Három nap telt el Jamie nagy ötlete óta. Anyuék - sok noszogatás és ígérgetés után - megengedték, hogy elmenjek a nyaralóba. De szigorúan kikötötték, hogy a nyár utolsó hetén utánuk kell mennem!
Az osztályban már mindenki tudja, hogy jövőre nem leszek velük. A legtöbbjük szomorú volt, de akadtak olyanok is, akik örültek. Próbáltam megbeszélni a dolgokat és kibékülni velük, de hajthatatlanok voltak. Mindegy, nem fognak hiányozni.
Az utolsó napokban a diákok izgatottan készültek az év végi bálra.
- Kivel mész? - kérdezte az utolsó tanítási napom Willow.
- Senkivel.
- Mi van Jamie-vel? - jött oda hozzánk Ana.
- Ha jól tudom, neki már van párja! - feleltem kicsit szomorúan.
- Semmi baj csajszi! - karolt át Amy. - Elmegyünk majd mi ketten és utoljára jól berúgunk!
Ezen mindannyian jót nevettünk. Amy néha tud felhozni ilyen eszement ötleteket, és mi mind azt hisszük, hogy csak viccel. Pedig nem!
- Hol marad Andy? - mosolygott Willow.
- Nem ér rá. Valami hülye családi összejövetelen lesz. Engem is elhívott, de mondtam neki, hogy én aztán a bált ki nem hagyom!
- Rendben. Akkor 7-re legyél nálam! - mondtam barátnőmnek.
- Dehogyis! Már jóval előbb ott leszek, hogy segítsek öltözködni!
- Nem vagyok kisbaba, nem kell nekem segítség! - nevettem.
- De! Tudom, hogy nem vinnéd túlzásba, ha nem vagyok ott!
- Az biztos, hogy nem vinném túlzásba! Végül is mi értelme lenne? - néztem rá kérdőn.
- Azért, csajszi, mert ha gyönyörű vagy, akkor esélyed lehet megnyerni a bálkirálynői koronát! - okoskodott Ana.
- És ha Jamie ott lesz és meglát, akkor rögtön otthagyja azt a cafkát és hozzád szalad! - nézett romantikusan a semmibe Am.
- Na jól van, szálljatok le a magas lóról! - nevettem és elindultam a kijárat felé.
- Akkor is segíteni fogok! Háromkor nálatok leszek! - kiabált utánam.
Én csak mosolyogtam és elhagytam az iskola épületét. Még egyszer szomorúan visszanéztem, majd hazaindultam.
Ebéd előtt minden fontosabb termet végigjártam és felidéztem az emlékeket. Persze csak a jókat!
Baromira fog hiányozni ez a hely! - gondoltam.
Otthon ledobtam a táskám a szobámba és átöltöztem. Egy fekete-fehér csíkos felsőt és egy kék szoknyát kaptam magamra. A lábamra a kedvenc, fekete Converse cipőmet húztam. Felkaptam egy táskát és a kedvenc könyvem, majd elindultam a parkba.
Mikor megérkeztem, a szokásos helyemre mentem. Egy fákkal teli, eldugott hely volt. Leültem a roskadozó padra és elkezdtem olvasni a Breaking Dawn-t. Még a 14. születésnapomra kaptam Willow-tól és Amy-től. Az első három részt elolvastam már jóval korábban, de nem igazán kötöttek le. Mikor átadták, azt mondták, hogy ez biztos tetszeni fog, és sokszor fogom elolvasni. Először nem hittem nekik. De aztán elkezdtem és szinte teljesen magával ragadott. Miután végeztem vele, teljesen beleszerettem az egész Twilight Saga-ba. Újra elkezdtem az egész sorozatot. Nos, most olvasom az utolsó részt vagy ötödszörre.
Annyira belemerültem, hogy észre sem vettem, hogy besötétedett. Összepakoltam és hazamentem. A park szélén megálltam fagylaltot venni. Azt útközben el is nyaltam. Otthon Prada-n kívül nem volt senki. Kutyusomnak adtam enni, majd felmentem és lezuhanyoztam. Beálltam a zuhany alá és megeresztettem a vizet. Annyira jól esett lemosni az egész napos port. Olyan érzés volt, mintha a víz az összes gondomat letörölte volna rólam.
Mikor már úgy éreztem, hogy teljesen rendbe jöttem, elzártam a csapot és magam köré tekertem a törölközőm. Kinyitottam az ablakot és kimentem a fürdőből. Meglepetésemre nem voltam egyedül.
- Jamie, te meg mit keresel itt? - jöttem zavarba, ugyanis csak egy törölköző takarta a testem és az is csak a combom feléig ért.
- Jaj, bocs, nem tudtam, hogy fürödtél! - takarta el a szemeit. - Nem láttam semmit!
- Várj, felöltözök!
Kinyitottam a szekrényem és az első ruhadarabokat, amik a kezembe akadtak, kivettem és bevittem a fürdőbe. Gyorsan magamra kaptam és már kint is voltam.
- Kinyithatod a szemed! - mosolyogtam, ugyanis Jamie még mindig csukott szemmel ült az ágyamon.
- Oksa.
- Mi járatban vagy itt?
- Meg szerettem volna kérdezni, hogy jössz a bálba? - állt fel.
- Megyek.
- Na és kivel? - tett egy lépést előre, így a köztünk lévő távolság csökkent.
- Amy-vel.
- Azt hittem, valami fiúval! - furcsállta.
- Hát, nem. És te? Kivel mész? - kíváncsiskodtam.
- Az egyik osztálytársam hívott el. Nem tudom, ismered Tamara Elsont?
- Nem.
- Na, mindegy.
- Mi van, szerelmes beléd? - kérdeztem.
Próbáltam tettetni, hogy nem érdekel az egész, ám nem sikerült túl jól. De ha jól látom, Jamie nem vette észre, hogy féltékeny vagyok.
- Nem, nem! Csak tudod.... ez bonyolult!
- Azért próbáld meg elmondani! - leültem az ágyamra és kérlelően ránéztem.
- Na jó. Szóval a legjobb barátom Dylan, gondolom ezt tudod! - bólintottam, mire folytatta. - Tamara és ő nagyon jóban vannak. Dylan-nek már régóta tetszik Tamy, de nem meri bevallani neki. És nemrég Tamara is elárulta nekem, hogy bejön neki a legjobb barátom. Próbáltam őket összehozni, de sajnos Dyl eléggé.... félős.
- Dylan Frendson fél? Na, ilyet sem hallottam még! - nevettem.
- Hát igen. És Tamara valahogy rájött, hogy Dylan-nek bejön, ezért most próbálja féltékennyé tenni, ezért elhívott a bálba és elmondta a "tervét". Igazából nem vele akartam menni!
- Hát kivel?
Kérlek, mondd, hogy velem. Kérlek, mondd, hogy velem! - gondoltam.
- Arra gondoltam, hogy.... e... egyedül megyek! - láttam rajta, hogy hazudik. Túl jól ismertem.
- Tényleg? - néztem rá felhúzott szemöldökkel.
- Igen. De ha már így alakult, nem lehet mit tenni!
Felállt és elindult az ajtó felé. Mikor odaért megtorpant és hátranézett.
- Várom már, hogy estélyiben lássalak!
Én csak mosolyogtam, majd mikor kiment, hátradőltem és elkezdtem gondolkodni. Vajon kit akart elhívni? Csak nem engem? Vagy lehet, hogy valaki olyat, akit jól ismerek? És ha igen, akkor miért nem mondta el? Tán félt, hogy megharagszom rá? Ami jogos lenne, de akkor is! Na jó, elég Bella! Térj észhez és ne foglalkozz vele!
Sok ideig fetrengtem még, mikor egyszer csak elálmosodtam. Gyorsan magamra kaptam a pizsim és visszafeküdtem az ágyamba. Pár perccel később az álom már el is nyomott...
A tó partján ücsörögtem, a lábamat a langyos vízbe lógattam. Az idő kellemes volt, a Nap sütött, a kacsák vidáman úszkáltak. Egyedül voltam. Élveztem, hogy a Nap melegíti a testemet és a szellő gyengéden fújja a hajamat. Becsuktam a szemem és mosolyogtam. Ám hirtelen minden megváltozott. A Nap eltűnt a sűrű és sötét felhők közt. A szél feltámadt, a víz jéghideg lett és már a kacsák sem voltak ott. Gyorsan kihúztam a lábam a tóból és körbenéztem. Az erdő koromsötét és ködös volt. Féltem. Felálltam, hogy elmenekülhessek. De nem találtam a kiutat. Az erdő körbevett.
Hangokat hallottam. Először halkak voltak, de aztán egyre hangosabbak lettek.
Hirtelen megjelent három ember az erdő szélén. Rájuk néztem, egyenesen a szemükbe, melyekkel éhesen figyeltek engem. Felsikítottam, azt remélve, hogy valaki meghall. De nem jött senki! Az egyik férfi egy másodperc alatt mellettem termett, majd a két társa követte. A szemük piros volt. Az utolsó dolog, amire emlékszem, az éles fájdalom. Majd minden elsötétült.....
Verejtékben úsztam, mikor felkeltem. Az egész testem remegett.
- Csak álom volt! Nyugi, Bella. - mondogattam.
Ránéztem az órámra, ami fél 10-et mutatott. Kikászálódtam és bementem a fürdőbe. Bent jó hideg vízzel lemostam az arcom, majd megtöröltem és felöltöztem. Lementem és elkészítettem a szokásos reggelimet: pirítós lekvárral és teával.
Behoztam az újságot és evés közben elolvastam a híreket. Csak a szokásos volt benne. Karambolok, politika, harcok és egyéb (számomra) unalmas témák.
Mosogatás után magamra kaptam a bikinimet és csobbantam egyet a medencében. Talán most fürdök itt utoljára. A házunkat ugyan nem adjuk el, de ki tudja, hogy mikor jövünk vissza újra. A víz kellemes hőfokú volt. Elúsztam a végéig, majd vissza. Ezt több, mint tízszer megtettem. Mikor kellőképp elfáradtam, kiszálltam és leültem napozni.
Nem tudom, mennyi ideje lehettem kint, ugyanis azon kaptam magam, hogy elaludtam. Fogtam a törölközőm és bementem. A falióra negyed kettőt mutatott. Enni kéne! Visszaöltöztem és megfésültem a kócos hajamat.
Lent adtam enni kutyusomnak és elkészítettem az ebédemet. Nem akartam sokat vesződni vele, ezért zacskós leves volt az előétel. Főételnek pedig pörkölt rizzsel. Hmm, nyami! Ebéd közben csak azon járt az eszem, hogy akármikor betoppanhat barátnőm és felráncigálhat az emeletre, hogy felöltöztessen és kisminkeljem. Belegondolni is szörnyű volt!
Bepakoltam azt a néhány tányért és evőeszközt a mosogatógépbe, majd leültem a kanapéra és vártam. Néhány perc múlva meghallottam Amy jellegzetes kopogását.... vagy inkább dörömbölését. Mosolyogva nyitottam ki az ajtót.
- Oké. Rengeteg dolgunk van, szóval sietnünk kell! - csörtetett be.
- Neked is szia! - mosolyogtam és bezártam.
- Akkor irány az emelet!
Megfogta a kezem és felhúzott.
- Ülj le az ágyra, én pedig keresgélek!
Úgy tettem, ahogy mondta, hisz amikor így viselkedik, nem ajánlatos visszaszólni neki. Amy szinte teljesen bemászott a szekrényembe, míg én csak békésen ültem és kihasználtam az utolsó nyugalmas perceket. Hamarosan a kezembe nyomott vagy 20 ruhát.
- Próbáld fel! - parancsolta, én meg bemasíroztam a fürdőbe.
- Ülj le az ágyra! Próbáld fel! Rengeteg a dolgunk! Blablablaa! - parodizáltam.
- Hallak ám! - kiáltott, én meg elkezdtem kuncogni.
Szinte az összes estélyi ruhámat felpróbáltam, de mindig visszaküldött avval az indokkal, hogy ez nem a megfelelő, de már közel járunk. Na persze! Az utolsó előttit rángattam magamra.
- Ez legyen az igazi! - suttogtam kérlelően.
Kiléptem, elé sétáltam, körbefordultam szépen lassan, majd megálltam és kérdőn ránéztem. Néhány másodpercig hümmögött és bólogatott, én meg már reménykedtem, hogy megtaláltuk a tökéleteset, mikor megszólalt:
- Nem az igazi. Talán az eddigiek közül ez a legjobb, szóval tegyük félre. Következő!
Mérgesen visszaballagtam és becsaptam az ajtót. Ilyenkor úgy fel tud idegesíteni! Szinte úgy téptem le magamról a ruhát. Eldobtam a sarokba és felkaptam az utolsót.
Kilépve már semmi jóra nem számíthattam. Hiszen ha ez sem lesz elég "tökéletes" számára, akkor mehetünk a plazaba beszerzőkörútra!
- Igen! Ez az! Tökéletes! - ugrándozott boldogan.
- Végre! - fújtam ki a levegőt és megöleltem.
- Most pedig a smink és a haj következik!
- Hurrá! - mondtam egyhangúan.
Leültem a székembe és megkezdődött a "kínzás". Sosem szerettem sokat foglalkozni a hajammal. Kifésülöm, aztán általában kiengedve hagyom, vagy nagy ritkán felkötöm lófarokba. Szerencsémre Amy megengedte, hogy közbe videócseteljek Willow-val. Kedves barátnőm csak röhögött rajtam. Amy először a hajamat csinálta meg, mivel nem tudja elviselni miközben a szememet festi, ugyanis legtöbbször a szemembe szokott lógni jó néhány hajszál. Nagyjából másfél óra múlva el is készült a mestermű. Mivel Willow is elment készülődni, így unatkoztam. Előre félek, hogy milyen lesz a végeredmény!
Következett a "kencefice". Nos, ez nagyjából egy-két órát vett igénybe. Amy semmit sem kapkod el!
Minek rohannunk? Időnk, mint a tenger! Nem kell elkapkodnunk, legyen tökéletes! - mondogatja.
- Készen is vagy! - mosolygott rám.
Annyira belemerültem a gondolataimba, hogy tök hamar eltelt ez a néhány óra.
- Annyira szép vagy, Bella!
Felálltam és odasétáltam a tükör elé, hogy jól szemügyre vegyem magamat. Mikor megálltam, még a lélegzetem is elállt. Egyszerűen nem hittem a szememnek. Ez én volnék?
- Na? - lépett mellém izgatottan Am. - Mit gondolsz?
- Ez... Ez egyszerűen... csodálatos! - öleltem meg.
- Jaj, annyira örülök, hogy tetszik! De most engedj, mert még elrontod a hajadat! Átöltözök és szerintem hamarosan indulhatunk is!
- Rendben!
Pár másodpercig még nézegettem magam, majd előkerestem egy fekete táskát, amibe beletettem a mobilom és a személyim. Meg egy kis pénzt és zsebkendőt.
- Mehetünk? - lépett ki Amy
- Am, gyönyörű vagy! - ámuldoztam.
- Köszönöm!
A ruha felső része fekete volt és flitteres, az alsószoknya piros. A derekánál volt egy fekete masni. Baromi jól nézett ki!
Bepattantunk a kocsimba és már indultunk is a bál helyszínére, ami nem máshol volt, mint az iskola tornatermében. Útközben nevetgéltünk, vagyis barátnőm mesélte a hülye sztorijait és állandóan röhögött rajtuk, én meg csak néztem, hogy miről is van szó.
Pontban nyolc órára megérkeztünk az iskolához. A parkolóban beálltam az egyik üres helyre, majd kiszálltunk és bementünk.
- Neveket kérnék! - mondta egyhangúan a "portás" srác, közben végig a lapját pásztázva.
- Josh, mi vagyunk azok. Amy és Bella! - nevettem, mire felnézett és elmosolyodott.
- Jaj, bocsi csajok, csak már annyira unom ezt az egészet és Peter-t sehol sem találom!
- Hát, minek vállaltad el? - értetlenkedett Am.
- Először jó bulinak tűnt. Itt állni és kérdezgetni mindenki nevét, főleg a szingli és szexi csajokét. De most már belátom, hogy ez a világ legrosszabb melója!
- Nos, mi akkor megyünk. Bent találkozunk! - mondtam barátságosan.
- Rendben, jó szórakozást.
Beléptünk a terembe. Ha nem ide járnék, akkor nem is jönnék rá, hogy ez a tornaterem! Gyönyörűen fel volt minden díszítve. Szalagok, lámpák, lampionok és konfettik mindenhol! Csodálatos! Miután "visszatértem" a valóéletbe, arra lettem figyelmes, hogy partnerem nincs mellettem. Körbenéztem és megtaláltam az italos asztalnál. Odasétáltam és rátettem a kezem a vállára.
- Máris kezded? - utaltam a berúgásra.
- Persze! Sosem korai! Izgalmasabbá teszem az estémet! - mosolygott, majd egy pohár puncs társaságában eltűnt.
Két lépést arrébb léptem és megnéztem, mi a kínálat a kajás asztalon. Nem okozott meglepetést, ugyanis minden évben ezek az ételek voltak. Elvettem egy tányért és rátettem 2 sonkás-sajtos melegszendvicset. Az egyik székre leültem és elfogyasztottam.
- Kedves Diákok! Mostantól szavazhattok a bálkirályra és királynőre! - szólt bele a mikrofonba az igazgatóhelyettes. - A dobozt a bejárati ajtótól jobbra találjátok! 11-kor eredményhirdetés!
- Hurrá! - mondtam halkan és kidobtam a szemetem.
Elnéztem a szavazóláda felé, ahol megpillantottam Alieen-t. Ali az egyik osztálytársam és ő az egyik, aki felügyeli a szavazást.
- Szia, Ali! - léptem oda hozzá.
- Á, szia Bella! - mosolygott és visszafordult a láda felé. - Hogy bírod?
- Te, néhány perccel ezelőtt kezdődött el és már több, mint száz cetlit bedobtak!
- És....
- Ha azt szeretnéd kérdezni, hogy Jamie dobott-e már be, a válaszom igen. - mosolygott.
- Aha.
- Nézd, ott van! - mutatott a táncparkettre.
Legjobb barátom tényleg ott állt Dylan és egy lány - gondolom Tamara - társaságában. El akartam indulni feléjük, de aztán meggondoltam magam. Mi van, ha éppen zavarod? Vagy ha nem akar veled beszélni? Maradj ott, ahol vagy, Bella! A fejemben lévő kis hangocskának igaza volt. Ám amint ezt végiggondoltam, Jamie meglátott és felém igyekezett. Én úgy tettem, mint aki nem is vette észre és a WC-t kerestem. Egy másodperc alatt meg is volt. Minek menekülsz? Épp hozzád igyekszik! Mi vagy te, egy félős nyuszika?
- Nem vagyok félős nyuszika! - mondtam ki mérgesen.
- Nem, nem vagy az! - hallottam meg azt a jellegzetes hangot, amit bármikor és bárhol felismerek.
- Á ,szia Jamie! - fordultam felé mosolyogva.
- Mi volt ez az egész? - nézett rám furán.
- Semmi, csak kicsit megbolondultam! - nevettem.
- Jaj, te! - ölelt meg. - Gyönyörű vagy! - suttogta a fülembe.
Most biztosan úgy néz ki a fejem, mint egy érett paradicsomnak. Lábaim elkezdtek remegni és csak nagyon nehezen sikerült megállnom. Vagy tízszer visszajátszottam a pillanatot.
- Szavaztál már? - kíváncsiskodott.
- Nem. Igazából nem tudom kit válasszak.
Elvett egy papírt és egy tollat, majd a kezembe nyomta őket.
- Én már szavaztam a legjobbakra! - kacsintott. - Most rajtad a sor!
Mosolyogva megráztam a fejem és elkezdtem gondolkodni, miközben az üres cetlit nézegettem. Végül felírtam a két nevet:
Bálkirály: Jamie Broodey
Bálkirálynő: Willow Stenfield
Bedobtam a dobozba és visszafordultam hozzá.
- Boldog vagy? - kérdeztem elégedetten.
- Igen. Gyere, bemutatom a haverjaim.
Megragadta a kezem és a tömeg felé kezdett húzni. A haverjait? Mármint a tizenegyedikes srácokat? Jesszusom! Ez most csak szívat, ugye?
Mikor megálltunk, az összes félelmem elszállt, ugyanis csak Dylan és Tamara álltak előttem.
- Dylan, Tamara, bemutatom nektek a legjobb barátomat! - nézett rám kedvesen.
- Örülök, hogy megismertelek! - ölelt meg Tamy.
- Én is!
- Jaj, el is felejtettem! - kapott a fejéhez. - Tamara Elson.
- Bella Sprinkle. - fogtam kezet vele.
- Dylan. - mondta közömbösen a srác.
- Bella. - válaszoltam ugyanolyan stílusban. Ha ő így, akkor én is.
Rengeteget beszélgettünk, szinte egész este! Időközben rájöttem, hogy Tamara nagyon aranyos és kedves! Már értem, miért tetszik Dylan-nek! De azt még mindig nem értem, hogy Tamy mit eszik Dylanan! Jó, helyes meg minden, de akkor is szerintem tök bunkó!
- Egy kis figyelmet kérek! - szólt bele a mikibe az igazgató, mire mindenki csendben lett, még a zene is elhallgatott. - Itt az ideje, hogy bejelentsük, hogy ki lett a 2014-es bál királya és királynője!
Körbenéztem és láttam, hogy a lányok mind izgatottan várták az eredményt. Én egy kicsit sem reménykedtem! Minek? Vannak nálam sokkal szebb és menőbb lányok is a suliban.
- A bálkirály nem más, mint... - megfogta a borítékot és kinyitotta. - Jamie Broodey.
Hatalmas tapsvihar következett. Megöleltem és megpusziltam őt, majd elengedtem, had vegye át a jól megérdemelt koronáját.
Kezet fogott az igazgatóval, majd oldalra állt és várta a további fejleményeket.
- A bálkirálynő pedig.... - a másik borítékot is felbontotta - Elsöprő sikerrel Bella Sprinkle!
Nem hittem a fülemnek! Tényleg én lettem a királynő? Egy pillanatra földbegyökerezett a lábam, de aztán belenéztem Jamie gyönyörű, barna szemeibe, amik a büszkeségtől csillogtak és felsétáltam a színpadra. Közben mindenki gratulált. Az egész terem a tapsolástól és fütyüléstől volt hangos.
- Nagyon szépen köszönöm! - mondtam megilletődően, mikor a fejemre tették a koronát.
- Hát, megcsináltuk! - súgta "hercegem".
Átkarolta a derekam és középre sétáltunk. Büszke voltam. Hisz megnyertem! Legmerészebb álmaimban sem gondoltam volna! Mindenki ujjongott, majd elindult a zene és a teremben a diákok elkezdett lassúzni. Mi is lementünk közéjük.
- Szabad egy táncra? - nyújtotta a kezét Jamie.
- Szabad!
Egy kezét a derekamra tette, a másikkal az enyémet fogta. Szabad karommal átkaroltam a nyakát, fejemet pedig a mellkasára hajtottam és elkezdtünk jobbra-balra dülöngélni. Az egyik kedvenc számom ment épp: Christina Perri: A Thousand Years .
- Imádom ezt a számot! - mondtam csukott szemmel.
- Én is! - puszilta meg a fejem tetejét.
A fellegekben jártam. Tökéletes volt ez a pillanat! A szerelmem karjai közt vagyok és épp a kedvenc zenénkre táncolunk, miközben a koronánk ott virít a fejünkön. Jobb már nem is lehetett.
- Kérdeznem kell valamit....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése