, szóval megettük a Jamie által elkészített sonkás szendvicseket, majd folytattuk a munkánkat.
Nagyjából egy óra múlva végeztünk is szinte mindennel, már csak olyan dolgok maradtak ki, mint a törölköző elhelyezése, de gondoltam, ráér az még később.
- Menjünk ki! - ajánlotta fel.
Míg én kiültem a teraszra, a medence szélére, addig ő nyitott egy pezsgőt, amit letett az asztalra két pohárral együtt. Ezeket teletöltötte a finom itallal, majd leült közvetlen mellém és átnyújtotta az egyiket.
- Igyunk az előttünk álló felejthetetlen nyárra! - emelte fel sajátját, hogy koccanthassunk.
Miután ez megtörtént, boldogan kortyoltam bele az italba. Túlságosan is mohón ittam, emiatt kicsit elkezdtem köhögni. Barátom azonnal aggódó tekintettel figyelt, de én megnyugtattam, hogy nincs semmi bajom.
Pár perccel később mindkettőnk pohara üres lett, ezért Jamy felállt és a medencéhez hozta az üveget, hogy kényelmesebben tudjunk tölteni.
Egyre több pohárral fogyott az ízletes pezsgőből, és mi egyre inkább felszabadultabbak lettünk. Az ötödik pohár után már nem is számoltam mennyit ittam, csak kortyoltam és töltöttem, hogy minél inkább lazább legyek...
Reggel óriási fejfájással ébredtem. Nehezen ugyan, de kinyitottam a szemem és felültem. Körülnéztem és meglepődve tapasztaltam, hogy mindent toll fed, és ami a legrosszabb, hogy nem is az én szobámban voltam. Kicsit fázott a hátam. Hirtelen eszméltem csak arra rá, hogy egy szál fehérneműben csücsülök az ismeretlennek tűnő ágyban. Mi a fene történhetett? Ugye nem? Kérlek, mondd, hogy nem az történt, amire gondolok! Lassan lehajoltam, hogy megnézzem a földet, és szinte leestem a döbbenettől, mikor megláttam Jamie-t egy alsóban feküdni a padlón. Visszadőltem a párnákra és normális érveket kerestem az előbb látott jelenségre, de az agyam valahogy csak egy dologra tudott gondolni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése